Gustav von Stiehle

Gustav von Stiehle
Gustav von Stiehle
Született	1823. augusztus 14. Erfurt
Meghalt	1899. november 15. (76 évesen) Berlin
Állampolgársága	porosz
Rendfokozata	hadnagy százados őrnagy alezredes ezredes vezérőrnagy altábornagy adjutant general gyalogsági tábornok Fänrik főhadnagy
Csatái	porosz–osztrák–dán háború porosz–osztrák–olasz háború porosz–francia háború
Kitüntetései	Vörös Sas-rend 4. osztálya Pour le Mérite ennoblement Vörös Sas-rend 3. osztálya Knight Commander of the Order of the Iron Crown (Austria) Military Merit Cross (Mecklenburg) Vaskereszt 1. osztálya Order of St. George, 4th class Grand Cross of the Order of Philip the Magnanimous Vörös Sas-rend 2. osztály Knight Grand Cross of the Order of Albrecht the Bold Order of the Sword - Commander Grand Cross Knight Grand Cross of the Iron Crown (Austria) Grand Commander of the Royal House Order of Hohenzollern Grand Cross of the Order of the Red Eagle
Szülei	Friedrich von Stiehle
Iskolái	Prussian Military Academy Francke Foundations
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav von Stiehle témájú médiaállományokat.

Gustav von Stiehle (Erfurt, 1823. augusztus 14. – Berlin, 1899. november 15.) porosz tábornok.

Élete

1840-ben belépett az 1. pomerániai gyalogezredbe és 1841-ben hadnaggyá lett. 1845-1847-ben a katonai akadémián tanárkodott, 1852-1855-ben pedig a nagy törzskar háromszögelési munkálatainál alkalmazták. 1864-ben mint Wrangel tábornagy törzskari főnöke részt vett a porosz–osztrák–dán háborúban, majd a király szárnysegéde lett. Végül mint katonai attasé a londoni és bécsi követségeknél működött. Az 1866-os hadjáratban mint a nagy törzskar tagja a király oldalán maradt és a nikolsburgi békealkudozásokban tevékeny részt vett. Az 1870-71-es nagy mérkőzésben a II. német hadsereg táborkari főnöke volt és ő kötötte meg Jarras francia tábornokkal a Metz kapitulációjára vonatkozó szerződést. A háború befejezése után a VII. hadtest parancsnokává nevezték ki, 1886-ban pedig a várak főfelügyelőjévé tették. Két évvel később (1888) a kitüntetés sokféle jeleivel elhalmozva nyugalomba vonult.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X