Ugrás a tartalomhoz

Hugo de Vries

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hugo de Vries
Született1848. február 16.
Haarlem[1][2][3]
Elhunyt1935. május 21. (87 évesen)
Lunteren[3]
Állampolgárságaholland
Foglalkozásagenetikus, botanikus
TisztségeRector of the university of Amsterdam
IskoláiLeideni Egyetem
Kitüntetései
  • Foreign Member of the Royal Society (1905. május 11.)[4]
  • Darwin-érem (1906)[5]
  • Linnean Medal (1929)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugo de Vries témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hugo de Vries (Haarlem, 1848. február 16. – Lunteren, 1935. május 21.) holland genetikus, botanikus. Ő vezette be a "gén" és a "mutáció" kifejezést, más kutatóktól függetlenül újrafelfedezte Mendel törvényeit és kidolgozta az evolúció haladásának mutációelméletét.

Élete

[szerkesztés]

Hugo de Vries 1848. február 16-án született a hollandiai Haarlemben Gerrit de Vries és Maria Everardina Reuvens gyermekeként. Apja jogász és mennonita diakónus volt, akit később, 1872-ben megválasztottak az ország miniszterelnökévé.[6] Anyai nagyapja a Leideni Egyetemen oktatott régészetet. 1862-ben apja bekerült az Államtanácsba (a kormány tanácsadó szervezetébe) és Hágába költöztek. Hugót gyerekkora óta érdekelte a botanika, középiskolás korában több díjat is nyert herbáriumaival.

1866-ban beiratkozott a Leideni Egyetemre, ahol botanikát tanult. Nagy hatással volt rá tanára, Willem Suringar, aki azonban szkeptikusan viszonyult Darwin evolúcióelméletéhez, amelyért de Vries lelkesedett. Szakdolgozatát a hő növények gyökerére gyakorolt hatásáról írta. 1870-ben megkapta diplomáját.

Egy rövid ideig oktatott, de még 1870-ben Heidelbergbe költözött, hogy az ottani egyetemen kémiát és fizikát hallgasson; eközben a neves botanikus Wilhelm Hofmeister laboratóriumában is dolgozott. A tanév második szemeszterében Julius Sachs würzburgi laboratóriumában a növények fejlődését tanulmányozta. 1871-től 1875-ig amszterdami iskolákban tanított állat- és növénytant, valamint geológiát. A vakációk alatt visszatért Heidelbergbe, hogy folytassa kutatásait.

1875-ben a Porosz Mezőgazdasági Minisztérium felajánlott neki egy tanári állást a még építés alatt álló berlini Mezőgazdasági Főiskolán. De Vries addig is Würzburgba költözött, ahol folytatta munkáját Sachs-szal és tanulmányozta a kultúrnövényeket. A főiskola még 1877-ben sem készült el, így egy rövid ideig Halle-Wittenberg egyetemén oktatott, majd még ugyanebben az évben elfogadta az akkor alapított Amszterdami Egyetem növényélettani tanszékének tanári állásajánlatát. 1878-ban adjunktussá, 1881-ben pedig rendes egyetemi tanárrá nevezték ki (utóbbit részben azért, nehogy visszatérjen Berlinbe, ahol a főiskola végre megnyitotta kapuit).

De Vries 1885-től 1918-ig az Amszterdami Botanikai Intézet és a botanikus kert igazgatói tisztét is betöltötte. 1918-ban nyugdíjba vonult és luntereni birtokán végezte tovább botanikai kísérleteit. 1935-ben halt meg, 87 éves korában.

Genetikai kutatásai

[szerkesztés]
Hugo de Vries az 1890-es években

1889-ben publikálta Intracelluláris pángenezis,[7] c. könyvét, melyben továbbdolgozta Darwin pángenezis elméletét az öröklődésről. Ebben feltételezte, hogy az tulajdonságok öröklődése valamilyen részecskék továbbadásával kapcsolatos. Ezeket a részecskéket ő pángéneknek nevezte, amit 20 évvel később Wilhelm Johannsen génekre rövidített.

Pángén-elmélete azonban nem vált népszerűvé, ezért az 1890-es években különféle növényekkel hibridizációs kísérleteket végzett, hogy alátámassza teóriáját. Kortársaihoz hasonlóan nem ismert Gregor Mendel több évtizeddel korábbi munkáját, így tőle függetlenül újra felfedezte a domináns/recesszív tulajdonságot, a genetikai tulajdonságok szétválását és a második generációban a recesszív tulajdonságok 3:1 arányú újrafelbukkanását.[8] Egyúttal saját elméletét is igazolni látta, miszerint a genetikai tulajdonságok rendkívül kicsi részecskék formájában adódnak át.

De Vries úgy vélte, hogy pángénjei átjuthatnak egyik faj egyedeiből a másikéba, pl. ugyanaz az a gén okozhatja két növényfaj virágának szőrösségét. Bár bizonyos szempontból igaza volt (pl. a két fajnak közös őseitől örökölhette ugyanazt a gént) ő egy időben élő egyedek közti konkrét fizikai anyagátadódásra gondolt (ami ha nagyon ritkán ugyan, de tényleg megtörténhet a horizontális géntranszfer során).

