Ugrás a tartalomhoz

Lotfolláh sejk-mecset

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lotfolláh sejk-mecset
TelepülésIszfahán megye
Megnyitás1619
Építési stílusSafavid architecture
Építész(ek)Bahāʾ al-dīn al-ʿĀmilī
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • mecset
  • kultúrkincs
  • tájékozódási pont
Magassága32 m
Alapterület2500 m²
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító115
KritériumokI., V., VI.
Felvétel éve1979
Elhelyezkedése
Lotfolláh sejk-mecset (Irán)
Lotfolláh sejk-mecset
Lotfolláh sejk-mecset
Pozíció Irán térképén
é. sz. 32° 39′ 27″, k. h. 51° 40′ 43″32.657454°N 51.678535°EKoordináták: é. sz. 32° 39′ 27″, k. h. 51° 40′ 43″32.657454°N 51.678535°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Lotfolláh sejk-mecset témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lotfolláh sejk mecset (Perzsa: مسجد شیخ لطف الله Masjed-e Sheikh Lotf-ollāh) a szafavida építészet kiemelkedő alkotása az iráni Iszfahánban, a Nags-e Dzsahán tér keleti részén. Építését Nagy Abbász sah rendelte meg Saikh Bahái főépítésztől, aki a munkát 1603 és 1618 között elvégezte. A kupolás csarnok Mohamed Reza alkotása.

A Nags-e Dzsahán („a világ képe”) teret építményeivel együtt az UNESCO 1979-ben kulturális helyszínként vette fel a világörökségi listára.[1]

Építészet

[szerkesztés]

Lotfolláh Maiszi al-Amili sejk híres, korának nagy tekintélyű hittudósa volt, akit Nagy Abbász hívott udvarába. Bár a mecset még a sejk életében elkészült, csak halála után, 1622 körül nevezték el az építményt róla.

A mecset egy 19 m oldalhosszúságú, egyenlő oldalú tér, amelyet impozáns, szokatlan módon színezett, sárgásbarna kupola fed. A kibla szerinti tájolás miatt mihrábja a főhomlokzattal mintegy 45 fokos szöget zár be. Az kapuívánt 1940 után Reza Pahlavi sah építtette, amikor a komplexumot restaurálták. Ez egy sötét folyosóra vezet, amely a mihrábot két oldalról megkerülve, azzal szemben biztosítja a bejutást a harmonikusan kialakított, gazdagon díszített belső térbe. A hagyományos homlokzattagolású falfelület alul négyszögletes, a kupola alatt nyolcszögletű, amelyet spirális vakárkádsor kapcsol össze. Ennek előképe a még a szeldzsukok által 1088-ban épített iszfaháni nagymecset. A kupola egyhéjú, így kivételt képez a szafavida építészeti megoldások között.

A belső falfelület csempedíszítése sem a szafavida hagyományokat tükrözi. A napkoronát mintázó kupoladíszítés kihasználja az ablakrácsokon bevetülő napsugarak fényjátékát, ezzel a kék csempedíszítés különleges hatásúvá válik. A kék alapon fehér színű kalligráfiát Ali Reza Abbászi, az udvari kalligráfus tervezte.

Az épület funkcióját ma is többen vitatják. A bejárat felirata szerint mecset (maszdzsid), azonban a mecset kötelező elemei, a minaretek, ívánok, vagy az árkádos udvar hiányzik. Szerkezetét tekintve inkább mauzóleum lehetett, de temetkezésre utaló bizonyítékokról nincs tudomásunk. Felmerült a királyi kápolna lehetősége is, de az iráni építészettől ez az épülettípus idegen, és a palotaegyüttestől is messze van.[2]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Meidan Emam, Esfahan - (angol nyelven). unesco.org. Unesco. (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
  2. Ferienabend Iszlám művészet..., i. m. 512. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]