Ilu
Az ilu (akkád: „isten”) mint mezopotámiai lélekfogalom egy fajta szellemi képességet jelent, aminek minden bizonnyal isteni eredete van. Az ilánú („akinek ilu-ja van”) a görög eudaimón – „jó daimón(-ja van)” – kifejezéssel rokonítható, azaz szerencsés, a jószerencse vezeti. Az ilunak, mint hímnemű kifejezésnek nőnemű párja az istaru („istennő”) lélekfogalom. A mezopotámiai vallás másik két lélekfogalma a sédu és a lamasszu.
Források
[szerkesztés]A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8