Glitter (album)
Mariah Carey Glitter | ||||
stúdióalbum | ||||
Megjelent | 2001. szeptember 11. | |||
Felvételek | 2000 | |||
Stílus | Pop/R&B/Hiphop | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 51:45 | |||
Kiadó | Virgin Records | |||
Producer | Mariah Carey (executive), Jimmy Jam (executive), Terry Lewis (executive), James Wright, DJ Clue, Duro, Clark Kent, Damizza, Rick James, Walter Afanasieff | |||
Kritikák | ||||
Mariah Carey-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Glitter Mariah Carey amerikai énekesnő tizedik albuma, hetedik stúdióalbuma és egyben Glitter című filmjének filmzenealbuma. 2001. szeptember 11-én jelent meg. Az album az 1980-as évek hangzásvilágát eleveníti fel (ekkor játszódik a film). Az albumból lényegesen kevesebb kelt el, mint Carey korábbi albumaiból; a kritikák vagy elismerően szóltak róla és nagy előrelépésnek tekintették az énekesnő karrierjében,[1] vagy elmarasztalták a stílusváltás miatt.
Felvételek
[szerkesztés]Mivel az album a 80-as évek hangzásvilágára épül, a korszak nagy hatású zeneszerzői közül több is közreműködött az elkészítésében: Rick James írta az All My Life-ot, Jimmy Jam és Terry Lewis átdolgozták Didn’t Mean to Turn You On című számukat Carey számára és megírták az énekesnővel a Want Yout, a Cameo együttes pedig közreműködött a Loverboyban, ami az album első kislemeze lett. Az albumon közreműködik számos rapper – Busta Rhymes, Mystikal, Da Brat, Ludacris, Fabolous, Shawnna, 22, Ja Rule, Nate Dogg és Cameo –, valamint Eric Benét R&B-énekes. Az albumon főleg gyors tempójú számok vannak, de néhány lassú dal is felkerült rá, köztük a Lead the Way, ami a Guinness Rekordok Könyve szerint tartja az egy lélegzetvétellel elénekelt leghosszabb dallam rekordját.
Fogadtatása
[szerkesztés]Az albumot nem sokkal a Glitter filmbemutatója előtt adták ki. A film sikertelen volt, amiben közrejátszott az ekkoriban történt szeptember 11-ei terrortámadás; ez az albumra is hatással volt. Kedvező kritikát is kapott azonban: Rob Sheffield a Rolling Stone magazinban három csillagot adott neki, és azt írta, az album „nagy lépés az érettség felé a popzene egyik örök gyerekétől”.[2]
Carey egy interjúban megjegyezte: „9/11 környékén jelent meg. A tévéműsoroknak kellett valami, ami elvonja a figyelmet 9/11-ről, és én lettem a céltábla. Azelőtt olyan sikeres voltam, hogy bukásnak kiáltották ki, hogy a slágerlista 2. helyére kerültem az első helyett.” (ez a Loverboy dalra utal). Az albumból az első héten 116 000 példány kelt el, ezzel a Billboard 200 hetedik helyén nyitott,[3] két hétig maradt a Top 20-ban és csak tizenkét hétig a listán – Carey korábbi albumai közül volt, ami ennél több időt töltött csak a Top 10-ben. A Billboard filmzenein slágerlistáján (Top Soundtracks) az első helyen nyitott és három héten át vezette a listát.[4] Az USA-ban 2007 októberéig 636 000 példányban kelt el és platinalemez lett.[5][6]
Külföldön az album sikert aratott; Japánban ez lett az első külföldi filmzenealbum, ami listavezető lett az eladási adatok tekintetében; Dél-Koreában aranylemez lett, Szingapúrban kétszeres platina, nagy sikert aratott Görögországban, Tajvanon és Hongkongban is; a Top 10-ben debütált a Fülöp-szigeteken (#3), Spanyolországban (#3, aranylemez), Kanadában (#4, platinalemez), Franciaországban (#5, aranylemez), Olaszországban (#5), Németországban (#7), az Egyesült Királyságban (#10), Svájcban (#10); sikert aratott Írországban is (#84).[7] Az albumból világszerte kb. kétmillió példány kelt el.[8]
Dalok
[szerkesztés]
|
|
A dalok a filmben
[szerkesztés]- Loverboy: A főszereplő, Billie Frank első sikeres kislemeze. Eredeti változatában hangeffektusokkal teli, később jobban hasonlít az albumon szereplő változathoz.
