Ugrás a tartalomhoz

Discantus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A discantus a 12. századi új organumban az a rész, amikor – általában punctus contra punctumban – együtt halad a két, három vagy négy szólam, illetve ez a fajta éneklésmód. Fürgébb, ritmusosabb hatást kelt, mint az organum hagyományos, hosszan elnyúlt tenor vagy cantus fölé énekelt szekciója.

Eredet

[szerkesztés]

Az angol discantus háromhangú párhuzam az első inverziós triászokban. Ez mivel csak 3–5 egymást követő ily hangot tehetett lehetővé, nem különbözött jelentősen a többi discantustól.[1] Gyakran összetévesztik a fauxbourdonnal.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ernest H. Sanders, Peter M. Lefferts.szerk.: Stanley Sadie, John Tyrrell: Discant: II. English Discant, The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second, London: Macmillan Publishers (2001) 
  2. Sylvia W. Kenney (1959. január). „'English Discant' and Discant in England”. Musical Quarterly 45 (1), 26–48. o.  , hivatkozások: 26. és 41. oldal.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Descant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]