Opicinai villamos

Opicinai villamos
	Opicinai villamos a Piazza Oberdan végállomáson
Vonal:	2
Hossz:	5,175 km
Nyomtávolság:	1000 mm
Feszültség:	600 volt =
Üzemeltető:	Trieste Trasporti
Maximális emelkedés:	260 ‰
Legkisebb ívsugár:	40 m
	A Wikimédia Commons tartalmaz Opicinai villamos témájú médiaállományokat.

Az olaszországi Trieszt városában található Opicinai villamosvonal (olaszul: Tranvia di Opicina, trieszti dialektusban: Tram de Opcina) a hagyományos villamosüzem és a sikló szokatlan összeházasításának érdekes és a világon egyedülálló példája. A trieszti közlekedési társaság üzemeltetésében lévő 5,175 km hosszú villamosvonal a városközponttól északra található Piazza Oberdan-t köti össze a hegyekben lévő, szlovén határ melletti Villa Opicina faluval. Felújítás miatt a villamos forgalmát 2012-től 2014-ig szüneteltették. 2016. augusztus 16-án két villamos összeütközött, a forgalmat határozatlan időre beszüntették. A jármű 2018. novemberében sem közlekedett még, nem hivatalos információ szerint újraindításának időpontja bizonytalan.

A villamosok az 5,2 km-es viszonylat legnagyobb részén hagyományosan, a 17 méter tengerszint-feletti magasságban lévő Piazza Scorcola és a 177 méter magasan fekvő Vetta Scorcola megálló közötti 799 méteres szakaszon pedig sikló üzemben közlekednek. Ezt a 160 méteres szintkülönbséget egy speciális siklómozdony-pár segítségével küzdik le.

Története

A villamos vonalat 1902-ben adták át. A hagyományos kéttengelyű villamoskocsikat ebben az időben fogaskerekű motorkocsik vontatták fel a meredek szakaszon, majd 1928-ban a fogaskerekű szakaszt siklóüzeműre építették át. A kéttengelyes kocsik 1935-ig közlekedtek, majd új forgóvázas villamosokra váltották le őket. Az 1906-ban átadott Villa Opicina és Villa Opicina vasútállomás közti 1,2 km-es szakaszt 1938-ban bezárták. A közel 60 éve magánkézben lévő villamosvonal 1961-ben Trieszt város tulajdonába került. A pályát többször korszerűsítették, legutoljára 2005-ben, illetve 2006-ban. 2005-ben a siklómozdonyokat a villamoskocsikból távvezérelhető változatra cserélték le. Villamos flottája még az 1935-ben, valamint 1942-ben beszerzett 6 darab motorkocsiból áll. Ezen kívül két eredeti, 1902-es kéttengelyes kocsi is fennmaradt.

Járművek

Villamoskocsik

A vonalon 6 db acélvázas, négytengelyes, forgóvázas motorkocsikocsi közlekedik 401, 402, illetve 404-407-es pályaszámokkal. A 401-405-ös pályaszámú kocsikat 1935-ben az olaszolszági Officine Meccaniche Stanga gyártotta, az elektromos berendezéseket a Tecnomasio Italiano Brown Boveri társaság szállította. A világháborús alapanyag-hiány miatt a belső terében kisebb eltérésekkel, de műszakilag az 1935-össel megegyező, 406 és 407-es pályaszámú motorkocsikat 1942-ben gyártották le. A 403-as pályaszámú kocsit egy baleset miatt leselejtezték. Mindegyik kocsi 13,37 méter hosszú, 2,5 méter széles és 3,45 méter magas, 50 ülőhellyel, összesen 120 főnyi férőhellyel. A 600 voltos egyenáram-meghajtású kocsi négy 25 kilowatt teljesítményű motorral rendelkezik, végsebessége 35 km/h. Az eredeti 1902-es favázas, kéttengelyes kocsikból két darab maradt meg: az eredetileg 1-es pályaszámú kocsit 1902-ben építették a gráci Grazen Union Fabrik gyárban. Az elektromos berendezéseket az Österreichische Union Elektrizitäts Gesellschaft szállította. A négyszázas sorozatú kocsik érkezésével átszámozták egyesről 411-esre. 1992-ben helyreállították eredeti állapotába és nosztalgiajáratként üzemel. A másik, 6-os pályaszámú kocsit is restaurálták és a trieszti közlekedési múzeumban állították ki.

Siklómozdonyok

A pálya siklóüzemi szakaszán acélkábelre szerelt „siklómozdony-pár”, vagy más néven kábeles vontatók találhatók (olaszul: carro scudo). Amikor a villamos ezen a pályaszakaszon halad felfelé vagy lefelé, rácsatlakozik a siklóra, majd a sínpár közötti görgőkkel megvezetett kábel felhúzza, illetve leereszti a villamoskocsit a siklóberendezéssel együtt. A kábeles vontatókból három generáció is ismert: az elsőt 1928-ban gyártották, amely egy 4,7 méter hosszú, hasábra hasonlító berendezés volt. Ezeket 1978-ban cserélték le egy 4,98 méter hosszú, középen vezérlőfülkével ellátott vontatókocsi-párra. A harmadik generációt 2005-ben helyezték üzembe. Ennél a típusnál már nem volt szükség vezetőfülkére, mivel ezt már a villamosvezető irányítja távvezérléssel.

Képgaléria

402-es pályaszámú villamos a Piazza Oberdan végállomáson
2005-ben üzembe helyezett távvezérelhető siklóvontató
Az acélvázas villamoskocsi belülről

Források

Jelercic, David (2003. jan.): "Trieste: Hundred years of loyal service". Tramways & Urban Transit (Ian Allan Ltd / Light Rail Transit Association).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Opicina_Tramway című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tranvia di Opicina című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.