Geszler György

Geszler György
Született	1913. február 1. Budapest
Elhunyt	1998. január 9. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Geszler Mária
Szülei	Geszler Ödön
Foglalkozása	zeneszerző zongoraművész zongoratanár
Sírhelye	Farkasréti temető (2-1-399)
Sablon • Wikidata • Segítség

Geszler György Gábor (Budapest, 1913. február 1. – Budapest, 1998. január 9.) magyar zeneszerző, kritikus, pedagógus.

Életpályája

Család és ifjúság

Apja, Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. – Budapest, 1959. december 25.) zeneszerző, zenekritikus, zenetanár és a Budapesti Felső Zeneiskola igazgatója volt. Édesanyja, Tessényi Margit (1879. augusztus 31. – Budapest, 1957. január 29.) zongorista és zongoratanár volt, aki Európa-szerte fellépett. 19 évesen (1932) már elvégezte a Budapesti Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakát, majd Ferruccio Busoninál Weimarban és José Vianna da Mottánál tanult Berlinben.

Első zongoraóráit édesanyjától kapta. A Liszt Ferenc Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. 1937-ben a legjobb eredménnyel zárt. Ezután zenetanári állást kapott a Budapesti Felső Zeneiskolában, ahol édesapja volt az igazgató.

A siker évei

A Nemzeti Konzervatórium hallgatójaként is már koncertkörúton volt. Virtuóz zongoristává fejlődött, és a budapesti szakértői körökben a második Liszt Ferencnek tartották. Rövid koncertzongorista pályafutásának egyik csúcspontja minden bizonnyal a Liszt Ferenc halálának 50. évfordulójára (1936)) való meghívás volt. Ezen az 1936. február 18-i eseményen Bartók Béla Liszt-művével jelent meg.

1938. január 13-án saját műveiből készült zeneszerzői estre került sor a Zeneakadémia nagytermében, ahol főleg zenekari műveket adtak elő. Elhangzott többek közt a Szent György-nyitány, a D-dúr zongoraverseny és a Petőfi-szvit.

1940-ben munkájáért megkapta a Ferenc József-díjat. A fiatal művész Liszt-interpretációi mellett szerzeményeivel is hírnevet szerzett magának a nyilvánosság előtt. Például műveivel rendezett kompozíciós estek rendszeresen zajlottak a zeneakadémián és más helyszíneken, és néhány darabja hallható volt a rádióban is.

Egy 1941-es balesetben hüvelyujjtörést szenvedett, amelyek után az ujjak mobilitását nem sikerült teljesen helyreállítani. Ez zongorista pályafutásának korai végét jelentette. Maradt a tanítás (zongora, harmonika) és a zeneszerzés. A virtuóz zongoradarabok mellett más szólóhangszerekhez és kamarazenéhez, de zenekari művekhez is írt.

Új idők

A második világháború végével (1945) és a magyarországi kommunisták hatalomátvételével új korszak kezdődött szülővárosában. Mivel antikommunista volt, elvesztette pozícióját a konzervatóriumban, és 1948-tól különböző általános iskolákban tanított zenét. Életében bekövetkezett minden változás ellenére – négy lány apja volt – folytatta az új művek írását, például a zongorára írt 24 előjátékot és fúgát. Saját, személyes stílusát találta meg ezekben.

A bécsi látogatás alkalmával 1957-ben két zeneszerzői estet szerveztek, és csak az 1976-ban bekövetkezett újabb koncertkörútján volt ismét e városban.

Az 1970-es évek elején megismerte Victor Vasarely magyar-francia művész ún. op-art-ját. 1980 szeptemberében lehetősége volt Párizsba utazni és találkozni vele.

Késői évek

Hozzáállása miatt az 1989–1990 közötti változásokig nem vehetett részt a nyilvános zenei életben. Csak 1998-ban, abban az évben, amikor meghalt, megkapta a Weiner Leó-díjat. Ez a gesztus, hogy a súlyos beteg zeneszerzőnek csak néhány héttel halála előtt díjat adtak át, a későbbi politikai rehabilitáció kísérletének lehet tekinteni.

Sírja a Farkasréti temetőben található (2-1-399).

Művei

Zenekari és versenyművei

• 2 zongoraverseny (1935, 1943)
• Szt György lovag (nyitány 1937, átd. 1949)
• Petőfi-szvit (1937)
• C-dúr szimfonietta (1941)
• Hegedűverseny (1956)
• Variációk gordonkára, zenekar (1968)

Kamarazenék

• 2 fuvola-zongoraszonáta (1955, 1959)
• 2 gordonka-zongoraszonáta (1959, 1962)
• 2 vonósnégyes (1959-1960)
• Gitártrió (1960)
• Vonóstrió (1961)
• 14 magyar karácsonyi ének zongorára 4 kézre (1966)
• Largo és Allegro deciso (hegedűre, gordonkára és zongorára, 1968)
• Öt Vasarely-kép (2 zongora, ütőhangszerek 1972)
• Zongoraquintett (1972)
• Sonata coordinata (zongora 4 kézre, ütőhangszerek 1973)
• 9 Ex Libris (zongora, hegedű, gordonka 1980)
• Arckép ovális, gyász és szögletes keretben (fuvola, gitár, brácsa 1982)
• Musica optica I-III. (zongora 4 kézre 1982)
• Axonometrikus Vasarely-etüdök (2 zongora, ütőhangszerek 1982)

Orgonaművek

• Szonáta (1969)
• Preludium, ária és fuga C-dur és G-dur (1971-1972)
• Két epistola (1980)

Zongoraművek

• Hódolat Liszt Ferencnek (1933)
• két gépetüd (Búgócsiga és Síneken 1933)
• D-moll és C-dúr sonatina (1936, 1975)
• Intervallumetűdök (1941)
• Víz hajtja a malmot (1958)
• 24 preludium és fuga (1958-1959)

Díjai

• Ferenc József-díj (1940)
• Weiner Leó-díj (1998)

Források

• https://www.klassika.info/Komponisten/Geszler_Gyoergy/lebenslauf_1.html
• https://www.umpgclassical.com/en-GB/Composers/G/Geszler-Gyorgy.aspx
• Muzsika 1998. február, 41. évfolyam, 2. szám, 49. oldal
• Magyar katolikus lexikon
• [1]

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a György Geszler című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985
• Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Budapest], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000 (Lyceum könyvek)
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988
• A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
• Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
• Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965