Ugrás a tartalomhoz

Dimetiltriptamin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dimetiltriptamin
IUPAC-név
2-(1H-indol-3-il)-N,N-dimetiletánamin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 61-50-7
PubChem 6089
ChemSpider 5864
DrugBank DB01488
KEGG C08302
ChEBI 28969
SMILES
CN(CCC1=CNC2=C1C=CC=C2)C
InChI
1/C12H16N2/c1-14(2)8-7-10-9-13-12-6-4-3-5-11(10)12/h3-6,9,13H,7-8H2,1-2H3
InChIKey DMULVCHRPCFFGV-UHFFFAOYSA-N
UNII WUB601BHAA
ChEMBL 12420
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H16N2
Moláris tömeg 188,269 g/mol
Sűrűség 1,099 g/ml
Olvadáspont 40 °C
Forráspont 160 (0,6 Torr, 80 Pa nyomáson)[1]
máshol 80–135 °C (0,03 Torr, 4 Pa nyomáson)[2] °C
Terápiás előírások
Jogi státusz Schedule I
S9
CD Lic
Schedule III
Alkalmazás orális (MAOI-val), intranazális, intravénás, intramuszkuláris


Az N,N-dimetiltriptamin (dimetiltriptamin, N,N-DMT vagy DMT) a triptaminok közé tartozó pszichoaktív alkaloid, intenzív hallucinogén.[3] Dózistól és beviteli módszertől függően ezek az élmények lehetnek rövid, enyhe tripek, vagy nagyon erős élmények; ezeket gyakran a valóságtól való teljes elszakadással, illetve leírhatatlan spirituális/idegen lényekkel és világokkal való találkozásként mesélik el.[4] Rick Strassman amerikai orvos a "lélek molekulájának" nevezte meg, mely jelzőt ma is sokan használják.[5] A legtöbb országban illegális.

A DMT-nek relatíve rövidtávú a hatása, mely tulajdonságáért a hatvanas években "az üzletember trip-jeként" is hivatkoztak rá. A használó ugyanis hasonló hatást ér el vele, mint egyéb pszichodelikumok esetében (például LSD vagy gomba), csak rövidebb idő alatt. A DMT-t lehet inhalálva, fecskendezve vagy lenyelve a szervezetbe juttatni, a hatás pedig a dózistól függ. Az inhalálás és az injekció nagyjából 15 perces hatást eredményez, míg a lenyelés három órával is megnöveli a hatást. A bennszülött amazonasi indián kultúrák a DMT-t az ayahuasca nevű sámánisztikus főzet fő összetevőjeként fogyasztják, spirituális illetve gyógyítási céllal. Gyógyszertani szempontból az ayahuasca a DMT-t egy MAOI-val kombinálja, ami lehetővé teszi, hogy a DMT orális úton működjön.[6]

Sokféle növényben megtalálható.[7][8] Kismértékben megjelenik állatokban és emberekben is.[9] Felépítése hasonló a szerotoninéhoz, illetve a melatoninéhoz. Továbbá funkcionálisan hasonló a többi pszichedelikus triptaminhoz, mint az 5-MeO-DMT, a bufotenin, a pszilocin és a pszilocibin.

Hatásai

[szerkesztés]

Szubjektív pszichedelikus élmények

[szerkesztés]

Az 1990-es években Rick Strassman egy öt évig tartó kutatást végzett a témáról. Ez kimutatta, hogy a hatások mennyire is függnek az adag mennyiségétől. A kisebb adag (0.005 és 0.01 mg/kg, tehát "mg DMT per kiló testsúly") pusztán érzelmi reakciót váltott ki az alanyokból, a hallucinogén hatást mellőzve. Ezzel szemben a magasabb dózis (0.02 és 0.04 mg/kg között) ez a hatás már megnyilvánult, színes, gyorsan mozgó képek jelentek meg az alanynál. Összehasonlítva más érzékszervi tapasztalatokkal, a vizuális változás volt a legjelentősebb. Érzelmi reakciók terén a tapasztalat roppant változatos, eufória, boldogság, félelem és szorongás is előfordult.[10]

Strassman kiemelte annak fontosságát, hogy az alany hol veszi be a drogot. Állította, hogy a DMT-nek önmagában nincsen jótékony hatása, csak az számít, hogy mikor és hogyan veszi be a fogyasztó.[10]

Kiválthat továbbá egy olyan állapotot vagy érzetet az alanyban, hogy tud kommunikálni egyéb intelligens életformákkal. Terence McKenna etnobotanikus már 1965-ben lejegyzett ilyen lényeket, akiket ő "Gép Elfeknek" nevezett. Fogyasztók többször is számolnak be apró, humanoid lényekről, akikkel tripjük alatt találkoznak.[11][12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (1999) „Untersuchungen zur Trifluoracetylierung der Methylderivate von Tryptamin und Serotonin mit verschiedenen Derivatisierungsreagentien: Synthesen, Spektroskopie sowie analytische Trennungen mittels Kapillar-GC”. Zeitschrift für Naturforschung B 54 (3), 397–414. o. 
  2. (1969) „Constituents of the bark of Virola sebifera”. Planta Medica 17 (2), 184–188. o. DOI:10.1055/s-0028-1099844. PMID 5792479. 
  3. Salak, Kira: Hell and back. National Geographic Adventure
  4. Erowid DMT (Dimethyltryptamine) Vault. Erowid.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)
  5. Rick Strassman M.D: DMT: The Spirit Molecule: A Doctor's Revolutionary Research into the Biology of Near-Death and Mystical Experiences. 2000–12–01. ISBN 9781594779732 Hozzáférés: 2018. május 19.  
  6. (1984. április 1.) „Monoamine oxidase inhibitors in South American hallucinogenic plants: tryptamine and β-carboline constituents of ayahuasca”. Journal of Ethnopharmacology 10 (2), 195–223. o. DOI:10.1016/0378-8741(84)90003-5. ISSN 0378-8741. PMID 6587171. 
  7. Ott, Jonathan. Ayahuasca Analogues: Pangæan Entheogens, 1st, Kennewick, WA, USA: Natural Products, 81–3. o. (1994). ISBN 978-0-9614234-5-2. OCLC 32895480 
  8. DMT is Everywhere, TiHKAL: The Continuation [archivált változat], 1st, Berkeley, CA, USA: Transform Press, 247–84. o. (1997). ISBN 978-0-9630096-9-2. OCLC 38503252. Hozzáférés ideje: 2012. május 9. [archiválás ideje: 2013. december 13.] 
  9. (2006. augusztus 1.) „The mysterious trace amines: Protean neuromodulators of synaptic transmission in mammalian brain” (PDF). Progress in Neurobiology 79 (5–6), 223–46. o. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.pneurobio.2006.07.003. ISSN 0301-0082. PMID 16962229. (Hozzáférés: 2012. május 9.) 
  10. a b Strassman, Rick J. (1994. február 1.). „Dose-Response Study of N,N-Dimethyltryptamine in Humans” (angol nyelven). Archives of General Psychiatry 51 (2), 85. o. DOI:10.1001/archpsyc.1994.03950020009001. ISSN 0003-990X. 
  11. Gallimore, Andrew (2013. január 1.). „ESSAY Building Alien Worlds— The Neuropsychological and Evolutionary Implications of the Astonishing Psychoactive Effects of N,N-Dimethyltryptamine (DMT)”. Journal of Scientific Exploration 27, 455–503. o. 
  12. Discarnate Entities | Ayahuasca | Parapsychology (angol nyelven). Scribd. (Hozzáférés: 2018. május 19.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dimethyltryptamine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.