Servius Sulpicius Lemonia Rufus
Servius Sulpicius Lemonia Rufus | |
Született | i. e. 106[1] ókori Róma |
Elhunyt | i. e. 43 (62-63 évesen)[1] nem ismert |
Állampolgársága | római |
Házastársa | Postumia |
Gyermekei |
|
Szülei | nem ismert nem ismert |
Foglalkozása | |
Tisztsége | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Servius Sulpicius Lemonia Rufus (? – Kr. e. 43) római jogtudós.
Cicero barátja volt. Fiatal korában szónoklattal foglalkozott, Ciceróval együtt hallgatta Mollót Rodoszon. Később a jogtudományt kezdte művelni, nyilvános pályafutását Kr. e. 65-ben a praetori hivatalnál kezdte. Kr. e. 52-ben interrex, Kr. e. 51-ben (egy meghiúsult kísérlet után) consul lett. A polgárháború kitörése után Kr. e. 49-ben Campaniába ment Julius Caesar elől, hosszas ingadozás után (amiért Cicero erélyesen megdorgálta) csatlakozott Caesarhoz, aki Akhaia proconsulává tette. Caesar megölése után ismét ingadozott mindaddig, ameddig a senatus be nem választotta abba a küldöttségbe, amely Marcus Antoniushoz indult Mutinába, mielőtt azonban odaért volna, Kr. e. 43-ban váratlanul meghalt. Szónoki működése mellett igen fontosak jogtudományi munkái és tanításai, amelyekben a jogot igen magas szinten tárgyalta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
Források
[szerkesztés]- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 22. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2018. 87. old.
Elődei: Quintus Caecilius Metellus Pius Scipio és Cnaeus Pompeius Magnus |
Utódai: Caius Claudius Marcellus és Lucius Aemilius Lepidus Paullus |