Fáy Szeréna
Fáy Szeréna | |
Váradi Antal, Dr.: Az úttörők. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1890.10.24. Szereplők: Balsors: Fáy Szeréna | |
Született | Frankl Szeréna 1865. december 24.[1] Kisjenő (Erdőhegy) |
Elhunyt | 1934. január 27. (68 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Simai Gyula |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Színészeti Tanoda (–1880) |
Kitüntetései | Farkas–Ratkó-díj (1885) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Színészi pályafutása | |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Farkas–Ratkó-díj (1885) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy Szeréna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fáy Szeréna, Simai Gyuláné, szül. Frankl Szeréna[3] (Erdőhegy, 1865. december 24. – Budapest, Józsefváros, 1934. január 27.)[4] magyar színésznő, színművészeti akadémiai tanár, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Pályafutása
[szerkesztés]Frankl Simon és Oppenheimer Eleonóra leányaként született. Örmény nemesi felmenőkkel rendelkezik Lukács ágon.[5] Jókai Mór és Laborfalvi Róza (akinek rokona volt) pártfogásával már 12 éves korában bejutott a Színművészeti Akadémiára, ahol Szigeti József volt a mestere. Ennek elvégzése után, 1880-ban a Paulay Ede által vezetett Nemzeti Színház tagja, 1918-tól örökös tagja lett. Mivel kezdetben a tragikai szerepkörben Jászai Mari és Márkus Emília mellett nehezen tudott érvényesülni, 1895-ben elszerződött a Nemzetiből. 1888-ban a bécsi Volkstheaterben, 1899–1900-ban Kolozsvárott játszott. 1901. július 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Simay Gyula törvényszéki bíróval.[6] Elsősorban a drámai hősnő szerepkörében aratott nagy sikereket. Játéka a klasszikus hagyományokat követően patetikus, ugyanakkor igen erőteljes és lendületes volt. Komikus szerepekben is sikereket aratott. 1925-től 1934-ig a Színművészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanított. A régi színházi iskola hagyományain nevelkedett Fáy Szeréna a szereppel való azonosulásra, az átélés jelentőségére hívta fel tanítványai figyelmét, akikkel kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott. Több filmben is játszott.
A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a Margó Ede szobrászművész alkotta gyönyörű női alak áll. Sírverse:
- „Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?
- Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
- A por hull csak belé, e föld szülötte
- Én glóriával átallépem azt.”
- (Madách Imre: Az ember tragédiája; 11. szín)
Ignácz Rózsa visszaemlékezése szerint igen jótékony, karitatív szellemű volt, a szegény sorsú színinövendékeket ruhával, fehérneművel segítette. (Ignácz Rózsa például igen sovány volt, őt minden délután jól meguzsonnáztatta). Nagy állatbarát volt, amikor kedvenc kutyája kimúlt, Fáy gyászba öltözött.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- 1885-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott.
- 1921. november 24-én a Nemzeti Színház igazgatósága és művészei Herczeg Ferenc Árva László király című darabjának előadása keretében ünnepelte meg Fáy Szerénának 40 éves nemzeti színházi tagságát.
Főbb szerepei
[szerkesztés]- Adél (Hugó Károly: Bankár és báró)
- Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1894-ben 150-szer játszotta).
- Volumnia (Sh. Coriolanus);
- Teréz (Jókai Mór: Az aranyember);
- Wolfné (Gerhart Hauptmann: A bunda);
- Melinda, Gertrudis (Katona József: Bánk bán);
- Goneril (William Shakespeare: Lear király);
- Gertrud (Shakespeare: Hamlet);
- Erzsébet (Friedrich Schiller: Stuart Mária);
- Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd);
- Todorescuné (Rákosi Viktor: Elnémult harangok);
- Anna Pavlovna (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Az élő holttest);
- Erzsébet (Szigeti J.: Rang és mód).
- Julis, a feleség (Bibó Lajos: Juss)
- Schöpflin Aladár: A pirosruhás hölgy című, háromfelvonásos vígjátéka, 1926. november 19.
Filmszerepei
[szerkesztés]- Teréza mama (Jókai Mór: Az aranyember. Rendező: Korda Sándor) 1918.
- Matyólakodalom (1920);
- Leánybecsület (1923)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 10.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Fáy Szeréna S.. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 20.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 184/1934. folyószáma.
- ↑ Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája; Erdélyi Örmény Gyökerek, Budapest 2000.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 654/1934. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Nyugat, 1921. 1. szám. Figyelő rovat: Pataki József: S. Fáy Szeréna
- Budapesti Negyed 1999. VII. évf. 3. szám.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 271. o. Online elérés
További információk
[szerkesztés]- Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957)
- Ignácz Rózsa: Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén, Bp., 1960)
- Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927]
- Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
- Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005
- Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub