Petymeg
Petymeg | ||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nagyfoltú petymeg (Genetta tigrina)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Petymeg témájú médiaállományokat és Petymeg témájú kategóriát. |
A petymegek (Genetta) a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozó cibetmacskafélék (Viverridae) egyik neme összesen 16 vagy 17 fajjal. A közönséges petymeg (G. genetta) az egyetlen petymeg, egyben cibetmacskaféle amely Európában (Ibériai-félsziget, Franciaország és Olaszország) is előfordul.[1]
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi alnemek és fajok tartoznak:
A Genetta alnembe sorolt fajok:
- angolai petymeg (Genetta angolensis) – Bocage 1882
- kontyos petymeg (Genetta cristata) – Hayman 1940
- sörényes petymeg (Genetta felina) – Thunberg 1811
- közönséges petymeg (Genetta genetta) – Linnaeus 1758
- rozsdafoltos petymeg (Genetta maculata) – Gray 1830
- párducpetymeg (Genetta pardina) – I. Geoffroy Saint-Hilaire 1832
- kisfoltú vagy szerválpetymeg (Genetta servalina) – Pucheran 1855
- nagyfoltú petymeg (Genetta tigrina) – Schreber 1776
- óriáspetymeg (Genetta victoriae) – Thomas 1901
- királypetymeg (Genetta poensis) – Waterhouse 1838
- Bourlon-petymeg (Genetta bourloni) – Gaubert 2003
- Schouteden-petymeg (Genetta schoutedeni) – Crawford-Cabral 1970
- kalahári vagy Letaba-petymeg (Genetta letabae)[2]
A Pseudogenetta alnembe sorolt fajok:
- abesszin petymeg (Genetta abyssinica) – Rüppell 1836
- fakó petymeg (Genetta thierryi) – Matschie 1902 vagy G. rubigonosa, G. villiersi
A Paragenetta alnem egyetlen faja:
- Johnston-petymeg (Genetta johnstoni) – Pocock 1908
Az Osbornictis alnem egyetlen faja:
- vízi cibetmacska (Genetta piscivora) – Allen 1919; egyesek az önálló Osbornictis nembe sorolják
A becslések szerint a Genetta és a Poiana nemek 9,5-13,3 millió éve váltak el egymástól.[3] A petymegek a becslések szerint legalább 8,5 millió éve kezdtek elválni egymástól; a szétválás a fakó petymeggel, majd az óriáspetymeggel kezdődött 3,98-6,01 millió évvel ezelőtt.[4]
Leírás
[szerkesztés]A petymegek törzse erősen megnyúlt, talpukon csupasz hosszanti csík követhető végig, mellső és hátsó lábaikon egyaránt öt ujjuk van, karmaikat részben vissza tudják húzni, farkuk hosszú és gyűrűs, fülük közepesen nagy, pofájuk hegyes. Végbéltájékukon kis mirigytasakuk van, aminek két különvált levezető csatornája a végbélnyílás két oldalán nyílik. Minden faj gerince mentén sötét csík van, szőrzetük színében és mintázatában különböznek egymástól. Méretük fajfüggő, fej-törzs hosszuk 40,9-60 cm, farkuk 40–47 cm-es. Nagy szemeik vannak ovális pupillákkal, íriszük színe körülbelül a bundájukéval megegyező. Mivel szemüket csak korlátozott mértékben tudják mozgatni, inkább a fejüket mozgatják, hogy a mozgó tárgyakra fókuszáljanak. Fülkagylójuk kívül vékony rétegben szőrös, körülbelül 80°-ban tudják elmozdítani elölről hátra, illetve lelapítani.
A petymegek fajait alaktanilag három típusba oszthatjuk:
- A G. tigrina típus fajainak szőre rövid, sörényük nincs, lábaik világosak és törzsükön nagy foltokat viselnek, amelyek közepe mindig világosabb. Afrika szavannáin, illetve a Dél-Afrikától Etiópiáig és Szenegambiáig az őserdő-vidék egyes foltjaiban élnek.
- A G. genetta típus fajainak szőre hosszú, durva sörtés, közepesen nagy, egyenletes színkitöltésű foltokkal. Hátsó lábaikon a szőr sötét, hátsörényük fölmereszthető, farkuk bozontos. Ez a legelterjedtebb csoport: mindenfelé megtalálható Afrika szavannáin, eljutott Szíriába és Afrika Földközi-tengeri partvidékére és őseink Francia- és Spanyolországba is betelepítették.
- A G. servalina típus foltjai aprók; elterjedése a nyugat- és közép-afrikai őserdőkre (Kongó-medence) szorítkozik. Lábaik hosszúak, szőrük rövid, de puha, határozott hátsörényük nincs. Hátsó lábaik sötétek, bundájukat számtalan apró, barnásfekete folt tarkítja.
