Ugrás a tartalomhoz

Kőfúró csík

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőfúró csík
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cobitoidea
Család: Csíkfélék (Cobitidae)
Nem: Sabanejewia
Vladykov, 1929
Faj: S. aurata
Tudományos név
Sabanejewia aurata
(De Filippi, 1863)
Szinonimák
  • Cobitis aralensis Kessler, 1877
  • Cobitis aurata De Filippi, 1863
  • Cobitis aurata aralensis Kessler, 1877
  • Cobitis hohenackeri Kessler, 1877
  • Sabanejewia aurata aralensis (Kessler, 1877)
  • Sabanejewia aurata aurata (De Filippi, 1863)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kőfúró csík témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőfúró csík témájú kategóriát.

A kőfúró csík vagy törpecsík (Sabanejewia aurata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Előfordul a Kaszpi-tengertől egészen Délkelet-Európáig, azonban jelentős állományai a Duna vízrendszerében találhatóak meg. Elsősorban természeti szempontból értékes kisméretű, áramláskedvelő halfaj. Gazdasági jelentősége nincs, még a ragadozóhalak sem nagyon tudják elejteni, mert beássa magát a fövenybe és így nem találják meg.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Kaszpi-tenger mellett elterülő Turáni-alföld és a Duna vízrendszere az elterjedési területének két legfőbb központja. Előszeretettel tartózkodik mély vizekben, elsősorban a 2 méternél mélyebb részeken lehet velük találkozni, de a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálták már. Magyarország területén először 1948-ban igazolták hivatalosan a jelenlétét, de egyes kutatók szerint őshonos halfajunk. A gyors folyású vizeket kedveli, a folyók gyorsabb folyású szakaszain és a középhegységi patakokban él.[2][3]

Alfajok

[szerkesztés]

A S. aurata aurata Erdélyben a Maros felső folyása és a belé ömlő Nagy-küküllőben található meg. Korábban alfajként szerepelt a Duna vízrendszerében élő balkáni csík (S. aurata balcanica, Karaman, 1922 néven), mely Szlovákiáig fordul elő és a bolgár csík (S. aurata bulgarica, Drensky 1928 néven), melynek legészakibb élőhelye a Bódva. Az alfajokkal kapcsolatos szakmai álláspont nem egységes, hiszen az alfajok önálló leírásával is lehet találkozni.[4]

Felsorolása az alfajoknak:

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Legkönnyebben a vágó csíkkal lehet összetéveszteni, mert nagyon hasonlítanak egymásra. A mintázatukban mutatkozó eltérések szolgálhatnak a megkülönböztetés alapjául, hiszen a törpecsík testoldalán nagy és kicsi foltok alkotnak legfeljebb három hosszanti sort, míg a vágócsíkon öt sáv különül el. A további csíkféléktől, már könnyebb megkülönböztetni, hiszen a kövi csík teste hengeres a feje oldalról nem lapított. A réti csík oldalán nincsenek foltok, mert hosszanti sárga és barna csíkok tarkítják.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal testhossza 8-12 centiméter, legfeljebb 14 centiméter. Felső állkapcsán 6 hosszú bajuszszál ül. Pontosan a szem középvonala alatt kétágú erős tüske van. Egy hosszanti sor mentén 170-200 nagyon kicsi pikkelye van. A hímek a nőstényektől a testoldalon lévő jellegzetes megvastagodás alapján könnyen megkülönböztethetők. Ez az ivari különbség volt az alapja a Sabanejewia nemnek a Cobitis fajoktól történő elkülönítésének a vágó csíknál ez az ivari különbség nem figyelhető meg.[4][5]

Életmódja

[szerkesztés]

A csekély vízhozamú patakokban és az állóvizekben nem fordul elő. Jelentősebb vízhozamú folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzónában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen, de az üledékes szélvizekben már ritkábban fordul elő. A mélyvizek lakójaként a mederfenéken található táplálékok közül az apró fenéklakókat víziférgeket, rovarok lárváit, puhatestűeket és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. Oxigénigénye a hazai csíkfajok közül a legnagyobb.[2][5]

Szaporodása

[szerkesztés]

Szaporodását kevésbé figyelték meg eddig. Az ivarérettséget kétéves korára elérő példányaik április-július között ívnak. A nőstények a viszonylag kevésszámú (200-300 darab) ikrájukat víz alatti növényekre rakják.[2][5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
  2. a b c d Törpecsík – Sabanejewia aurata (Filippi, 1865). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  3. Kőfúró csík - Sabanejewia aurata Filippi, 1865. HAKI. [2011. október 4-i dátummal az csík eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  4. a b A törpe csík. tomolyka.freeweb.hu. [2007. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  5. a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  

További információk

[szerkesztés]

A faj tudományos leírásával foglalkozó elektronikus ismeretforrások

[szerkesztés]