Ezoterikus kereszténység
Az ezoterikus kereszténység a keresztény teológia olyan irányzata, amelyet bizonyos okkult tanítások jellemeznek, és amely azt képviseli, hogy a kereszténység spirituális tantételeinek egy része csak egy szűk kör számára érthető, akik átestek a vallás bizonyos rítusain.[1] Követői azt vallják, hogy léteznek olyan bizonyos ezoterikus tanok és gyakorlatok, amelyek a megértéshez a kulcsot adják.[2] E szellemi áramlatnak számos közös jellemzője vanː
- a kereszténység főáramlata által eretneknek tartott keresztény teológiát vall,
- szent szövegekként fogad el - a kanonikus evangéliumok mellett - különféle apokrif iratokat,
- az a meggyőződés, hogy a disciplina arcani, a titkos tudomány, szájhagyomány útján egyenesen a 12 apostoltól származik és Jézus Krisztus ezoterikus tanításait tartalmazza.[3]
Napjaink ezoterikus kereszténysége magába foglal olyan, részben mágikus gyakorlatok technikáit, mint amilyeneket például a kabbala, a teurgia, a goethia, az alkímia, az asztrológia és a hermetizmus tartalmaz.[4]
Ezoterika
[szerkesztés]
Az "ezoterika" fogalmát a XVII. században alkották meg, mely a görög ἐσωτερικός (esôterikos, "benső") szóból származik.[5]
Misztika
[szerkesztés]A "misztika" a görög μυω szóból ered, jelentése "elrejteni",[6] a μυστικός (mystikos) származékszónak pedig "beavatott" a jelentése. A hellenisztikus világban a "misztikus" kifejezés "titkos" vallási szertartásokra utalt.[6] A szóhasználatnak nem volt közvetlen köze transzcendenciához.[7] A "misztikus" egy misztériumvallás beavatottja volt. Teológusok társítják a "misztérium"-hoz azt az értelmezést, miszerint az a természeti erőkön túlmutató igazságok kinyilatkoztatása,[8] így szűkebb értelemben a misztérium a teremtett értelmet meghaladó igazság.
Ókori eredet
[szerkesztés]
Több modern tudós úgy véli, hogy a nem-gnosztikus (vagy proto-ortodox) kereszténység korai időszakában a szóbeli tanítások magva palesztin és hellenisztikus zsidó örökség. Úgy tartják, hogy a IV. században alakult ki a titkos szóbeli hagyomány alapja, melyet később disciplina arcani-nak neveztek. Mainstream teológusok azonban úgy gondolják, hogy ez csupán liturgikus elemeket és olyan meghatározott hagyományokat tartalmazott, melyek a "fősodratú" kereszténység egyes ágaiban részben megmaradtak.[3][9] Jelentős befolyással voltak az ezoterikus kereszténységre az olyan keresztény teológusok, mint Alexandriai Kelemen, illetve Órigenész, a katekista rendszerű Alexandriai Iskola vezető alakjai.[10]
A reinkarnáció tana a legtöbb gnosztikus szektában, mint a valentiniánusok vagy Baszileidész követői között, elfogadott volt, de a proto-ortodoxiát követők elutasították. Miközben megfontolás tárgyává tesz egy komplex több világot magában foglaló lélekvándorlás-rendszert a De Principiis (Az alapelvekről) című művében, Órigenész a Contra Celsus (Celsus-szal szemben) című munkájában és másutt is félreérthetetlenül elutasítja a reinkarnációt.[11][12]
E nyilvánvaló ellentmondás ellenére számos modern ezoterikus keresztény mozgalom utal - más egyházatyák és bibliai hivatkozások mellett - Órigenész írásaira, hogy igazolja a gnosztikus iskolákon túli ezoterikus keresztény tradíciót, mely iskolák később, a III. században eretneknek lettek nyilvánítva.[13]
Lásd még
[szerkesztés]Kapcsolódó irodalom
[szerkesztés]- Annie Besant. Ezoterikus kereszténység – A kisebb misztériumok [archivált változat] (magyar nyelven). Budapest: Magyar Teozófiai Társulat (2010). ISBN 9786155038006. Hozzáférés ideje: 2019. április 11. [archiválás ideje: 2019. április 16.]
- Rudolf Steiner. A kereszténység mint misztikus tény és az ókor misztériumai (magyar nyelven). Genius kiadó (2003). ISBN 9630071878
- Robert Powell. A Szófia-tanítások – Az isteni feminitás megjelenése korunkban (magyar nyelven). Regulus Art (2013). ISBN 978-963-89704-0-4
- Valentin Tomberg. Meditations on the Tarot – A Journey Into Christian Hermeticism (angol nyelven). New York: Tarcher/Penguin [1985] (2002). ISBN 978-1-5854-2161-9
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Daniel Patte. The Cambridge Dictionary of Christianity. New York: Cambridge University Press, 377. o. (2010)
- ↑ Дж. Ханеграаф, Антуан Февр, Рулоф ван ден Брюк, Жан-Пьер Брах, Словарь Гнозиса и Западного эзотеризма, Брилль 2005. (oroszul)
- ↑ a b G.G. Stroumsa. Hidden Wisdom – Esoteric Traditions and the Roots of Christian Mysticism (2005)
- ↑ http://www.northernway.org
- ↑ Oxford English Dictionary Compact Edition. Oxford University Press, 894. o. (1971)
- ↑ a b Gellman, Jerome: Mysticism (angol nyelven). The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Summer 2011 Edition). (Hozzáférés: 2019. április 11.)
- ↑ Parsons, William Barclay. Teaching Mysticism (angol nyelven). Oxford University Press (2011)
- ↑ The Catholic Encyclopedia, Volume X. Published 1911.
- ↑ Edwin Hatch. X. előadás, The Influence of Greek Ideas and Usages upon the Christian Church. London: Williams and Norgate (1907)
- ↑ Jean Daniélou. Origen (angol nyelven) [1955] (2016). ISBN 978-1498290234
- ↑ Egyházatyák idézetei a lélekvándorlással szemben (angol nyelven). [2011. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
- ↑ John S. Uebersax: Early Christianity and Reincarnation: Modern Misrepresentation of Quotes by Origen (angol nyelven), 2006
- ↑ Articles on Esoteric Christianity (angol nyelven). [2007. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
