Ugrás a tartalomhoz

Németország Szociáldemokrata Pártja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németország Szociáldemokrata Pártja
(Sozialdemokratische Partei Deutschlands)
Mottó: Mehr Zeit für Gerechtigkeit (Több időt az igazságra!)
Adatok
Elnök
FrakcióvezetőRolf Mützenich
Alapítva1863. május 23.
SzékházWilly-Brandt-Haus
10963 Berlin,
Wilhelmstraße 141.
Ifjúsági tagozatJusos
PártújságVorwärts
Tagok száma443.000 (2017)
Ideológiaszociáldemokrata
Politikai elhelyezkedésbalközép
Parlamenti jelenlétBundestag:
206 / 736
Tartományi parlamentek képviselői:
469 / 1 884
Nemzetközi szövetségekSzocialista Internacionálé
Európai pártEurópai Szocialisták Pártja
EP-frakcióSzocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színeivörös
Weboldala

Németország Szociáldemokrata Pártja (németül: Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) a legrégebbi ma is létező párt Németországban és a világ egyik legrégebbi pártja, 1863-ban jött létre. Több mint 600 000 tagjával Németország legnagyobb tagságú politikai szervezete.

A párt a munkásmozgalomban gyökerezik és korábban markánsabban szocialistaként definiálta magát. (Ma is tagja a Szocialista Internacionálénak.) A legutóbbi időkben, Gerhard Schröder vezetése alatt, neoliberális jegyeket is felvett és ideológiájaként a szociáldemokráciát vallja. Az SPD 35 évnél fiatalabb tagjait a Jusos ifjúsági szervezet tömöríti (Jungsozialisten in der SPD, azaz „Ifjúszocialisták az SPD-ben”).

Elnevezése

[szerkesztés]

Bevett magyar neve a Német Szociáldemokrata Párt, ami nem csak rövidsége miatt terjedt el, hanem azért is, mert a rendszerváltás előtti Magyarországon az MSZMP politikai álláspontja az volt, hogy távol kell tartani az országot a belnémet politikai vitáktól, amik az elnevezésekben is megjelentek. Ezért volt – keletnémet tiltakozás ellenére – az NDK állampártjának a hivatalos magyar neve Német Szocialista Egységpárt a pontosabb Németország Szocialista Egységpártja helyett, vagy Nyugat-Németország bevett magyar neve Német Szövetségi Köztársaság a Németországi Szövetségi Köztársaság helyett.

Története

[szerkesztés]

A köztársaság előtt (1863–1918)

[szerkesztés]
Ferdinand Lassalle

Az SPD 1863. május 23-ától számítja történetét: ekkor alapította Ferdinand Lassalle az Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (ADAV, Általános Német Munkásegylet) nevű pártot.

August Bebel és Wilhelm Liebknecht az 1869. augusztus 7. és 9. közt tartott Eisenachi kongresszuson hozta létre a Sozialdemokratische Arbeiterpartei nevű pártot (Szociáldemokrata Munkáspárt, amely 1875-ben (május 22–27., Gotha) egyesült az ADAV-val Sozialistische Arbeiterpartei néven (Szocialista Munkáspárt).

August Bebel
Wilhelm Liebknecht

1878-ban Otto von Bismarck kancellár az antiszocialista törvényekben törvényen kívül helyezte a pártot forradalompártoló és monarchiaellenes nézetei miatt, de 1890-ben ismét legalizálták. Ugyanebben az évben tért át a párt a Sozialdemokratische Partei Deutschlands (SPD) névre, amit máig használ.

Egyéni képviselőként politikusai még akkor is választhatóak voltak, amikor a párt illegális volt, így a párt egyre erősebbé vált, sőt 1912-re az SPD lett a legnagyobb parlamenti erő (de a császári Németországban ez nem jelentett jogot a kormányalakításra).

