Ugrás a tartalomhoz

Kőris-hegy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőris-hegy
A Kőris-hegy Borzavár felől
A Kőris-hegy Borzavár felől

Magasság709 m
Hely Magyarország, Veszprém vármegye
HegységBakony, Dunántúli-középhegység
Elhelyezkedése
Kőris-hegy (Veszprém vármegye)
Kőris-hegy
Kőris-hegy
Pozíció Veszprém vármegye térképén
é. sz. 47° 17′ 39″, k. h. 17° 45′ 13″47.294167°N 17.753611°EKoordináták: é. sz. 47° 17′ 39″, k. h. 17° 45′ 13″47.294167°N 17.753611°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőris-hegy témájú médiaállományokat.

A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb hegye (709 m). Bakonybéltől 5 km-re északkeletre, a Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzetben található. Az Országos Kéktúra útvonala érinti a csúcsát.[1] Veszprém vármegyének és a Közép-Dunántúlnak is a legmagasabb pontja.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A Kőris-hegy a hegyoldalakon elterülő és azokat beborító kőriserdőkről kapta nevét.[1]

Barlangjai

[szerkesztés]

Az Odvas-kői-barlang egy 1951 óta régészeti védelem alatt álló barlang. 1982-ben pedig fokozottan védett lett tudománytörténeti értékei miatt. Régen ismert üreg. Egy 1037-ben I. István magyar király által kiadott adománylevélben fel van tüntetve az Oduaskw (Odvas-kő) név, ami az első, barlangra utaló földrajzi név írásos dokumentuma Magyarországon.

Nem messze tőle található a Kőris-hegyi-ördöglik.

Érdekességek

[szerkesztés]
A Kőris-hegyi radarállomás 1993 decemberében

Irodalom

[szerkesztés]
  • dr. Futó János: Odvas-kői-barlang. In: Székely Kinga (szerk.): Magyarország fokozottan védett barlangjai (Mezőgazda Kiadó, 2003) 357–359. oldal. ISBN 963-9358-96-7

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Kőris-hegy, Vajda Péter kilátó. [2014. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 21.)
  2. Kőris-hegy – Felújítják a radart. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  3. Hófehér kupola a Bakony csúcsán – különleges radart rejt a Kőris-hegy (angol nyelven). blog.hungarocontrol.hu. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  4. Magyar Nemzet, 1987. október 20.