Kisdengeleg
Kisdengeleg (Dindeștiu Mic, Beschend) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Mezőpetri |
Rang | falu |
Községközpont | Mezőpetri |
Irányítószám | 447241 |
SIRUTA-kód | 138529 |
Népesség | |
Népesség | 234 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 91 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 129 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 34′ 23″, k. h. 22° 21′ 07″47.572991°N 22.352053°EKoordináták: é. sz. 47° 34′ 23″, k. h. 22° 21′ 07″47.572991°N 22.352053°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisdengeleg (Dindeștiu Mic), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Mezőpetritől délre fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kisdengeleg helyén az Árpád-korban Besenyő nevű település feküdt, mely a 17. században már csak mint puszta szerepelt az oklevelekben.
Nevét 1169-ben említette először oklevél Bessenyewtho néven.
1326-ban Besseneu, 1369-ben p. Besenew, 1469-ben sylva Besenyew néven írták.
Besenyőtót 1077-1096 között még I. László király adományozta a Szentjobbi apátságnak. Neve III. István király 1169-es összeírásában szerepelt.
1326-ban Piskolt, Orland és Reszege elhatárolásakor említik Besenyő birtokot is.
1411-ben az apátság birtokai közé tartozott.
1469-ben neve a Dengeleg határai között fekvő erdő viselte nevét, ekkorra már Érdengeleg határába olvadt.
1864-ben Kis- és Nagybesenyő. Mai Kisdengeleg nevét 1913-ban említették először.
A lakosság a helyet csak Csárda néven emlegeti, mivel a pusztává vált falu helyén csak egy csárda maradt meg.
1950-ig a település Érendréd község része volt.
Egyike azon kevés romániai településnek, amely a 20. század folyamán is megmaradt német többségűnek. 2002-ben 268 lakosából 101 német, 91 magyar és 75 román volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1938-1943 között épült, Szent Vendel tiszteletére szentelték fel. Főoltárképét Orlay Petrich Soma festette 1866-ban .
Források
[szerkesztés]- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. ISBN 978-963-7220-63-0
- Magyar katolikus lexikon