Ugrás a tartalomhoz

Idomeneusz (Deukalión fia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Idomeneusz
HázastársaMeda
Gyermekei
  • Khalkiopé
  • Idamante
  • Cleisithyra
  • Iphiklosz
SzüleiKleopátra
Deukalión
TisztségeKréta királya
A Wikimédia Commons tartalmaz Idomeneusz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Idomeneusz (görög betűkkel Ἰδομενεύς, Devecseri Gábor műfordításaiban Ídomeneusz) Deukalión fia, Minósz és Pasziphaé unokája. Kréta királya, Helené kérőinek egyike, végül Medát vette feleségül, akitől Idamantész született. A trójai háború egyik homéroszi hőse. Az akhájok oldalán harcolt fegyvernökével, Mérionésszel és a krétai sereggel. A phaisztoszi korongon egy i-du-ma-na név olvasható, így legalábbis a krétai név történeti hűsége igazoltnak látszik.

Az Iliasz I. énekében tűnik fel először, amikor a haditanács tagjai kerülnek szóba, így a nagytekintélyű harcosok között volt. A II. énekben Agamemnón haditanácsának összehívása alkalmával Nesztór után mindjárt a második és csak utána következik a két Aiasz (Telamón fia és Oileusz fia), Tüdeusz fiai, Odüsszeusz, vagy a meg sem hívott Menelaosz. Még a II. énekben kiderül, hogy ő a dárdás krétaiak vezére, aki egymaga nyolcvan hajót vezetett Trója alá. A III. énekben Helené a várfalakról szemléli az ellenséget és Idomeneuszt istenhez hasonlítja, ahogy a krétaiak körében áll a síkon és elmondja, hogy gyakori vendég volt Spártában.

Így osztott, soraik közt járva, vezéri parancsot;
s férfisereg sürüjén át ért el a krétaiakhoz.
Harcias Ídomeneusz körül épp vették föl a vértet:
Ídomeneusz a legelsők közt állt, vadkan-erővel,
Mérionész meg a leghátsó sorokat riogatta.
Látván ezt, megörült sereget-vezető Agamemnón,
s mézes szókkal ekép szólt tüstént Ídomeneuszhoz:
»Ídomeneusz, legtöbbre a gyors-csikajú danaók közt
téged tartlak, a harcban s más dolgokban is éppúgy,
s jó lakománál is, hol a tiszteletadta sugárzó
bort keverik keverőben az argoszi legderekabbak.
S míg a haját-fésülő többi akháji kimérten
kapja a bort, kelyhed színig van töltve előtted
mindig, akár az enyém, hogy igyál, ha kivánja a lelked.
Harcra tehát, s aminek vallod már rég magad, az légy.«
Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt:
»Átreidész, nagyon is szerető társad leszek itt is,
mint ahogyan már kezdettől bólintva igértem;
most más hosszuhajú danaoszt serkents viadalra,
hogy gyorsan tusakodni mehessünk, mert hisz a trószok
megszegték hitüket; de reájuk a kín s a halál vár,
mert hisz az eskükötést ők sértették meg először.«

– Devecseri Gábor fordítása

Az V. énekben Phaisztoszt győzi le, a VI. énekben a két Aiasszal, az atreidészekkel és Diomédésszel rohamozza a vár egyik falát. A hetedik énekben egyike a kilenc hősnek, aki kész Hektórt párviadalra hívni, XII. énekben Asziosz Hürtakidészen kerekedik felül. Ezek mellett még sokszer kerül említésre, mindig a legnagyobb csaták forgatagában és általában Nesztór, az Aiaszok vagy Odüsszeusz társaságában, ő ölte meg az amazon Bremuszát is. Egyike a trójai falóban helyet foglaló harcosoknak.

Amikor hazafelé tartott a háború után, flottájának nagy részét Poszeidón elpusztította, további életét Poszeidón kiengesztelésére szánta és többet nem vonult hadba. A krétai trónon fia, Idamantész követte. Népe szerette és tisztelte.

Későbbi mítoszváltozatok szerint a viharban megfogadta Poszeidónnak, hogy ha hazaér, az első embert, akivel találkozik Krétán, feláldozza neki. Erre a fogadalomra lecsillapodott a tenger. Az első ember, akivel otthon összefutott, Idamantész, a fia volt, akit fel is áldozott Poszeidónnak. Az áldozat miatt azonban pestis tört ki, mivel a görögök között tilos volt az emberáldozat, a járvány miatt pedig Kréta népe elüldözte. Kolophónban telepedett le és ott halt meg.

Források

[szerkesztés]
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap