Sárgafarkú attila

Sárgafarkú attila
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Királygébics-alkatúak (Tyranni);
Alrendág:	Tyrannides;
Részalrend:	Tyrannida;
Család:	Királygébicsfélék (Tyrannidae);
Alcsalád:	Királygébicsformák (Tyranninae);
Nem:	Attila;
Faj:	A. spadiceus;
Tudományos név
	Attila spadiceus; (Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgafarkú attila témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafarkú attila témájú kategóriát.

A sárgafarkú attila (Attila spadiceus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa spadicea néven.^[3] Tudományos és magyar nevét Attila hun királyról kapta.

Alfajai

Attila spadiceus caniceps Todd, 1917
Attila spadiceus citreopyga (Bonaparte, 1854)
Attila spadiceus cozumelae Ridgway, 1885
Attila spadiceus gaumeri Salvin & Godman, 1891
Attila spadiceus pacificus Hellmayr, 1929
Attila spadiceus parambae Hartert, 1900
Attila spadiceus parvirostris Allen, 1900
Attila spadiceus salvadorensis Dickey & Van Rossem, 1929
Attila spadiceus sclateri Lawrence, 1862
Attila spadiceus spadiceus (Gmelin, 1789)
Attila spadiceus uropygiatus (Wied-Neuwied, 1831)^[2]

Előfordulása

Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők és szavannák, valamint ültetvények, másodlagos erdők és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 22 centiméter, testtömege 31-44 gramm.^[5]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]