A betiltásra a párt radikalizálódással reagált: 1891-ben elfogadott erfurti programja keményebb volt az 1875-ös gothai programnál: az ország fő iparágainak államosítását követelte. Eduard Bernstein pártideológus anti-marxista nézetei és a Bebelt követő pártvezető Friedrich Ebert politikája a későbbiekben mégis növelte a párt lojalitását a császár és a birodalom iránt, így az SPD támogatta a Németországot az első világháborúba vezető politikát.

A pártszakadás

[szerkesztés]

1917 januárjában a háború ellenzőit, köztük Rosa Luxemburgot, Karl Liebknechtet és Hugo Haaset kizárták a pártból. Az elszakadók külön pártot alapítottak (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands vagy USPD, "Németország Független Szociáldemokrata Pártja). Az USPD egyik szárnya volt a Liebknecht, Luxemburg és Clara Zetkin alapította, forradalmat sürgető Szpartakista Liga.

A német novemberi forradalom során 1918-ban Ebert a birodalmi hadsereg oldalára állt a felkelőkkel szemben. November 9-én Németország kancellárja lett (majd 1919 februárjában őt választották a weimari köztársaság első elnökévé).

Weimari Köztársaság (1918–1933)

[szerkesztés]

A forradalmat ellenző SPD és az 1918 decemberében jórészt az SPD-t elhagyó politikusok által alapított, a forradalmat támogató német Kommunista Párt (KPD) egymás elkeseredett politikai riválisaivá váltak.

Az SPD idomult a német háborús vereség után létrejött Weimari Köztársasághoz, sőt annak egyik alappillérévé vált. A Német Demokrata Párttal (DDP) és a Német Katolikus Középpárttal (Zentrum) együtt tagja lett a Weimari Koalíciónak. Ez nagy többséggel rendelkezett a Weimarban 1919-ben összeült alkotmányozó gyűlésben és így tulajdonképpen az új német parlamentáris demokrácia, a Weimari Köztársaság létrehozója lett. A KPD ezzel szemben ellenezte az új rezsimet.

A kommunisták megjelenése hosszabb távra is nehéz választás elé állította az SPD-t: ha radikálisabb politikát folytat, hogy kifogja a szelet a KPD vitorlájából, középosztálybeli szavazóit veszítheti el, ha viszont mérsékelt hangot üt meg, a munkások közt adhatja át a terepet a kommunistáknak.

A dilemmának az 1932-ben megválasztott új konzervatív kancellár, Franz von Papen vetett véget: július 20-án, bár neki magának alig volt támogatása a Reichstagban, menesztette az SPD-s Otto Braun vezette berlini porosz kormányt és ezzel nagy lökést adott a Weimari Köztársaság felbomlásának.

Miután Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Adolf Hitlert nevezte ki, az utolsó legalább részlegesen szabad német választáson, március 5-én az SPD a szavazatok 18,25%-át szerezte meg. A KPD-t törvényen kívül helyezték, képviselőit letartóztatták vagy száműzetésbe kényszerítették. Az SPD még büszke arra, hogy ők voltak az egyetlen párt a Reichstagban, amely március 23-án ellene szavazott a Hitlernek gyakorlatilag teljhatalmat biztosító felhatalmazási törvénynek. Szavazataik azonban nem voltak elegendőek, hogy megakadályozzák a kétharmados többséget igénylő törvény jóváhagyását. Nem sokkal később, július 14-én az SPD-t is betiltották.

A náci időszak (1933–1945)

[szerkesztés]

Az SPD sok tagját Hitler uralma alatt letartóztatták, vagy koncentrációs táborba küldték. Prágában elűzött SPD-sek emigráns pártot hoztak létre, mások belső emigrációba vonultak, olyan német városokba, ahol nem ismerték őket. Például Friedrich Kellner, az SPD mainzi szervezője az oberhesseni Laubachba költözött, ahol – életét kockáztatva – a náci rezsim túlkapásairól megírta híres Naplóját.

1936 és 1939 között sok SPD-tag harcolt a spanyol polgárháborúban Franco ellen.

