Ugrás a tartalomhoz

Michel Barnier

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Barnier
Franciaország miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2024. szeptember 5.
ElődGabriel Attal

Született1951. január 9. (73 éves)[1][2][3][4][5]
La Tronche
Párt

SzüleiDenise Barnier
Jean Barnier
HázastársaIsabelle Altmayer (1982. január 16. – )
GyermekeiNicolas Barnier
Foglalkozás
IskoláiESCP Europe[5]

Díjak
  • a francia Becsületrend tisztje (2006. december 31.)
  • Commander of the Order of Agricultural Merit
  • Robert Schuman-emlékérem (2005)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Arany Olimpiai Érdemrend (1992)
  • Commander of the Order of Maritime Merit
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
  • Cross pro Merito Melitensi
  • Grand Cross of the Order of Prince Henry
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (1997)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje
  • Knight of the Order of Orange-Nassau
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Barnier témájú médiaállományokat.

Michel Barnier (La Tronche, 1951. január 9. –) francia jobboldali politikus, 2024. szeptember 5. óta Franciaország miniszterelnöke.

2006 és 2015 az Európai Néppárt alelnöke, 2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.

Családja

[szerkesztés]

Nős; 3 gyermeke van.

Életpályája

[szerkesztés]

Párizsban szerzett diplomát az ESCP-n (European Business School in Paris). Francia anyanyelve mellett angolul beszél.

Franciaországban szenátor volt, majd több kormányban miniszterként vett részt. 2006 és 2015 között az Európai Néppárt alelnöke volt.

2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.

2021-ben bevándorlásellenes programmal megpályázta a Köztársaságiak államfőjelöltségét, de nem sikerült azt elnyernie.[6]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Robert Schuman-emlékérem (2005)
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal

Publikációi

[szerkesztés]
  • 2014: "Se reposer ou être libre“ – Gallimard
  • 2008: "Europe, cards on the table“ - Acropole
  • 2008: "Who will feed the world: a new agricultural revolution" - Acropole
  • 2007: "Atlas for a sustainable world" - Acropole
  • 2005: "Sortir l’Europe des idées reçues" - Plon
  • 2001: "Notre contrat pour l'alternance" - Plon
  • 1994: "Vers une mer inconnue" - Pluriel
  • 1994: "Le Défi écologique - Chacun pour tous" - Hachette
  • 1992: " Atlas des risques majeurs" - Plon
  • 1985: "Vive la politique" - Stock

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Roglo
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  6. Karóczkai Balázs, Renczes Ágoston: Hét politikus, akiről 2021-ben hallottál utoljára (magyar nyelven). azonnali.hu, 2021. december 31. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]