Portál:Pécs/Kiemelt szócikk/10
A pécsi középkori egyetem Magyarország legelső egyeteme (latin: studium generale), amelyet I. Lajos király alapított Pécsen 1367-ben. A mindössze néhány évtizeden át működő egyetem kapcsán nagyon kevés írásos dokumentum maradt fenn, működéséről alig tudunk valamit. Összesen négy tanár és hét diák neve ismert, akik bizonyíthatóan az egyetemen tanítottak, illetve tanultak. Az intézményben valószínűleg bölcseleti és jogi kar működött, azaz nem tanítottak az intézményben minden tárgyat. A pápa a teológia kar felállítását nem engedélyezte. A második magyar egyetem, az Óbudai Egyetem alapításakor (1395) a pécsi egyetem feltételezhetően már nem működött.
A pécsi középkori studium generale történetéről nagyon kevés ismerettel rendelkezünk, ugyanis a török uralom (1543-1686) és a két keresztény ostrom (1664, 1686) alatt a középkori dokumentumok többsége megsemmisült. Hét pécsi diák neve ismert, akik egy halálos kimenetelű összecsapás ügyén keletkezett írásból maradtak fenn (1400). A térség első három egyeteme - a prágai (1348), a krakkói (1364) és a bécsi (1365) - után a szentszéki eljárás részeként formálisan Nagy Lajos alapította a pécsi egyetemet 1367-ben. A magyar király kérésére az intézmény működéséhez Boldog V. Orbán pápa adott engedélyt pápai bullájában. Az egyetem igazi szellemi atyja a korabeli pécsi püspök, Koppenbachi Vilmos volt, aki egyházi hivatala (1361-1374) mellett királyi kápolnaispán és titkos kancellár volt, Nagy Lajos egyik fontos diplomatája és bizalmi embere. Az intézményt az egyházjog és a latin nyelv megfelelő tanítására szánták elsősorban, így a kor magyar diákjainak nem kellett ezután külföldre utazni az egyetemi szintű képzéshez.
A tanárok és a diákok létszámáról sincsenek pontos ismeretek. A tudósok a Pécsett oktató professzorok számát tíz főre becsülik, amelyből mindössze négynek ismert a személye. Közülük a legnevesebb a bolognai származású Galvano Bethini de Bononia volt, kora egyik jelentős kánonjogásza, aki 1372-1374 között tartózkodott Pécsett. Az egyetem második, és utolsó kancellárja Alsáni Bálint pécsi püspök (későbbi bíboros) volt (1374-1408). Az egyetem alapvetően kötődött Vilmos püspök személyéhez, halála után hanyatlani kezdett, majd megszűnt valamikor 1390 körül, szinte biztosan nem működött az Óbudai Egyetem alapításakor, 1395-ben. A modern Pécsi Tudományegyetem nem középkori egyetem jogutódja, csak szellemi örökségről beszélhetünk. A városban egyetemi szintű képzés ezután nem létezett a 20. század elejéig, a neves és színvonalas káptalani iskola azonban továbbra is fennmaradt.
A pécsi középkori egyetem feltételezett épületét 1978-1998 között tárta fel G. Sándor Mária és Gerő Győző régészek a püspökvárban, az Aranyos Mária kápolnától keletre, a pécsi székesegyház közvetlen közelében, annak északi oldalán. Az épület meghatározása vitatott, sok kutató nem ért egyet azzal, hogy az épületben működött volna a középkori studium generale. 2015-ben az helyreállított épületben állandó egyetemtörténeti kiállítást nyílt meg, jelentős középkori gótikus szobrászati emlékekkel.