Miután Németország 1938-ban annektálta Csehszlovákiát, az emigráns párt Párizsba költözött, de a franciák veresége után 1940-ben onnan is menniük kellett. Londonba költöztek.

A háború után (1946-tól Schröderig)

[szerkesztés]

Nyugat-Németországban

[szerkesztés]
Willy Brandt

Kurt Schumacher, 1946-1952

Gerhard Schröder

A második világháború után, 1946-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy megszállási zónában. A Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) az első szabad választástól, 1949-től 1966-ig az SPD ellenzékben volt.

Az 1959-es godesbergi programban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a marxista elvekkel.

1966-ban a szövetséges Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) elvesztette parlamenti többségét és a CDU-s Kiesinger kancellár vezetésével CDU-SPD nagykoalíciós kormány alakult.

1969-ben, először 1928 óta, az SPD győzött és az FDP-vel alkotott kormánykoalíciót. Ezt követően az SPD 1982-ig kormányzott, két kancellárt adva az NSZK-nak: Willy Brandtot és Helmut Schmidtet.

Kezdetben az SPD ellenezte Nyugat-Németország 1955-ben indult újrafelfegyverzését és csatlakozását ugyanebben az évben az atlanti katonai szövetséghez, a NATO-hoz, később azonban megbékélt a tagsággal.

1982-ben a Helmut Kohl vezette CDU-FDP koalíció vette át a hatalmat. Kohl egymás után négyszer lett kancellár. 1998-ban azonban vesztett a választáson és az SPD-s Gerhard Schrödernek kellett átadnia a kancellári széket.

Kelet-Németországban

[szerkesztés]

A szovjet megszállási zónában, amely később Kelet-Németország lett, az SPD-t arra kényszerítették, hogy 1946-ban egyesüljön Németország Kommunista Pártjával, Német Szocialista Egységpárt (SED) néven. 1989-ben, amikor összeomlott a kommunista rendszer, az SPD-t újraalapították Németországban és később egyesült a nyugat-németországi SPD-vel, amikor az ország újra egyesült.

Választási eredmények

[szerkesztés]

Bundestag

[szerkesztés]
Az SPD a német szövetségi parlamentben
Választások Választókerületi szavazatok száma Pártlistás szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök
1949 nem volt 6,934,975 29.2
131 / 402
 Ellenzék Kurt Schumacher
1953 8,131,257 7,944,943 28.8
162 / 509
 Ellenzék Erich Ollenhauer
1957 11,975,400 11,875,339 31.8
181 / 519
 Ellenzék Erich Ollenhauer
1961 11,672,057 11,427,355 36.2
203 / 521
 Ellenzék Willy Brandt
1965 12,998,474 12,813,186 39.3
217 / 518
 Kormánypárt: Nagykoalíció a CDU/CSU pártokkal. Willy Brandt
1969 14,402,374 14,065,716 42.7
237 / 518
 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt
1972 18,228,239 17,175,169 45.8
242 / 518
 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt
1976 16,471,321 16,099,019 42.6
224 / 518
 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Helmut Schmidt
1980 16,808,861 16,260,677 42.9
228 / 519
 Kormánypárt, 1982-ben az FDP kilépett a koalícióból. Helmut Schmidt
1983 15,686,033 14,865,807 38.2
202 / 520
 Ellenzék Hans-Jochen Vogel
1987 14,787,953 14,025,763 37.0
193 / 519
 Ellenzék Johannes Rau
1990 16,279,980 15,545,366 33.5
239 / 662
 Ellenzék Oskar Lafontaine
1994 17,966,813 17,140,354 36.4
252 / 672
 Ellenzék Rudolf Scharping
1998 21,535,893 20,181,269 40.9
298 / 669
 Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder
2002 20,059,967 18,484,560 38.5
251 / 603
 Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder
2005 18,129,100 16,194,665 34.2
222 / 614
 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Gerhard Schröder
2009 12,077,437 9,988,843 23.0
146 / 622
 Ellenzék Frank-Walter Steinmeier
2013 12,835,933 11,247,283 25.7
193 / 630
 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Peer Steinbrück
2017 11,426,613 9,538,367 20.5
153 / 709
 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Martin Schulz

