Smirgel
,_Naxos_Emery_Deposits_Greece.jpg)
A smirgel szürke, barna vagy kékes, szemcsés korund, ami a műkorundgyártás felfutása előtt a legkeresettebb csiszolóanyag volt. Mivel a természetben általában nagyon egyenlőtlen szemnagyságú és nem önállóan, hanem jóval kevésbé kemény szennyező ásványokkal, leginkább magnetittal vagy hematittal keverten fordul elő, felhasználás előtt a nyers smirgelt törik, szitálják, majd szemnagyság szerint osztályozzák.
Legismertebb lelőhelye Náxosz szigetén van, de kisebb mennyiségben az Égei-tenger más szigetein (főleg Számoszon), sőt, Kis-Ázsiában is bányászták. Ezekben a telepekben a mészkőbe, illetve márványba zárt fészkekben fordul elő mint korund, magnetit és biotit keveréke. Amíg keresett cikk volt, számos kemény ásványt, így például gránát- és topázpor keverékét, illetve általában a drágakőcsiszolás hulladékait is ezen a néven árulták, ezek azonban kevésbé voltak kemények. Külön kategóriaként jóval silányabb anyag volt az úgynevezett levantei vagy velencei smirgel — kvarcpor és hematit aprószemű keveréke, 7 alatti keménységgel.
Etimológia
[szerkesztés]A smirgel szó görög eredetű, szmyrisz (σμύρις) jelentése csiszolópor. A magyarba német közvetítéssel került azonos jelentéssel: Schmirgel. Ebből származik a magyar smirgli (csiszolópapír) szó.[1][2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Idegen szavak és kifejezések szótára. Szerkesztette Bakos Ferenc. Kilencedik, ismételten átnézett és függelékkel bővített kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1989. 765. o. ISBN 963 05 5307 4
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 2006. 740. o. ISBN 963 7094 01 6
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 128. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Smirgel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X