Csököttszárnyú kárókatona
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-Isabela.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Phalacrocorax harrisi (Rothschild, 1898) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csököttszárnyú kárókatona témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csököttszárnyú kárókatona témájú médiaállományokat és Csököttszárnyú kárókatona témájú kategóriát. |
_with_chick.jpg)
A csököttszárnyú kárókatona (Phalacrocorax harrisi) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.
Magyarul több neve is van mint például galápagosi kárókatona, galápagosi kormorán, galápagosi csököttszárnyú kárókatona, csököttszárnyú kormorán.
Korábban különálló nembe sorolták, a Nannopterum nembe, Nannopterum harrisi néven. Ezt a nemet egymaga alkotta. Az újabb vélemények szerint nem különbözik annyira a többi kárókatonafajtól, hogy különálló nembe kelljen sorolni, így jelenleg ez a faj is a Phalacrocorax nem tagja.
Előfordulása
[szerkesztés]A faj egyedül a Galápagos-szigeteken honos. A szigetcsoportból is csak a nyugati nagy szigetek némelyikén él.
Megjelenése
[szerkesztés]Ez a faj a legnagyobb és legtestesebb faj a kormoránfélék családjából. A kifejlett egyedek nagysága 89-100 centiméter. A tojók súlya 2,3 és 2,7 kilogramm közötti, ezzel ellentétben a testesebb hímek elérhetik a 4 kilogrammos testsúlyt is. Ezzel a faj mintegy kétszer akkora súlyú, mint a repülésre képes rokonai. Szárnyai nagy mérete ellenére csak 18 centiméter hosszúak és alkalmatlanok egy ekkora súlyú madár levegőbe emelésére. A fajnak nincs is szüksége a repülésre, hisz a szigeteken nincs őshonos emlős ragadozó amelyik elől a levegőbe kellene menekülni és a tenger egész évben ellátja élelemmel, így nem kell vonulnia sem.
Barnás tollazata, mint az összes többi kormoránfajnak sem, neki sem vízálló, így a tengeri halászat után hosszú időt tölt el a napon hogy teljesen átázott tollait megszárítsa.
Életmódja
[szerkesztés]A tengerpartokon víz alá bukással keresi halakból, rákokból és tintahalakból álló táplálékát. A víz alatt ügyesen manőverezik lábai segítségével. Noha többnyire a sekélyebb részeken halászik, olykor akár több száz méterre is eltávolodhat a partok közeléből.
Szaporodása
[szerkesztés]A tengerben kezdi el a madárpár jellegzetes násztáncát, egymás mellett úsznak, magasra felemelt testhelyzetben pózolnak egymásnak. A párzás már kint a parton történik.
A tojók egy szezonban kétszer is költhetnek. A faj monogám, de a párok többnyire csak egy fészkelési szezonban maradnak együtt, mivel a tojó hamarabb elhagyja a fiókákat és azok táplálásának befejező szakasza a hímre hárul. Kőpárkányokra, tengeri növényekből készített fészekbe rakja tojásait. Fészekaljanként egy-három tojást rak, de ritkán sikerül egy fészekaljból egynél több fiókát felnevelnie egy párnak. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az egyes egyedek életkora viszonylag magas lehet. A populációjukat főként a táplálék ellátottság mértéke szabályozza. Ennek a fiatal madarak jobban ki vannak téve, mint a szülők. Egy-egy nehéz évben nagy veszteségek érhetik a populációt, sok fióka elhullhat. Ehhez úgy tűnik jól alkalmazkodott a faj, a veszteségeket néhány év alatt jól helyre tudja hozni. Az 1983-ban az El Niño jelenség miatt tapasztalt felmelegedés miatti táplálékhiány következtében bekövetkezett állományveszteség nagyon súlyos volt, a teljes populáció 50%-a elpusztult. Utána csak mintegy 400 egyed maradt életben. Az ezt követő évek azonban jó táplálékellátottságúak voltak, így 1999-re újra mintegy 900 egyed élt a fajból.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]_-swimming2.jpg)
A galapágosi kormorán egyike a legritkább tengeri madárfajoknak. Csak egy viszonylag szűk területen fordul elő, mivel speciális körülményekhez alkalmazkodott. A szigetcsoporton belül is csak a nyugati szigeteken él, mivel csak itt megfelelő egész évben a tengeri áramlás miatt a táplálékellátottság. Röpképetelnsége miatt nem vállalkozhat a szigetek közötti nagyobb tengeri utazásokra sem, mert a Galápagos-szigetek körül gyakori cápák könnyen elejthetik a fajt a nyílt tengeren. Mindezek miatt nem élhetett soha túlzottan nagy populációja a szigeteken. De az emberek érkezése előtt nem számított ritka fajnak. Halízű húsa miatt sosem vadászták a fajt, de a szigetlakók által meghonosított emlős ragadozók (kutyák és macskák) és disznók nagy károkat tudnak okozni a fészkelő madarakban és a fiókákban.
Összállományát a 90'-es évek elején tapasztalható általános visszaesés után, 2004-ben mintegy 1500 egyedre becsülték. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja a fajt, részben csekély egyedszáma, részben a táplálékellátottság erősen ingadozó volta miatti esetleges állománycsökkenések miatt.
Képek
[szerkesztés]_-Galapagos_2006.jpg)
_-swimming.jpg)
_on_nest.jpg)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Galapagosscharbe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
- Livezey, BC: Flightlessness in the Galapagos cormorant (Compsohalieus [Nannopterum] harrisi): Heterochrony, giantism and specialization. Zoological Journal of the Linnean Society [ZOOL. J. LINN. SOC.]. Vol. 105, no. 2, pp. 155–224. 1992.
- Bried, J; Pontier, D; Jouventin, P: Mate fidelity in monogamous birds: a re-examination of the Procellariiformes; Animal Behaviour [Anim. Behav.]. Vol. 65, no. 1, pp. 235–246. Jan 2003
- Carlos A. Valle: Effective Population Size and Demography of the Rare Flightless Galapagos Cormorant. Ecological Applications, Vol. 5, No. 3 (Aug., 1995), pp. 601–617, doi:10.2307/1941970
- Tindle, R: The evolution of breeding strategies in the flightless cormorant (Nannopterum harrisi ) of the Galapagos. Biological Journal of the Linnean Society. 1984.
- Eibl-Eibesfeldt, Irenäus: Galápagos. Die Arche Noah im Pazifik. 1991; München, Zürich: Piper
