Helikon (hegység)
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Helikon | |
Magasság | 1748 m |
Ország | Görögország |
Hegység | Píndosz |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 38° 21′ 08″, k. h. 22° 49′ 30″38.352222°N 22.825000°EKoordináták: é. sz. 38° 21′ 08″, k. h. 22° 49′ 30″38.352222°N 22.825000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Helikon témájú médiaállományokat. |
A Helikon-hegység (ógörögül: Ἑλικών; görögül: Ελικώνας) a Píndosz-hegység része Görögországban. A Helikon-hegység a görög mitológiában a múzsák lakhelye, mely Boiótiában, Közép-Görögország régióban található.
Fekvése
[szerkesztés]Az 1749 méter magasságú hegy körülbelül 10 kilométerre található a Korinthoszi-öböl északi partjától.
Görög mitológiai utalások
[szerkesztés]A görög mitológiában két, múzsáknak szentelt forrás is található itt: az Aganippe és a Hippocrene, mindkettő nevében "ló" (ἵππος hippos) szerepel. Egy rokon mítosz szerint a Hippocrene-forrás akkor keletkezett, amikor itt a szárnyas ló, Pégaszosz (Pegazus) a patáját olyan erővel csapta a sziklához, hogy ott forrás fakadt. A Helikon-hegységet és a Hippocrene-forrást költői ihletforrásnak tekintették. Az időszámításunk előtti hetedik század végén Hésziodosz költő a Helikonon, Theogóniája legelején is utalást tett a múzsákra, majd később a szövegben leírt egy találkozást is közte és a múzsák között a Helikon-hegyen, ahol juhokat legeltetett, amikor az istennők babérbottal ajándékozták meg, ami a költői tekintély jelképe. A Helikon tehát a költői ihlet emblémája volt.
Callimachus, a Krisztus előtti harmadik században élt költő Aitia című művében elmeséli álmát, amelyben ismét fiatal volt, és a Helikon-hegyen a múzsákkal beszélgetett, ezzel Hésziodosz nyomdokaiba lépve. A Helikonra helyezte azt az epizódot is, amelyben Tiresias belebotlik a fürdőző Athénébe, és megvakul, ugyanakkor megkapja a prófécia művészetét, ami által a költészet és a prófécia implicit módon összekapcsolódik egymással. Talán ezt a beszámolót tükrözi Ovidius római költő is Metamorphoses című művében, amikor Minerváról ír, aki meglátogatta a múzsákat a Helikon-hegyen.
A Múzsák Völgyében, Thespiai és Ascra közelében - a Hesiodista szövegek hatására - valamikor a hellenisztikus időkben létesült Helikon kultuszközpontjait Pauszaniasz Periégétész is felkereste a Krisztus előtti második században, aki alapos kutatásai során fedezte fel az Aganippe-forrás melletti szent ligetet, és akkori állapotáról teljes leírást hagyott hátra. Látta Euféme, a múzsák ápolója és a legendás költő, Linus képeit "egy barlangszerűen kidolgozott kis sziklában" (vö. a barlangok vallásos használatával). A temetőkben Apollón és Dionüszosz, valamint híres költők szobrai álltak, néhány híres mestertől.
A római költők által kialakított Helikon költői képe a reneszánsszal ismét a kulturális inspiráció emblémájává vált.