Braszlav (település)
| Braszlav (Браслаў) (Браслав, oroszul) | |||
 | |||
| Az Uszpenszkaja-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Jogállás | város | ||
| Alapítás éve | 1065 | ||
| Irányítószám | 211970 | ||
| Körzethívószám | 2153 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 9419 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 139 m | ||
| Terület | 9,24 km² | ||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 55° 38′ 30″, k. h. 27° 02′ 00″55.641667°N 27.033333°EKoordináták: é. sz. 55° 38′ 30″, k. h. 27° 02′ 00″55.641667°N 27.033333°E | |||
| Braszlav weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Braszlav témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Braszlav (Браслаў, oroszul Браслав, litván nyelven Breslauja) város Fehéroroszországban, a Vicebszki terület nyugati részén, a litván és a lett határ közelében, a Braszlavi járás székhelye. 2006-ban becsült népessége 12,6 ezer fő volt [1]. Polacktól 123 km-re nyugatra fekszik, a Braszlavi-tóvidéken, a Drivjati-tó északi partján. 1995 óta a Braszlavi-tavak Nemzeti Park központja.
Történelem
[szerkesztés]Első írásos említése 1065-ből származik, ekkoriban a Polocki Nagyfejedelemség része volt. 1244-ben közelében zajlott le a braszlavi csata. A 14. században már erődítmény is állt itt, melyet 1413-ban a Német Lovagrend ostromolt. A vár romjai csak a 18. századra tűntek el. 1500-ban kapott városi jogokat. 1515-ben Novgorod és Pszkov hadai harcoltak itt a litván nagyfejedelem harcosaival. 1661-ben az oroszok csaknem teljesen elpusztították. 1793–1795 között vajdasági székhely volt, majd 1795-ben Oroszországhoz csatolták. 1794-ben Tadeusz Kościuszko felkelői harcoltak itt a cár csapataival, akik ismét felégették a várost. A lakosság részt vett az 1831-es és az 1863-as felkelésekben is. 1919-ben a helyi parasztok felkeltek a szovjethatalom ellen. 1919–1939 között Lengyelország Wiłnói vajdaságának járási (powiat) székhelye volt. 1939 szeptemberében a BSZSZK-hoz csatolták, majd 1940-ben ismét járási (rajon) székhely lett. 1941. június 27. – 1944. július 6. között német megszállás alatt volt. 1969-ben 5 ezer lakosa volt.
Gazdaság
[szerkesztés]A város gazdasága elsősorban az idegenforgalmon alapszik. A tóvidék legszebb részeit felölelő nemzeti park látogatói csaknem mind felkeresik a várost. Élelmiszer- (halfeldolgozás) és könnyűipara is van.
Braszlavot a P14-es út köti össze Mjorin (45 km) keresztül Polackkal (123 km), valamint a lett határállomáson (Urbani, 13 km) át Daugavpilsszel (45 km). A P27-es főút Vidzin (36 km) át Pasztavival (78 km), a P3-as pedig Sarkavscsinával teremt összeköttetést.
Nevezetességek
[szerkesztés]A város két főutcája (Leninszkaja és Szovjetszkaja) a Drivjati- és a jóval kisebb Novjata-tó közötti földnyelven húzódik és a főtérbe torkollik, ahol a járási hivatal épülete és Lenin szobra áll. Egy kis dombon (Zamkovaja Gora) tárták fel az egykori erődítmény maradványait. A neoromán stílusú Szűz Mária-templom 1824-ben, az oroszos stílusban emelt Uszpenszkaja-templom pedig 1897-ben épült. A régi kórház 19. század végi épülete is említést érdemel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.
További információk
[szerkesztés]- A nemzeti park honlapja (oroszul és angolul) Archiválva 2018. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A város és környékének történelme (oroszul)
- Információk (oroszul)
- Nevezetességek (oroszul) Archiválva 2012. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
