Bjørnøya
| Bjørnøya | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Norvégia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Barents-tenger |
| Szigetcsoport | Svalbard |
| Terület | 176[1] km² |
| Hosszúság | 20 km |
| Szélesség | 15,5 km |
| Tengerszint feletti magasság | 536 m |
| Legmagasabb pont | Urd (Miseryfjellet) |
| Időzóna | UTC+01:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Bjørnøya
Pozíció a Spitzbergák térképén
| |
 é. sz. 74° 30′, k. h. 19° 01′74.500000°N 19.016667°EKoordináták: é. sz. 74° 30′, k. h. 19° 01′74.500000°N 19.016667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bjørnøya témájú médiaállományokat. | |
Bjørnøya („Medve-sziget”) a Norvégiához tartozó Svalbard legdélebbi szigete. A Barents-tenger nyugati részén fekszik, nagyjából félúton Spitsbergen és az Északi-fok között.[1]
A szigetet Willem Barents és Jacob van Heemskerk holland felfedezők fedezték fel 1596. június 10-én. Egy közelben úszó jegesmedvéről nevezték el. Senkiföldjének számított egészen 1920-ig, amikor a Svalbardi Egyezmény norvég szuverenitás alá helyezte.
Távoli fekvése és puszta természeti adottságai ellenére az elmúlt évszázadokban többféle gazdasági tevékenység – szénbányászat, halászat, bálnavadászat – helyszíne volt. Ennek ellenére soha nem létesült huzamosabb ideig lakott település, a telepek mindig csak néhány évig működtek. Jelenleg egyetlen lakói a Herwighamna meteorológiai állomás személyzete. A környező vizekkel együtt 2002-ben természetvédelmi területté nyilvánították.
Földrajz
[szerkesztés]Bjørnøya felszíne nagyrészt sík, a déli részén található kisebb hegyek kivételével.[1] Legmagasabb pontja a Miseryfjellet hegységben található Urd (536 m). 176 km²-es területén elszórtan 600 kis tó található.[1]
Éghajlat
[szerkesztés]Az időjárási körülmények még nyáron is kemények. A sarki éjszaka télen három hónapig tart.[1]
Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés]A jegesmedvék biztonsági problémát jelentenek az állomás személyzete számára, mivel a téli időszakban gyakran felkeresik az állomást. Az állomást kutyákkal őrzik, a személyzetnek pedig mind a jelzőpisztoly, mind a puska kötelező felszerelése.[1]
Történelem
[szerkesztés]Az első meteorológiai állomást a tromsøi geofizikai intézet létesített 1918-ban. Egy évvel később a Bjørnøen A/S szénbányatársaság megépítette a rádióadót. Miután a szénbányászat befejeződött, a Storting 1932. július 1-től a sziget irányítását és a rádióállomást a Norvég Meteorológiai Intézetre ruházta. A meteorológiai állomás modern eszközökkel van ellátva, legújabb épülete 1994-ben épült.[1]
Közlekedés
[szerkesztés]Bjørnøyán nincs elég nagy kikötő a teherhajók fogadására, mólójánál csak csónakok tudnak kikötni. A parti őrség júniusban és szeptemberben szállít ellátmányt a szigetre, ekkor a horgonyzó hajóról csónakokkal hordják partra a rakományt. Az év fennmaradó részében a parti őrség és mentőhelikopterek biztosítják a közlekedést az igényeknek megfelelően.
A sziget fekvése nagy jelentőséget ad neki a helikopter-közlekedésben, mivel leszállási és üzemanyag-újratöltési lehetőséget biztosít a járművek számára. Enélkül Svalbard helikopteres megközelítése lehetetlen lenne.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h Bear Island (angol nyelven). Norvég Meteorológiai Intézet. [2010. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 28.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bear Island (Norway) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Bear Island, Norvég Meteorológiai Intézet (angol)
