Guami guvat
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Gallirallus owstoni (Walter Rothschild, 1895) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Rallus owstoni | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Guami guvat témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Guami guvat témájú kategóriát. |
A guami guvat (Gallirallus owstoni) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.
Mint a Gallirallus nembe sorolt szigetlakó fajoknál általános jelenség, ez a faj is elég gyengén tud csak repülni.
Rendszerezés
[szerkesztés]Egyes rendszerezők a Rallus nembe sorolják Rallus owstoni néven.
Előfordulása
[szerkesztés]Elterjedése
[szerkesztés]A guami guvat, mint neve is mutatja kizárólag Guam szigetén honos faj. Közeli rokonságban áll a szalagos guvattal (Gallirallus phillipensis). Korábban éltek rokon fajai a közeli Északi-Mariana-szigeteken is, de ezeket kiirtották a szigeteken megtelepült mikronéz népek. Guam szigete a legnagyobb a Mariana-szigetek közül és talán ennek köszönhető, hogy ez a faj még fennmaradt.
Élőhelye
[szerkesztés]A faj korábban Guam szinte valamennyi élőhelyén előfordult, így erdőkben, nyílt réteken, bozótosokban, tavak és mocsarak partján, sőt mezőgazdaságilag művelt területeken is. Eléggé rejtőzködő faj, nyílt vidékeken ritkán lehet megfigyelni.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhosszúsága 33 centiméter, testtömege 200 gramm. Háta, nyaka és farka sötétbarna. Szárnyán, mellének alsó részén, hasán és farkának alsó felén fekete-fehér csíkozottság látható. Nyakán, mellének felső részén és a szemei körül szürke foltok vannak. Csőre és lábai sötétbarnák. Teste, mint a guvatoknál általában hosszúkás és viszonylag keskeny, így könnyen el tud menekülni a dús vegetációban.
A fiatal madarak életük első három hetében fekete piheruhával borítottak. Felnőttkori színezetüket nyolc hetes korukban érik el. A faj élettartama 11 év.
Életmódja
[szerkesztés]A guami guvat elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, így puhatestűeket, rovarokat és kisebb gekkókat fog el. A Guam szigetére betelepített afrikai achátcsiga (Achatina fulica) is fontos táplálékállatává vált. Kisebb mennyiségben eszik növényi eredetű anyagokat, magvakat és leveleket is.
Elsősorban a talajon keresgél táplálék után. Olykor elfog mélyen repülő rovarokat is, főleg a pillangókat kedveli.
Szaporodása
[szerkesztés]A faj szaporodási szokásai csak a fogságban tartott madarak alapján ismert. A madár öt hónapos korában éri el ivarérettségét. Kifejezett szaporodási időszaka nincs, egész évben rakhat tojásokat, de a legtöbb madár a júniustól novemberig tartó esős évszak során fészkel. Elképzelhető, hogy évente többször is fészkel.
A növényzet közé, talajmélyedésbe rakja fészkét, melyet fűvel és levelekkel bélel ki. A tojó 3-4 tojást rak. Mint a legtöbb korábban emlős ragadozóktól mentes szigeten élő faj, a guami guvat sem rejti el a fészkét különösebben. A fészeképítésben és később a kotlásban is mindkét ivar részt vesz. Mivel az első tojás lerakása után rögtön kotlani kezdenek a szülők, a fiókák nem egyszerre kelnek ki. Fiókái fészekhagyók és a kikelésük utáni napon már el is hagyják a fészket. A fiókákat néha etetik a szülők, de többnyire csak megmutatják csőrükkel, hogy mi ehető és mi nem.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]
A guami guvat korábban Guam szigetének teljes területén gyakori faj volt, és a szigetlakók vadásztak rá. 1960-ban a faj vadászatát, valamint a tojásaival való kereskedelmet betiltották. 1964 és 1976 között korlátozott számban lehetett rá újra vadászni. A sziget déli feléről az 1970'-es években a faj kihalt, de arra nincs bizonyíték, hogy ez a vadászat miatt lett volna. 1981-re nagyjából 2300 madár élt még a sziget északi részén. 1983-ra csak kettő, egymástól elszigetelt populációja maradt. 1987-re a faj vadon kihalt. A faj nagyon gyors arányú megritkulásáért a meghonosodott ragadozók, így macskák, kutyák és elsősorban a guami katonai bázisra véletlenül behurcolt barna mangrovesikló (Boiga irregularis) a felelős. (A faj nagyarányú kártételére jellemző, hogy az 1960'-as években történt felbukkanása óta a Guamon honos 11 erdei madárfajból 9-et végleg kiirtott a faj, csak a guami guvat és a mikronéz jégmadár guami alfaja (Todiramphus cinnamominus cinnamominus) maradt életben.) Ezeken felül sok madár végezte az autóutakon is.
Fogságban 1984 óta nagyon eredményesen tartják és szaporítják a fajt. 1995 óta zajlanak visszatelepítési programok a szigeten. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a visszatelepítésre kijelölt területekről kiirtsák a barna mangrovesiklót és utána is állandóan gondoskodni kell róla, hogy oda ne juthasson vissza a sziget más részeiről. Jelenleg egy 22 hektáros elzárt erdőrészben élnek az újra meghonosított madarak. A visszatelepített madarak már több fészekaljnyi fiókát neveltek fel Guamon.
1987-ben először a szomszédos, Északi-Mariana-szigetekhez tartozó Rota szigeten kezdték meg a faj visszatelepítését, ahová a barna mangrovesikló nem jutott el még. 100 madarat engedtek szabadon. Ott 1999-ben jelentették az első fészkelést.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Guamralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
- Delany, S. and S. Scott. 2002. Waterbird Population Estimates ? Third Edition. Wetlands International Global Series No. 12, Wageningen, The Netherlands. Pp: 115
- Taylor, Barry. 1998. Guam Rail. In Rails: A guide to the Rails, Crakes, Gallinules and Coots of the World. Yale University Press. Pp: 258259.
- Fritts, T.H., and D. Leasman-Tanner. 2001. The Brown Treesnake on Guam: How the arrival of one invasive species damaged the ecology, commerce, electrical systems, and human health on Guam: A comprehensive information source. (World Wide Web page). Available: https://web.archive.org/web/20081207213812/http://www.fort.usgs.gov/resources/education/bts/bts_home.asp (Dec. 1, 2005)
- Julie A. Savidge: Extinction of an Island Forest Avifauna by an Introduced Snake. Ecology, Vol. 68, No. 3 (Jun., 1987), pp. 660–668. doi:10.2307/1938471
- Thomas H. Fritts, Gordon H. Rodda: The Role of Introduced Species in the Degradation of Island Ecosystems: A Case History of Guam. Annual Review of Ecology and Systematics, Vol. 29, 1998 (1998), pp. 113–140
- J. Mark Jenkins: Natural History of the Guam Rail. The Condor, Vol. 81, No. 4 (Nov., 1979), pp. 404–408. doi:10.2307/1366967
- Robert E. Beck, Jr. and Julie A. Savidge: NATIVE FOREST BIRDS OF GUAM AND ROTA OF THE COMMONWEALTH OF THE NORTHER1~ MARIANA ISLANDS RECOVERY PLAN. Division of Aquatic and Wildlife Resources Department of Agriculture Government of Guam Agana, Guam
- Vedett-allatok - magyar neve
