Lóhangya
Lóhangya | ||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szőrös lóhangya (Camponotus aethiops)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Alnemek | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lóhangya témájú kategóriát. |
A lóhangya (Camponotus) a vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a lóhangyarokonúak (Camponotini) nemzetség névadó neme.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A nem alapvetően kozmopolita;[1] fajai a legtöbb erdőben feltűnnek.
Magyarországi fajok:
- szőrös lóhangya (Camponotus aethiops)
- nyerges lóhangya (Camponotus atricolor)
- ligeti lóhangya (Camponotus fallax)
- óriás lóhangya (barnatorú lóhangya, Camponotus herculeanus) — a Kárpát-medencében főleg a hegyekben, 1000 m körül él
- vörös lóhangya (Camponotus lateralis)
- faodvasító lóhangya (pirostorú lóhangya, Camponotus ligniperda) — a leggyakoribb hazai faj;
- szurkos lóhangya (Camponotus piceus)
- sárgalábú lóhangya (Camponotus tergestinus)
- fekete lóhangya (szürke lóhangya, Camponotus vagus) — az alacsony, meleg tájakat kedveli.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Ebbe tartoznak a legnagyobb magyarországi hangyák — közülük is legnagyobb az óriás lóhangya. Major és minor dolgozóik mérete feltűnően különbözik: előbbiek csaknem háromszor akkorák, mint a minorok. A legkisebbek és legnagyobbak között többféle átmeneti alak is előfordul (Brehm).
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Bolyait többnyire erdőkben építi és mindig viszonylag nedves helyeken — a talaj szárazságára igen érzékeny. Több faj száraz fatönkökben rágja ki járatait (Brehm). Magyarországon is jól ismertek a faodvasító lóhangya Camponotus ligniperda) és a fekete lóhangya (Camponotus vagus) fába rágott fészkei. Sokszor károkat okoz az az élőfák kirágásával, de tarvágás után szívesen látják, mert a földben maradt tuskókat és gyökereket gyorsan szétporlasztja, talajosítja.
Gazdasági jelentősége
[szerkesztés]Sokszor károkat okoz azzal, hogy az élőfákat is kirágja, tarvágásokon azonban szívesen látják, mert a földben maradt tuskókat és gyökereket gyorsan szétporlasztja.[2]
Rendszertani felosztása
[szerkesztés]A több száz fajt nyolc alnembe csoportosítják.
Ismertebb fajok (a Magyarországon honosakon túl):
- óriáshangya (Camponotus gigas) — 2016-ig Dinomyrmex gigas
- amerikai lóhangya (Camponotus americanus)
- ezüstös lóhangya (Camponotus auriventris)
- gesztenyevörös lóhangya (Camponotus castaneus)
- rozsdás lóhangya (Camponotus chromaiodes)
- mozambiki lóhangya (Camponotus cinctellus)
- ausztrál lóhangya (Camponotus consobrinus)
- dél-afrikai lóhangya (Camponotus cosmicus)
- vérvörös lóhangya (Camponotus cruentatus)
- szakállas lóhangya (Camponotus discolor)
- harcias lóhangya (Camponotus fellah)
- kertészhangya (Camponotus femoratus)
- borneói lóhangya (Camponotus festinus)
- floridai lóhangya (Camponotus floridanus)
- aranyszőrű lóhangya (Camponotus fulvopilosus)
- csíkos lóhangya (Camponotus habereri)
- mézgyűjtő lóhangya (Camponotus inflatus)
- hosszúlábú lóhangya (Camponotus irritans)
- japán lóhangya (Camponotus japonicus)
- ragyogó lóhangya (Camponotus lownei)[3]
- foltos lóhangya (Camponotus maculatus)
- Mocsáry-lóhangya (Camponotus mocsaryi)
- borzas lóhangya (Camponotus mutilarius)
- szapora lóhangya (Camponotus nicobarensis)
- hamvas lóhangya (Camponotus parius)
- kínai lóhangya (Camponotus pseudoirritans)
- szecsuáni lóhangya (Camponotus pseudolendus)
- argentin lóhangya (Camponotus rosariensis)
- változékony lóhangya (Camponotus rufoglaucus)
- kétszínű lóhangya (Camponotus sayi)
- lombjáró lóhangya (Camponotus senex)
- pirosfejű lóhangya (Camponotus singularis)
- ezüstszőrű lóhangya (Camponotus storeatus)
- turkesztáni lóhangya (Camponotus turkestanicus)
- turáni lóhangya (Camponotus turkestanus)
- rozsdásfejű lóhangya (Camponotus vestitus)
A Brazília őserdőiben élő kertészhangya (Camponotus femoratus) nagy fák csúcsgallyaira, biztonságos magasba függeszti nagy gonddal szőtt hálóját. A hálót a fára felhordott talajjal tölti meg, és abban alakítja ki fészkét — a földlabdát pedig hamarosan függőkertté alakítják a róla kihajtó broméliafélék (Bromeliaceae) és más epifitonok (Brehm).
Az ugyancsak Dél-Amerikában élő lombjáró lóhangya (Camponotus senex) a szövőhangyákhoz hasonlóan szövi fészkeit levelekből (Brehm).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Antmaps: Camponotus
- ↑ Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- ↑ Hangyafarm: Camponotus lownei
Források
[szerkesztés]- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0