Ugrás a tartalomhoz

Glekaprevir

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glekaprevir
IUPAC-név
(3aR,7S,10S,12R,21E,24aR)-7-terc-butil-N-{(1R,2R)-2-(difluorometil)-1-[(1-metilciklopropán-1-szulfonil)karbamoil]ciklopropil}-20,20-difluoro-5,8-dioxo-2,3,3a,5,6,7,8,11,12,20,23,24a-dodekahidro-1H,10H-9,12-metanociklopenta[18,19][1,10,17,3,6]trioxadiazaciklonon adecino[11,12-b]kinoxalin-10-karboxamid
Más nevek ABT-493
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1365970-03-1
PubChem 66828839
ChemSpider 35013015
DrugBank DB13879
KEGG D10814
SMILES
CC1(CC1)S(=O)(=O)NC(=O)[C@]2(C[C@H]2C(F)F)NC(=O)[C@@H]3C[C@@H]4CN3C(=O)[C@@H](NC(=O)O[C@@H]5CCC[C@H]5OC/C=C/C(C6=NC7=CC=CC=C7N=C6O4)(F)F)C(C)(C)C
InChIKey MLSQGNCUYAMAHD-ITNVBOSISA-N
UNII K6BUU8J72P
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C38H46F4N6O9S
Moláris tömeg 838,87 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus CYP3A
Biológiai
felezési idő
6 óra
Fehérjekötés 97.5 %
Kiválasztás széklet (92.1%), vizelet (0.7%)
Terápiás előírások
Alkalmazás orális

A glekaprevir (INN[1]) egy természetes eredetű farmakoforból származtatható szintetikus proteázinhibitor, mely a hepatitis C vírus (HCV) nem strukturális (NS) 3/4A szerin-proteázát gátolja.[2] [3] A hatóanyagot az AbbVie és az Enanta Pharmaceuticals közösen fejlesztette ki. Pibrentaszvirrel kombinálva HCV fertőzés kezelésére használják. Vírusellenes aktivitását a főbb HCV genotípusok ellen bizonyították. In vitro rezisztenciavizsgálatokban jobb eredményeket mutatott, mint más, HCV-fertőzés kezelésére használt vírusellenes szerek.[4]

Forgalomba hozatal

[szerkesztés]

2016. december 19-én az AbbVie benyújtott egy engedélyezési kérelmet új gyógyszer alkalmazására az USA élelmiszereket és gyógyszereket felügyelő hatóságához (Food and Drug Administration, FDA) a glekaprevir/pibrentaszvir (kereskedelmi nevén Mavyret) készítményére. 2017. augusztus 3-án az FDA jóváhagyta a hatóanyagkombinációt a hepatitis C kezelésére.[5] Európában 2017. augusztus 17-én ugyanarra a javallatra, Maviret márkanéven hagyták jóvá.[6]

Kutatás

[szerkesztés]

HCV ellenes hatását elsősorban glekaprevir/pibrentaszvir kombinált készítményként vizsgálják.

Egy in silico vizsgálatban COVID-19 megbetegedés kezelésére is alkalmazható potenciális farmakonként azonosították.[7]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. International Nonproprietary Names for Pharmaceutical Substances (INN). Recommended International Nonproprietary Names: List 76. World Health Organization. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  2. US patent US8648037B2 - Macrocyclic proline derived HCV serine protease inhibitors. (Hozzáférés: 2021. június 9.)
  3. Newman, David J. (2020. március 27.). „Natural Products as Sources of New Drugs over the Nearly Four Decades from 01/1981 to 09/2019” (angol nyelven). Journal of Natural Products 83 (3), 770–803. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.9b01285. ISSN 0163-3864. 
  4. (2015. december 1.) „Potent Antiviral Activities of the Direct-Acting Antivirals ABT-493 and ABT-530 with Three-Day Monotherapy for Hepatitis C Virus Genotype 1 Infection”. Antimicrobial Agents and Chemotherapy 60 (3), 1546–55. o. DOI:10.1128/AAC.02264-15. PMID 26711747. 
  5. AbbVie Submits New Drug Application to U.S. FDA for its Investigational Regimen of Glecaprevir/Pibrentasvir (G/P) for the Treatment of All Major Genotypes of Chronic Hepatitis C.”, AbbVie Inc. North Chicago, Illinois, U.S.A., 2016. december 19.. [2017. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. február 25.) (angol nyelvű) 
  6. Maviret: EPAR – Summary for the public. European Medicines Agency, 2017. augusztus 17. [2017. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  7. Shamsi, Anas, Saleha (2020. június 26.). „Glecaprevir and Maraviroc are high-affinity inhibitors of SARS-CoV-2 main protease: possible implication in COVID-19 therapy” (angol nyelven). Bioscience Reports 40 (6), BSR20201256. o. DOI:10.1042/BSR20201256. ISSN 0144-8463. PMID 32441299. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Glecaprevir című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.