Az 1890-es évek végén de Vries megtudta, hogy felfedezéseit Mendel már harminc évvel korábban publikálta. Ennek ellenére, amikor 1900-ban közzétette eredményeit a francia Comptes rendus de l'Académie des Sciences folyóiratban, először nem említette Mendelt és csak akkor javított cikkén, miután Carl Correns felhívta figyelmét a mulasztására. De Vries, Correns és Erich von Tschermak egymástól függetlenül fedezték fel újra Mendel törvényeit.

A mutációelmélet

[szerkesztés]
Hugo de Vries visszavonulásakor (Thérèse Schwartze képe, 1918)

Kortársai de Vries nevét leginkább mutációelméletéről ismerték. 1886-ban felfedezte, hogy a kertből kivadult ligetszépék (Oenothera lamarckiana) számos tulajdonságukban különböztek az eredeti változattól.[9] Ezeket a variációkat ő mutációknak nevezte. 1900-1903-ban megjelent Mutációelmélet c. könyvében azt állította hogy az evolúció nem feltétlenül a Darwin által javasolt módon, kis változásokkal, fokozatosan halad előre, hanem a mutációk révén ugrásszerűen is (ezzel ő volt a szaltációs elmélet egyik megalapozója). Elmélete komoly népszerűségre tett szert és többek között ez vezette Thomas H. Morgant a gyümölcslegyek mutációinak tanulmányozására. Az 1930-as évekre azonban bebizonyították hiányosságait és az modern evolúciós szintézis teóriája kiszorította az egyetemekről. A közvélemény azonban hosszú ideig továbbra is az ugrásszerű változások híve maradt.[10] Utólagos vizsgálatok kiderítették, hogy ligetszépe-változatai jórészt kromoszómaaberrációk (pl. poliploidia vagy gyűrűkromoszómák) eredményei voltak. Ma a biológiában mutáció alatt inkább a DNS-szekvencia kisebb változásait értik, míg a közvéleményben a hollywoodi alkotások (pl. szuperhősfilmek) és képregények hatására továbbra is inkább a mutációk de Vries-i értelmezése él.[11]

De Vries volt az első, aki 1903-ban felvetette a kromoszómák rekombinációjának lehetőségét, miután röviddel előtte Walter Sutton bebizonyította, hogy a mendeli géneket a kromoszómák hordozzák.[12]

Elismerései

[szerkesztés]

De Vriest 1878-ben felvették a Holland Királyi Tudományos Akadémia soraiba.[13] Tagjává választotta az Amerikai Filozófiai Társaság (1903), az Amerikai Tudományos Akadémia (1904),[14][15] az angol Királyi Társaság (1905), a Svéd Királyi Tudományos Akadémia (1910), az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (1921),[16] valamint a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia (1933).[17] 1906-ban megkapta a Darwin-érmet, 1929-ben pedig a Linné-érmet. 1970-ben egy holdkrátert neveztek el róla.[18]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Де Фриз Хуго, 2015. szeptember 28.
  2. ↑ Onze Hoogleeraren (holland nyelven). Nijgh & Van Ditmar, 1898
  3. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  4. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  5. ↑ https://docs.google.com/spreadsheets/d/1dsunM9ukGLgaW3HdG9cvJ_QKd7pWjGI0qi_fCb1ROD4/pubhtml?gid=216486814&single=true
  6. ↑ Nanne van der Zijpp, "De Vries." Mennonite Encyclopedia, Scottdale, PA: Herald Press, 1955-59: vol. IV, p. 862-863.
  7. ↑ ESP Digital Books: Intracellular Pangenesis
  8. ↑ (1999) „Hugo de Vries on heredity, 1889-1903. Statistics, Mendelian laws, pangenes, mutations”. Isis; an International Review Devoted to the History of Science and Its Cultural Influences 90 (2), 238–267. o. DOI:10.1086/384323. PMID 10439561. 
  9. ↑ de Vries, Hugo. Die Mutationstheorie. Versuche und Beobachtungen über die Entstehung von Arten im Pflanzenreich, Leipzig, Veit & Comp., 1901-03.
  10. ↑ Endersby, Jim (2013. szeptember 1.). „Mutant Utopias: Evening Primroses and Imagined Futures in Early Twentieth-Century America”. Isis 104 (3), 471–503. o. DOI:10.1086/673270. PMID 24341261. 
  11. ↑ Mutants, The Encyclopedia of Science Fiction (2018. augusztus 12.) 
  12. ↑ (2002) „100 years ago: Walter Sutton and the chromosome theory of heredity”. Genetics 160 (1), 1–4. o. DOI:10.1093/genetics/160.1.1. PMID 11805039. PMC 1461948. 
  13. ↑ (1935) „Hugo de Vries (1848 - 1935)”. Science 81 (2111), 581–584. o. DOI:10.1126/science.81.2111.581. (Hozzáférés: 2015. július 20.) 
  14. ↑ APS Member History. search.amphilsoc.org . (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  15. ↑ Hugo de Vries. www.nasonline.org . (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  16. ↑ Hugo de Vries (angol nyelven). American Academy of Arts & Sciences , 2023. február 9. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  17. ↑ Tagkönyvtár: Hugo de Vries (német nyelven). Deutschen Akademie der Naturforscher Leopoldina . (Hozzáférés: 2024. június 3.)
  18. ↑ de Vries (holdkráter) Gazetteer of Planetary Nomenclatureben; IAU (WGPSN) / USGS

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugo de Vries című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hugo_de_Vries&oldid=27571758”