- Lead the Way: A film végén hallható, valamint Billie és Dice első csókjánál.
- If We: Billie és Dice első randevúja előtt hallható.
- Didn’t Mean to Turn You On: Az első dal, amit Billie és Dice közösen írt; később nagy sikert arat és Billie előadja a USA Music Awards díjkiosztón.
- Don’t Stop (Funkin’ 4 Jamaica): Egy részletére Billie freestyle-ban énekel Dice diszkójában.
- All My Life: Sylk dala, azé a popsztáré, akinek Billie a háttérénekese. A dal producere, miután hallotta Billie-t énekelni, ráveszi, hogy énekelje fel a dalt, amit aztán Sylk neve alatt adnak ki. Billie, mikor Sylk megsérti, bebizonyítja Dice-nak, hogy ő a valódi előadó.
- Reflections (Care Enough): Dal, amelyet Billie az anyjáról írt, a lemezkiadó azonban nem helyesli a stílusát.
- Last Night a DJ Saved My Life: Egy diszkóban játsszák.
- Want You: Billie és Rafael R&B-énekes slágere.
- Never Too Far: Billie és Dice írják szakításukról, Billie pedig előadja első koncertjén a Madison Square Gardenben, Dice halála után.
- Twister: A film elején játsszák, amikor a kislány Billie-t elveszik az anyjától.
Kislemezek
[szerkesztés]Az első kislemez, a Loverboy a Billboard Hot 100 második helyéig jutott, és 2001-ben ebből a kislemezből kelt el az USA-ban a legtöbb (részben az alacsony árazásnak köszönhetően)[9]), de az ezt követő kislemezek a Never Too Far és a Don’t Stop (Funkin’ 4 Jamaica) nem kerültek fel a slágerlistára. A Last Night a DJ Saved My Life-hoz is készült videóklip, de nem jelentették meg, mert időközben a Virgin Records megvált Careytől és abbahagyta az album reklámozását.
A Reflections (Care Enough) és a Lead the Way promóciós kislemezeit az Egyesült Államokon kívül több országban is elküldték a rádióállomásoknak, utóbbihoz Ázsiában klip is készült, jelenetekkel a filmből. Az If We című számot később Damizza átdolgozta Butch Cassidyvel, Nate Dogg-gal és Mariah Careyvel, és What Would You Do címen 2004-ben megjelentette kislemezen.
- Loverboy (2001)
- Never Too Far (2001)
- Don’t Stop (Funkin’ 4 Jamaica) (2001)
- Reflections (Care Enough) (2001)
- Last Night a DJ Saved My Life (promó, 2001)
- Never Too Far/Hero Medley (2001)
- Lead the Way (promó, 2001)
Lead the Way
[szerkesztés]Mariah Carey Lead the Way | ||||
kislemez | ||||
Megjelent | 2001 | |||
Formátum | CD kislemez | |||
Stílus | Pop | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 3:53 | |||
Kiadó | Virgin Records | |||
Szerző | Mariah Carey, Walter Afanasieff | |||
Producer | Mariah Carey, Walter Afanasieff, Jimmy Jam és Terry Lewis, James Wright | |||
Mariah Carey-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Lead the Way a Glitter albumon szereplő második dal, egyben a Glitter című film fő szerelmes dala. A dal csak promóciós kislemezen jelent meg, kereskedelmi forgalomba nem került.
A Lead the Wayt Carey négy év szünet után ismét régi dalszerzőtársával, Walter Afanasieff-fel írta együtt, aki már sok sikeres számának társszerzője és társproducere volt. A dal a Rolling Stone közvéleménykutatása alapján az album dalai közül az első helyen végzett. A Guinness Rekordok Könyve szerint tartja az egy lélegzetvétellel elénekelt leghosszabb dallam rekordját.
Slágerlistás helyezések
[szerkesztés]
1 Csak a Soundscan adatai Lásd még[szerkesztés]Jegyzetek[szerkesztés]
|