Elterjedésük, élőhelyük
[szerkesztés]A petymegek összes faja Afrikában őshonos, a közönséges petymeget a történelmi időkben Európába is betelepítették. Körülbelül 1000-1500 évvel ezelőtt Magreb vidékéről került a Földközi-tenger térségébe félig háziasítva, és később onnan terjedt el Dél-Franciaországba és Olaszországba.[5] A Szaharától északra, valamint a délre fekvő szavannákon Dél-Afrikáig, illetve Arábia, Jemen és Omán partjai mentén élnek.[6]
- A nagyfoltú petymeg (G. tigrina) a Dél-afrikai bozótosokban, füves pusztákon és part menti erdőkben él.[7]
- A sörényes petymeg (G. felina) Angolában, Namíbiában, Dél-Afrikában és Zambiában él erdős szavannákon, füves pusztákon, bozótosokban, száraz területeken.
- A rozsdafoltos petymeg (G. maculata) erdős szavannákon, esőerdőkben és Etiópiában hegyvidéki erdőkben 3400 méteres magasságig széles körben elterjedt.[8]
- A párducpetymeg (G. pardina) esőerdőkben, galériaerdőkben, párás erdőkben, illetve ültetvényeken és külvárosokban él Szenegáltól a Volta folyóig (Ghána).[9]
- Az abesszin petymeget (G. abyssinica) Etiópiában 3750 méterig terjedő száraz hegyvidéki erdőkből jegyezték fel.[10]
- A királypetymeg (G. poensis) elterjedési területe a Kongó-medencében, Bioko szigetén, Ghánában és Libériában található esőerdőkre korlátozódik.
- A szerválpetymeg (G. servalina) Közép-Afrika síkvidéki erdeiben él Zanzibár magaslati bambuszerdeiig és bozótjaiig.[11]
- Az angolai petymeg (G. angolensis) Angolától Közép-Tanzániáig él nyílt erdőkben.[12]
- Az óriáspetymeg (G. victoriae) a Kongói Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Uganda esőerdőiben él.[13]
- A fakó petymeg (G. thierryi) szavannákon és nedves erdőkben él Nyugat-Afrikában.
- A kalahári petymeget (G. letabae) Lesotho, Szváziföld, Mozambik, Namíbia és Dél-Afrika erdős szavannáin jegyezték fel.
- A Johnston-petymeg (G. johnstoni) Guinea sűrű esőerdeiben él.[14]
- A vízi cibetmacska (G. piscivora) a Kongó folyótól a kenyai Rift-völgy esőerdeiig fordul elő.[15]
- A kontyos petymeg (G. cristata) Nigéria és Kamerun cserjéseiben és lombhullató erdeiben őshonos.[16]
- A Schouteden-petymeg (G. schoutedeni) a trópusi Afrika esőerdeiben, erdős szavannáin él.
- A Bourlon-petymeg (G. bourloni) csak a Nyugat-afrikai Guinea esőerdeiben fordul elő.[17]
Életmódjuk
[szerkesztés]A petymegek rendkívül mozgékonyak, gyors reflexeik és kivételes mászóképességük van. A cibetmacskafélék közül csak a petymegek képesek hátsó lábaikra állni.[18] Mindenevők, opportunista módon táplálkoznak gerinctelenekkel és kisebb gerincesekkel, de növényeket és gyümölcsöket is fogyasztanak; a vízi cibetmacska nagyrészt halakat, míg a Johnston-petymeg valószínűleg főként rovarokat eszik.[19][20] A nőstényeknek almonként legfeljebb öt kölykük lehet, amelyeket egyedül nevelnek fel. Alapvetően a földön élnek, de sok időt töltenek a fákon is. Magányosan élnek, kivéve a szaporodási és utódnevelési időszakot. Fogságban a közönséges petymegek 13 évig élhetnek; egy fogságban élt hím petymeg 22,7 évig élt.[21][22]
Természetvédelmi helyzetük
[szerkesztés]A kontyos és a Bourlon-petymegre az erdőirtás és a földek mezőgazdasági hasznosítása miatti élőhelyvesztés jelent komoly veszélyt; ezt a két fajt ugyanakkor bundájukért és húsukért vadásszák is, emiatt az IUCN sebezhetőként tartja őket számon.[23][24] Ezek a veszélyek a Johnston-petymeget is fenyegetik, amelyet így mérsékelten fenyegetettként tartanak számon.[25] A szintén mérsékelten fenyegetett vízi cibetmacskára ugyan hatással lehet a vadászat, de jelentősebb veszélyforrásokat még nem azonosítottak.[26] A király- és abesszin petymegek olyannyira kevésbé ismertek, hogy veszélyforrásokat nem lehet azonosítani; ezek a fajok az adathiányos kategóriában vannak.[27][28] A többi petymegfajt különösebben nem fenyegetik veszélyek, így ezek a nem fenyegetett kategóriában szerepelnek.[29][30][31][32][33][34][35][36]
Képek
[szerkesztés]-
Angolai petymeg (G. angolensis) fáramászás közben
-
Rozsdafoltos petymeg (G. maculata)
-
Különféle cibetmacskaféle szőrmék, balról jobbra haladva: két Johnston-petymeg (G. johnstoni), egy nyugat-afrikai pojána (Poiana leightoni) és egy királypetymeg (G. poensis)
-
Szerválpetymeg (G. servalina)
-
Párducpetymeg (G. pardina)
További információk
[szerkesztés]- Subfamily Viverrinae
- Petymegek
- (PDF) Phylogeny of the Viverridae and 'viverrid-like' feliformshttps://www.researchgate.net › 269334..
