Keleti cickány

Keleti cickány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Eulipotyphla Család: Cickányfélék (Soricidae) Alcsalád: Fehérfogú cickányok (Crocidurinae) Nem: Crocidura Wagler, 1832 Faj: C. suaveolens
Tudományos név
Crocidura suaveolens (Pallas, 1811)
Szinonimák
Szinonimák Crocidura antipae Matschie, 1901 Crocidura aralychensis Satunin, 1914 Crocidura ariadne Pieper, 1979 Crocidura astrabadensis Goodwin, 1940 Crocidura balcanica Ondrias, 1970 Crocidura balearica Miller, 1907 Crocidura bogdanowii Tichomirov & Kortchagin, 1889 Crocidura bruecheri Lehmann, 1977 Crocidura caneae Miller, 1909 Crocidura cantabra Cabrera, 1908 Crocidura cassiteridum Hinton, 1924 Crocidura corsicana Heim de Balsac & Reynaud, 1940 Crocidura cypria Bate, 1904 Crocidura cyrnensis Miller, 1907 Crocidura debeauxi Dal Piaz, 1925 Crocidura dinnicki Ognev, 1922 Crocidura enezsizunensis Heim de Balsac & Beaufort, 1966 Crocidura fumigatus di Filippi, 1863 Crocidura gueldenstaedtii (Pallas, 1811) Crocidura iculisma Mottaz, 1908 Crocidura italica Cavazza, 1912 Crocidura longicaudata Tichomirov & Kortchagin, 1889 Crocidura mimula Miller, 1901 Crocidura mimuloides Cavazza, 1912 Crocidura minor de Sélys Longchamps, 1839 Crocidura minuta Lydekker, 1902 Crocidura monacha Thomas, 1906 Crocidura oyaensis Heim de Balsac, 1940 Crocidura pamirensis Ognev, 1928 Crocidura praecypria Reumer & Oberli, 1988 Crocidura sarda Cavazza, 1912 Crocidura tristami (Bodenheimer, 1935) Crocidura uxantisi Heim de Balsac, 1951
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti cickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti cickány témájú médiaállományokat és Keleti cickány témájú kategóriát.

A keleti cickány (Crocidura suaveolens) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

A keleti cickány Eurázsia nagy részén, az atlanti partvidéktől Kelet-Szibériáig megtalálható a mérsékelt éghajlati övben. Európában elterjedési területe Portugáliától a kontinens középső és déli részeiig terjed; elterjedésének északi határa Közép-Franciaországon, -Németországon és -Lengyelországon át húzódik. Délen egészen a Sínai-félszigetig hatol. Magyarországon országszerte előfordul, a Dél-Dunántúlon, az Észak-Alföldön és a Zemplénben gyakrabban megtalálható. Közeli rokonánál, a mezei cickánynál gyakoribb.

Erdőkben, cserjésekben, folyó- és tengerpartokon, valamint az emberi településeken egyaránt megtalálható.

Megjelenése

Bundája hátán szürkés vörös, hasán szürkés-sárga. Sötétebb felső része és világos alsó része között nincs éles az átmenet. Farkán a lelapuló szálak mellett hosszú, szálkás szőrszálak meredeznek. Feje megnyúlt, pofája hegyes, bajuszszőrei hosszúak, orra állandó mozgásban van. Szemei kicsik, fülei kicsit kiemelkednek ki a bundájából. Fogai teljesen fehérek.

A keleti cickány testhossza 5,0-8,8 cm, farokhossza 2,8-4,2 cm, testmagassága 1,0-1,2 cm. Testtömege 3-6 gramm.

Életmódja

Az összefüggő erdőségeket kerüli, inkább a mozaikos vegetációjú, bozótos-rétes előhelyeket, kerteket kedveli. A településekre is beköltözik. Sokhelyütt egy élőhelyen található meg a mezei cickánnyal, bár utóbbi inkább a szárazabb területeket kedveli.

Rendszeres szünetekkel, de egész nap aktív lehet, leginkább reggel és délután mozog. Téli álmot nem alszik. Territoriális viselkedést mutat, a hímek egymással agresszívak lehetnek. A keleti cickány különböző gerinctelenekkel táplálkozik. Táplálékát elsősorban földigiliszták és kis (1 cm-nél kisebb) rovarok, lárvák alkotják. Ha alkalma nyílik rá, dögöt is fogyaszt.

A cickányok anyagcseréje testméretükkel fordítottan arányos. Minél kisebb egy állat, testfelülete a tömegéhez képest annál nagyobb, és így hővesztesége is nagyobb, ezért állandó kalóriafelvételre van szüksége. A keleti cickány naponta testtömege 90%-nak megfelelő táplálékot fogyaszt. Ha nem találnak elég táplálékot, sajátságos merev állapotba jutnak. Ez a merev állapot mesterségesen is előidézhető a takarmány megvonásával.

Ellenségei a különféle baglyok (különösen a gyöngybagoly), róka, menyétfélék, sikló, vipera és a házi macska.

Szaporodása

A keleti cickány évente 3-4 alkalommal szaporodik, szaporodási időszaka áprilistól szeptemberig tart. Vemhességi ideje 27-30 nap, utódainak száma ellésenként 3-5. A kölykök nagyon aprók, lárvaszerűek, teljesen csupaszok, szemük és hallójáratuk zárt. Testtömegük 0,45-1 gramm. A kölykök 17-22 napig szopnak. Ivarérettségüket 4-6 hónapos korban érik el. Élettartamuk 2,5-3 év.

Természetvédelmi helyzete

A keleti cickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Elterjedési területének nyugati részén viszonylag ritka, de pl. Ukrajna erdős sztyepp zónájában a leggyakoribb cickányfajnak számít. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és táplálékhiány fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
• http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1714
• Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)