Ugrás a tartalomhoz

Gyöngyös tinamu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyöngyös tinamu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tinamualakúak (Tinamiformes)
Család: Tinamufélék (Tinamidae)
Nem: Eudromia
Faj: E. elegans
Tudományos név
Eudromia elegans
Saint-Hilaire, 1832
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyöngyös tinamu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyös tinamu témájú médiaállományokat és Gyöngyös tinamu témájú kategóriát.

A gyöngyös tinamu (Eudromia elegans) madarak osztályába és a tinamualakúak (Tinamiformes) rendjébe, ezen belül a tinamufélék (Tinamidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Isidore Geoffroy Saint-Hilaire francia zoológus írta le 1832-ben.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Eudromia elegans albida (Wetmore, 1921) - Argentína nyugati száraz szavannáin
  • Eudromia elegans devia Conover, 1950
  • Eudromia elegans elegans I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1832
  • Eudromia elegans intermedia (Dabbene & Lillo, 1913)
  • Eudromia elegans magnistriata Olrog, 1959
  • Eudromia elegans multiguttata Conover, 1950
  • Eudromia elegans numida Banks, 1977
  • Eudromia elegans patagonica Conover, 1950
  • Eudromia elegans riojana Olrog, 1959
  • Eudromia elegans wetmorei Banks, 1977[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Argentína, Bolívia és Chile területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi gyepek, szavannák és cserjések, valamint legelők és szántóföldek. Állandó, nem vonuló madár.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 41 centiméter, testtömege 400-800 gramm.[5] Karcsú nyaka, kicsi feje és súlyos teste van. Tollruhája beleolvad a környezetébe. Feje tetején egy bóbita található.

Életmódja

[szerkesztés]

Lehullott gyümölcsökkel, magvakkal, esetenként rovarokkal táplálkozik. Rossz repülő, veszély esetén inkább a talajon fut el.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget 8 hónapos korban éri el. A költési időszak szeptembertől márciusig tart. Bokrok közelében lévő, földi mélyedésbe készíti fészkét. A fészekben 5-7 fényes, zöld tojás található. A fiókák 22-24 nap után kelnek ki. A tojásokon a hím kotlik, a kikelés után a fészekhagyó fiókák azonnal követik a hím madarat.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 22.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 22.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 22.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]