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "Genetta genetta"
- ↑ http://media.withtank.com/3954452aa8/integrative_taxonomy_and_phylo-genetic_systematics_of_the_genets.pdf
- ↑ "Exhaustive sample set among Viverridae reveals the sister-group of felids: the linsangs as a case of extreme morphological convergence within Feliformia"
- ↑ "Genets (Carnivora, Viverridae) in Africa: an evolutionary synthesis based on cytochrome b sequences and morphological characters"
- ↑ Morales, A. (1994). "Earliest genets in Europe". Nature. 370 (6490): 512–513. 10.1038/370512b0
- ↑ Delibes, M. & Gaubert, P. (2013). "Genetta genetta Common Genet (Small-spotted Genet)". In Kingdon, J. & Hoffmann, M. (eds.). The Mammals of Africa. Vol. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses. London, UK: Bloomsbury. pp. 223–229.
- ↑ Gaubert, P. (2013). Genetta tigrina Cape Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 247–249. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Angelici, F.M. and Gaubert, P. (2013). Genetta maculata Large-spotted Genet (Blotched Genet). In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 232–236. Bloomsbury, London, Uk.
- ↑ Gaubert, P. and Dunham, A. E. (2013). Genetta pardina Pardine Genet (West African Large-spotted Genet). In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 237–238. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Diaz Behrens, G. and Van Rompaey, H. (2002). The Ethiopian Genet, Genetta abyssinica (Rüppell 1836) (Carnivora, Viverridae): ecology and phenotypic aspects. Small Carnivore Conservation 27: 23–28.
- ↑ Van Rompaey, H. and Colyn, M. (2013). Genetta servalina Servaline Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 242–245. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Crawford-Cabral, J. (2013). Genetta angolensis Miombo Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 218–220. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Van Rompaey, H. and Colyn, M. /2013). Genetta victoriae Giant Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 249–250. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Gaubert, P., Veron, G., Colyn, M., Dunham, A., Shultz, S. and Tranier, M. (2002). A reassessment of the distribution of the rare Genetta johnstoni (Viverridae, Carnivora) with some newly discovered specimens. Mammal Review 32: 132–144.
- ↑ Van Rompaey, H. and Colyn, M. /2013). Genetta piscivora Aquatic Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 239–240. Bloomsbury, London, UK.
- ↑ Angelici, F. M. and Luiselli, L. (2005). Habitat associations and dietary relationships between two genets, Genetta maculata and Genetta cristata. Revue d'Écologie (La Terre et la Vie) 60: 341–354.
- ↑ "Description of a new species of genet (Carnivora; Viverridae; genus Genetta) and taxonomic revision of forest forms related to the Large-spotted Genet complex". 10.1515/mamm.2003.67.1.85
- ↑ Comparative Ethology of the Large Spotted Genet (Genetta genetta) and Some Related Viverrids
- ↑ Kingdon, J. 1997. The Kingdon Field Guide to African Mammals. Academic Press, San Diego, California.
- ↑ Dunham, A. E. and Gaubert, P. (2013). Genetta johnstoni Johnston's Genet. In: J. Kingdon and M. Hoffmann (eds.) The Mammals of Africa. V. Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses, pp. 229–231. Bloomsbury, Amsterdam, The Netherlands.
- ↑ Flower, Major Stanley S. (1931). "Contributions to our Knowledge of the Duration of Life in Vertebrate Animals. V. Mammals". Proceedings of the Zoological Society of London. 101 (1): 145–234. 10.1111/j.1469-7998.1931.tb06192.x
- ↑ Weigl, R. (2005). Longevity of Mammals in Captivity: From the Living Collections of the World: A List of Mammalian Longevity in Captivity. Kleine Senckenberg-Reihe 48. E. Schweizerbart'sche, Stuttgart
- ↑ "Genetta cristata"
- ↑ "Genetta bourloni"
- ↑ "Genetta johnstoni"
- ↑ "Genetta piscivora"
- ↑ "Genetta poensis"
- ↑ "Genetta abyssinica"
- ↑ "Genetta angolensis"
- ↑ "Genetta genetta"
- ↑ "Genetta maculata"
- ↑ "Genetta servalina"
- ↑ "Genetta thierryi"
- ↑ "Genetta tigrina"
- ↑ "Genetta victoriae"
- ↑ "Genetta pardina"