Tartományi parlamentek

[szerkesztés]
Az SPD a német tartományi parlamentekben
  Nagyobbik kormánypárt
  Kisebbik kormánypárt
  Ellenzék
  Nem jutott be
Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország 2017 1,413,990 36.9
55 / 137
 Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Baden-Württemberg 2021 535,462 11.0
19 / 154
 Ellenzék
Bajorország 2018 1,317,942 9.7
22 / 205
 Ellenzék
Berlin 2016 352,369 21.6
38 / 160
 Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció
Brandenburg 2019 331,238 26.2
25 / 88
 Kormánypárt: Fekete-vörös-zöld koalíció
Bréma 2019 365,315 24.9
23 / 84
 Kormánypárt: vörös-vörös-zöld koalíció
Észak-Rajna-Vesztfália 2017 2,649,205 31.2
69 / 199
 Ellenzék
Hamburg 2020 1,554,760 39.0
54 / 121
 Kormánypárt: Koalícióban a Zöldekkel
Hessen 2018 570,166 19.8
29 / 137
 Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2016 246,393 30.6
26 / 71
 Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Rajna-vidék-Pfalz 2021 691,055 35.7
39 / 101
 Közlekedésilámpa koalíció (FDP és Zöldekkel)
Saar-vidék 2017 157,841 29.6
17 / 51
 Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Szászország 2019 167,289 7.7
10 / 119
 Kormánypárt: Fekete-vörös-zöld koalíció
Szász-Anhalt 2021 89,475 8.4
9 / 97
 Kormánypárt: CDU és FDP-vel
Schleswig-Holstein 2017 400,635 27.2
21 / 73
 Ellenzék
Türingia 2019 90,984 8.2
8 / 90
 Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció

Tartományi választások 2024-ben

[szerkesztés]

Az SPD a 2024. szeptember 1-jei türingiai tartományi választáson 6,1 százalékkal az ötödik helyen végzett,[1] míg a szászországi tartományi választáson a szavazatok 7,3 százalékát kapta,[2] evvel ebben a tartományban is az ötödik helyre került.[3] Közlekedésilámpa-koalíciós párttársaihoz képest még így is az SPD szerezte a legtöbb szavazatot: Zöldek: 3,2% | 5,1%; FDP: 1,1% | 0,9% (Türingia % | Szászország %).[4][4]

SPD-politikusok

[szerkesztés]

Az SPD vezető politikusai az első világháború előtt

[szerkesztés]

Az SPD elnökei

[szerkesztés]

A császárság és a Weimari köztársaság idején:

A száműzetésben:

A második világháború után:

Elnökök Nyugat-Németországban:

Az újraalapított kelet-németországi SPD-ben:

A német újraegyesítés óta:

SPD-s német kancellárok

[szerkesztés]

SPD-s német elnökök

[szerkesztés]

A második világháború utáni német alkotmány szerint az elnök nem lehet párttag, amíg hivatalát viseli, hiszen pártatlannak kell lennie.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ German far right AfD hails 'historic' election victory in east (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  2. ↑ Ergebnisse der Sachsen- und Thüringen-Wahl: CDU gewinnt in Sachsen – AfD trotz Höcke in Thüringen (német nyelven). www.fr.de, 2024. szeptember 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  3. ↑ A második világháború óta nem történt ilyen Németországban – Komoly vesszőfutás vár Olaf Scholz kormányára (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2024. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  4. ↑ a b Landtagswahlen im Osten: Historischer AfD-Erfolg in Thüringen – CDU gewinnt in Sachsen (német nyelven). Kölner Stadt-Anzeiger, 2024. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Németország_Szociáldemokrata_Pártja&oldid=27548096”