Nyilasy Sándor
Nyilasy Sándor | |
Született | 1873. december 2. Szeged |
Meghalt | 1934. január 6. (60 évesen) Szeged |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyilasy Sándor témájú médiaállományokat. |
Nyilasy Sándor, Nyilassy Sándor, Nyilasi Sándor (Szeged, 1873. december 2. – Szeged, 1934. január 6.) magyar festőművész. 1897 és 1898 nyarán a nagybányai művésztelepen festett.
Életpályája
[szerkesztés]Művészeti tanulmányait 1891-ben a budapesti mintarajziskolában kezdte. 1893-tól a müncheni képzőművészeti akadémia hallgatója lett, majd 1894-ben és 1895-ben Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1896-ban a párizsi Julian Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Thorma Jánossal, aki meghívta Nagybányára. 1897 és 1898 nyarát a nagybányai művésztelepen töltötte. 1899-ben Szegeden telepedett le. Ettől kezdve haláláig Szegeden, Horgoson és Tápén alkotott.
Művészi pályája
[szerkesztés]Művészetére pályája kezdetén rövid ideig Hollósy Simon, Munkácsy Mihály és Tornyai János, majd nagybányai évei alatt Ferenczy Károly hatottak, de hamar kialakult egyéni stílusa. Impresszionisztikus vonásokat mutató tájképeivel részt vett a nagybányaiak első négy budapesti kiállításán. Szegedre kerülve, mint a környék tájának és népének megfigyelője alakította ki plein air szemléletű művészetét. A tájképek mellett naturalista népéletképeket is festett, melyeken a falusiakat többnyire vasárnapi nyugalomban, ünneplő öltözetben, a leány alakokat jellegzetes rózsaszín népviseletben ábrázolta. 1907-ben Vasárnap című képével elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. A szintén Hollósy-tanítvány Károlyi Lajos mellett a huszadik század első harmadában a legismertebb szegedi festőművész volt. Csaknem minden évben szerepelt a Műcsarnok budapesti kiállításán, de első önálló kiállítását csak negyvenhét éves korában, 1920 tavaszán rendezte meg a szegedi Kass Szállóban. 1927-ben tanítványával, Balogh Margittal együtt rendezett kiállítást, szintén Szegeden. 1929-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját. Halála után Szegeden nagy tárlatot rendeztek műveiből melyen Lyka Károly méltatta munkásságát. Műveinek többségét a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi, melyekből születésének századik (1973) évfordulóján emlékkiállítást rendeztek Tápén és a szegedi művészklubban.
Főbb művei
[szerkesztés]- Magvetők
- Hazatérő kapás
- Vasárnap
- Incselkedők
- Reizner János portréja
- Alföldi tavasz
- Tavasz
- Kertben
- Leány rózsaszín ruhában
Források
[szerkesztés]- A magyarországi művészet története (főszerkesztő: Aradi Nóra) 6. kötet: Magyar művészet 1890–1919 (szerkesztő: Németh Lajos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9630525445
- Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988, ISBN 9635008171
- Művészeti lexikon (szerkesztő: Aradi Nóra), Akadémiai Kiadó, 1983, ISBN 9630523604
- Révai nagy lexikona
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1112. o. ISBN 963-547-414-8