Ugrás a tartalomhoz

Nunić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nunić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségKistanje
Jogállásfalu
Irányítószám22305
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség89 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság263 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 01′ 19″, k. h. 15° 51′ 44″44.022040°N 15.862280°EKoordináták: é. sz. 44° 01′ 19″, k. h. 15° 51′ 44″44.022040°N 15.862280°E
SablonWikidataSegítség

Nunić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Knintől légvonalban 26, közúton 36 km-re nyugatra, községközpontjától 9 km-re északnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Településrészei Varoš, Kosa és Biline.

Története

[szerkesztés]

Nunić valószínűleg Szent Antalnak szentelt középkori katolikus templomáról kapta a nevét, mely az Antun – Antunić név torzulásával alakulhatott ki.[2] A templomban 1203-ból származó sírkövet is találtak, így nem kizárható, hogy a templom már a horvát nemzeti királyok idejében is állt.[2] A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékére már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt. A közeli Biovičino Selo temploma ahová az itteni ortodox hívek is tartoznak az első dalmáciai szerb templomok között épült fel 1524-ben. A katolikusok 1703-ig a perušići, majd 1830-ig a rodaljicei plébánia alá tartoztak.[2] A falu 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1805-ben egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A katolikus híveknek 1856-tól önálló káplánja volt, a plébániaházat 1875-ben építették.[2] A településnek 1857-ben 412, 1910-ben 576 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82 százaléka szerb, 16 százaléka horvát nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 110 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
412 435 431 515 607 576 774 730 715 750 709 575 411 298 105 110

Nevezetességei

[szerkesztés]

Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 14. században épült. A templomban 1203-ból származó sírkövet is találtak, ami valószínűvé teszi, hogy már sokkal korábban is állt. 1971-ben felújították. A délszláv háború idején a szerb csapatok kifosztották, belseje is súlyos károkat szenvedett. Ekkor semmisült meg az 1856-ból származó Szent Antalt ábrázoló főoltárkép is. A templomot 1999-ben építették újjá. Egyhajós épület sekrestyével, homlokzata felett pengefalú harangtorony áll, benne két haranggal. A templomot temető övezi.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]