Muszkovit
| Muszkovit | |
 | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | kálium-aluminium-hidroszilikát |
| Képlet | KAl2Si3AlO10(OH)2 |
| Kristályrendszer | monoklin |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Szilikátásványok |
| Alosztály | Filloszilikátok |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | álhatszöges, táblás, lemezes, pikkelyes |
| Szín | üveg- vagy gyöngyházfényű |
| Porszín | színtelen vagy narancsbarna |
| Fény | színtelen vagy alig színeződötten halványzöld vagy halványsárga |
| Átlátszóság | átlátszó |
| Keménység | 2,5 |
| Hasadás | tökéletes |
| Törés | kagylós, egyenetlen |
| Olvadáspont | 1320 °C |
| Oldhatóság | savakban |
| Sűrűség | 2,7-3,1 g/cm³ g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Muszkovit témájú médiaállományokat. | |
A muszkovit (más néven csillámkő) egy kálium-alumínium hidroszilikát, azaz kálium- és alumíniumtartalmú szilikátásvány. A rétegszilikátok (filloszilikátok) közé sorolt csillámfélék egyike; monoklin rendszerben kristályosodik. Kristályai laposak: lemezesek vagy pikkelyesek. Krómtartalmú változata, a fuchsit zöldes színű, a mangántartalmú alurgit barnás. Gyakori kőzetalkotó ásvány, a pegmatitokban gyakoriak benn-nőtt kristályai. Kristályai ugyanúgy vékony lemezekre hasíthatók, mint a biotitéi. A vékony, gyöngyházfényű lemezek áttetszőek, sőt teljesen átlátszóak, ebből ered nagytáblás lemezeinek népies neve, a máriaüveg. A muszkovit elnevezés Oroszország Nyugat-Európában elterjedt Moszkovia névváltozatából keletkezett ugyanis onnan exportálták a muszkovitlapokat nyugatra.[1]
Keletkezése
[szerkesztés]Mélységi magmás kőzetekben elsődleges kőzetalkotó. Csillámpalákban gyakori, homokkövekben másodlagosan keletkezik.
Előfordulása
[szerkesztés]Gyakori kőzetalkotó ásvány. Gránitban vagy egyedül vagy biotittal („kétcsillámos gránit”) fordul elő. Kis lemezkéit a víz főleg lebegtetve szállítja, ezért kevéssé aprózódik, és messzire eljut. A Duna homokjában található sok muszkovitot az Alpokból hozza a folyó.
Nagytáblás, négyzetméternyi lapjai a gránitpegmatitokban fordulnak elő Oroszország kelet-szibériai területein, Indiában (főként Bengálban), Kanada Ontario tartományában, az Amerikai Egyesült Államok Dél-Dakota és New Hampshire államaiban, Brazíliában fordulnak elő. Szlovákiában Rozsnyón, Romániában Macskamezőn (Masca) bányászták.
Magyarországon hasznosítható csillámelőfordulás nincs. Sopron térségében (Soproni Kristályospala Komplexum) apró muszkovitkristályokkal bőven hintett szericitpalák fordulnak elő. Ezek egy részében a muszkovit metaszomatikusan leuchtenbergitté alakult; az ilyen kőzet a leukofillit. A Velencei-hegységben biotitból keletkezett, centiméteres kristályait találhatjuk. Rakacához közel karbonátos alapkőzetben albittal összenőtt (agyagásványokból átalakult) kristályait találták meg.
Felhasználása
[szerkesztés]Kiváló szigetelő és hőálló tulajdonságai miatt elektromos készülékek gyártásánál nagy mennyiségben használták. Népszerű felhasználási területe volt kályhák és kandallók „ablakaként”. Gázkonvektoroknál ma is használt.
Források
[szerkesztés]- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985
- J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
- Boldizsár Tibor (szerk): Bányászati Kézikönyv. III. kötet. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1962
- http://webmineral.com
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Баландин, Рудольф Константинович. Энциклопедия драгоценных камней и минералов (orosz nyelven). Москва: Издательство "Вече", 114. o. (2000). ISBN ISBN 5-7838-0750-8
További információk
[szerkesztés]- Szakáll Sándor: Ásvány- és kőzettan alapjai (2011)
- Miskolci Egyetem Földtudományi Kar 4. Rétegszilikátok (filloszilikátok)
