Marosvásárhely–Parajd-vasútvonal
Marosvásárhely–Parajd-vasútvonal
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vonalszám: | 757 (MÁV) 408 (CFR) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 82 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 760 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Marosvásárhely–Parajd-vasútvonal a Nyárád mentét követő keskeny nyomtávolságú vasút volt. Érintette Nyárádszeredát és Szovátát. 1915-ben nyitották meg, és 1997-ig volt használatban. Jelenleg egy rövid szakaszon gőzmozdonyos nosztalgiavonat közlekedik, a pálya többi része használaton kívül van.
Története
[szerkesztés]A 20. század elejére kiépültek az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Erdély nagyvárosait összekötő fő vasútvonalak, így megkezdték a személy- és teherszállító szárnyvonalak lefektetését. Maros-Torda vármegyében 1912-ben több helyiérdekű vasút kiépítését kezdték meg, ezek egyike volt a Marosvásárhely–Parajd vonal. Az áradások és az első világháború miatt a munkálatok több évig elhúzódtak. 1915. február 1-én átadták a Deményházáig tartó szakaszt, majd október 23-án a teljes vonalat.[1][2]
A vasút üzemeltetője a Maros-Tordai Helyiérdekű Vasút részvénytársaság volt, és Trianon után is az ő tulajdonában maradt. 1940-ben a terület visszakerült Magyarországhoz; 1942-ben a MÁV felvásárolta a részvényeket. 1944 szeptemberében a visszavonuló németek felrobbantották a hidakat, váltókat, és a vasúti járműveket. A háború után a vasutat kijavították, és a CFR tulajdonába került.[2]
A vasútvonal az 1970-es évekig élte virágkorát; a 20. század utolsó negyedében fokozatosan háttérbe szorult, személyszállítási jelentősége csökkent.[3] Először a Szováta–Parajd szakaszt számolták fel,[4] majd 1997-ben teljesen megszüntették a vonalat nem nyereséges volta miatt; a mozdonyok és vagonok nagy részét eladták ócskavasnak.[1][5] 2011-ben a Szováta és Vármező közötti szakaszt kijavították és turisztikai vonatot indítottak.[6] 2015-ben felmerült a teljes Marosvásárhely–Szováta vonal újraindítása.[4]
Leírása
[szerkesztés]A vasút szinte teljes hosszában a Nyárád mentén haladt, átszelve Erdély egyik legsűrűbben lakott területét. Fontos szerepet töltött be a vidék életében: a munkások és diákok a megyeszékhelyre ingáztak, a falusi termelők a városokba vitték terményeiket, a vásárhelyiek Szovátára mentek üdülni és kirándulni, és ugyancsak a vasúton szállították a fát, cukorrépát, és a parajdi bányából bányászott sót.[5][6]
A nyárádmenti expressznek becézett vonat[3] a marosvásárhelyi Nagyállomásról nyugati irányba indult, Maroskeresztúrnál délnek fordult, majd Lőrincfalvától a Nyárád folyását követte kelet felé. Végállomása Parajdon volt, ahol találkozott a Balázsfalva–Parajd normál nyomtávolságú vonallal. Az egy sínpárból álló pálya teljes hossza 82 kilométer volt (összehasonlításképpen a Marosvásárhely és Parajd közötti távolság országúton 60, légvonalban 45 kilométer), melyet a vonat négy és fél óra alatt tett meg.
A jelenleg használatban levő 14 kilométeres Szováta–Vármező szakaszon nyári idényben napi három szerelvény közlekedik.[6] A három vagonos nosztalgiavonatot egy PKP Px48 sorozatú mozdony húzza (764 052-es pályaszám), melyet az egykori Nagyszeben–Szentágota–Segesvár kisvasúttól hoztak; a távot 45 perc alatt teszi meg.[7][8]
A használaton kívüli szakasz felső-nyárádmenti része még jó állapotban van, az Alsó-Nyárádmentén viszont a fémgyűjtők nemcsak a síneket, hanem a töltést is elvitték.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b „Nyárádmenti és mezőségi nosztalgiautazás”, Népújság, 2015. április 19. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ a b Istorie. Mocănița Transilvaniei. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ a b „Üdvözlet Szovátáról”, IHO.hu, 2011. augusztus 16. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ a b c „Felújítanák a Szováta–Marosvásárhely vasútvonalat”, Székelyhon, 2015. március 10. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ a b „Egy elfelejtett 100 éves kisvasút”, Népújság, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ a b c „Újraindult a kicsi vonat Szováta és Vármező között”, nyarad.ro, 2015. május 18.. [2017. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- ↑ Julian Nolte: Neues von der alten Eisenbahn. Die Schmalspurbahn Sibiu - Agnita (- Sighișoara). LOK Report, 12. sz. (2015) 13. o.
- ↑ Steam on Narrow Gauge State Railway in Romania. FarRail. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
További információk
[szerkesztés]- Tar Károly. Nyárádmenti expressz, Szerelmes földrajz. Kolozsvár: Dacia (1983)
- Fényképek, 1993–2011. Trenulețe Mari și Mici. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- Fényképek, 2005. jakadam.hu. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- Fényképek, 2012. Metrou Ușor. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
- A nosztalgiavonat hivatalos oldala. Mocănița Sovata. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
.svg){kind=small}
