Ugrás a tartalomhoz

Bertha Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertha Antal
SzületettBertha Antal József Ignác[1]
1808. február 13.[1]
Rábahídvég[1]
Elhunyt1874. július 30. (66 évesen)[1]
Rábahídvég[1]
Állampolgárságamagyar
Házastársabezerédi Bezerédj Ludovika (1810-1872)
Gyermekeihat gyermek:
Amália, György, Pál, Erzsébet, Júlia, Lajos
SzüleiBertha Ignác, Sümeghy Judit
Foglalkozása
Tisztségemagyar országgyűlési követ (1840–1840)
Halál okaagyi érkatasztrófa

Bertha Antal aláírása
Bertha Antal aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertha Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőőri Bertha Antal (Rábahídvég, 1808. február 13. – Rábahídvég, 1874. július 30.) Vas vármegye főjegyzője, országgyűlési követe, táblabíró, földbirtokos.

Élete

[szerkesztés]

1808. február 13-án született Rábahídvégen, édesapja felsőőri Bertha Ignác vasi alispán, földbirtokos, édesanyja lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit Marianna volt.

Az 1830-as években Vas vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett, majd a vármegye az 1840. évi országgyűlésére lukafalvi Zarka János alispánt és Bertha Antalt küldte országgyűlési követeként. Az országgyűlésen az egyik akkori legfontosabb téma az örökváltság (a jobbágyfelszabadítás egy formája) volt: a vita során több mint negyven felszólalás hangzott el, közöttük az újonnan delegált Vas vármegyei követé, Bertha Antalé is. Bertha a természetjogra, az egyén és a nemzet közös érdekeire való hivatkozással kiállt az engedőleges örökváltság bevezetése mellett, egyszersmind kijelentette, hogy megyéje (amennyiben a szeptember 9-i kerületi ülésen kialakított többségi véleményt az országos ülés nem erősítené meg) bizonyos kompromisszumok elfogadására is hajlandó. Bertha elmondta, hogy Vas kész azzal a megszorítással is támogatni az örökváltságot, hogy mindaddig, amíg az ősiséggel kapcsolatos törvénycikkely átdolgozása meg nem történik, addig az örökváltsági szerződések "...csak úgy tétethessenek, mind a nemesi birtokra nézve, hogy ti. csak a kir. tábla előtt ex negleeta praemonitione és ex praejudicio invalidáltathassanak...", azaz vonatkozzon reájuk, helyesebben a szerződésekben érintett földekre az elmulasztott felkínálásból és sérelemből adódó hatálytalanítás, érvénytelenítés törvényes lehetősége. Bertha egyúttal közölte, hogy Vas vármegye elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a hitbizományi javakat érintő örökváltsági szerződések esetében a szerződő földesúr a megváltási tőke helyett csak annak kamatait kaphatja kézhez.[2] Később polgári törvényszéki választott rendes képviselő volt.

1839. szeptember 1-jén megszületett Szombathelyen első gyermeke, Bertha Amália, aki 1868-ban férjhez ment Okolicsányi Dénes bizottsági taghoz. 1841. április 15-én megszületett első fia, Bertha György, aki később országgyűlési képviselő lett. 1847-ben, apja halála után ő örökölte meg a rábahídvégi Bertha-kastélyt, mely később fiára, Györgyre szállt.[3]

Vas vármegye 1845. január 27-ei közgyűlésén Bertha Antal önkéntes adófizetést vállalt, melyhez többek között Széli József másodalispán, Bezerédy László főjegyző, Szabó Miklós tiszteletbeli főjegyző és Glavina Lajos táblabíró is csatlakozott.[4]

1874. július 30-án hunyt el Rábahídvégen gutaütés következtében, a temetése szintén itt történt.

Családja

[szerkesztés]

1838. november 11-én feleségül vette bezerédi Bezerédj Ludovikát (Veszprém, 1810. május 3.Rábahídvég, 1872. június 19.) Rumon, akinek a szülei bezerédi Bezerédj György alnádor és mezőszegedi Szegedy Antónia (1782–1842) voltak. Házasságukból összesen hat gyermek született.[5]

  • Bertha Márton
    • Bertha Márton
      • Bertha István (Felsőőr, 1650 – Völcsej, 1720) – Czupi Zsuzsanna
        • Bertha György (Völcsej, 1692 – Rábahídvég, ?) – kisbarnaki Farkas Katalin
          • Bertha Imre (Rábahídvég, 1723 – Rábahídvég, 1769) – Szily Katalin (1730 – Rábahídvég, 1767)
            • Bertha Márton (Rábahídvég, 1755 – Rábahídvég, 1786) – Lancsics Klára (Egyházasszecsőd, 1756 – Rábahídvég, 1824)
              • Bertha Ignác (Rábahídvég, 1780 – Rábahídvég, 1847) vasi alispán – lovászi és szentmargithai Sümeghy Judit (Söjtör, 1792 – Tömörd, 1880)
                • Bertha Antal (Rábahídvég, 1808 – Rábahídvég, 1874) vasi főjegyző – Bezerédy Anna Mária Ludovika (Veszprém, 1810 – Rábahídvég, 1872)
                  • Bertha Amália (Szombathely, 1839 – Uraiújfalu, 1928) – Okolicsányi Dénes (Rum, 1836 – Uraiújfalu, 1926) vasi törvényhatósági bizottsági tag
                  • Bertha György (Rábahídvég, 1841 – Rábahídvég, 1905) főszolgabíró – farkasfalvi Farkas Gizella (Sárosd, 1838 – Rábahídvég, 1912)
                • Bertha Mária (Rábahídvég, 1810 – Gór, 1890) – guári és felsőszelestei Guáry Károly (1802–1864) táblabíró, birtokos
                • Bertha Sándor (Rábahídvég, 1812 – Bécs, 1832) királyi testőr
                • Bertha Julianna (Rábahídvég, 1817 – Táplánszentkereszt, 1873) – dukai és szentgyörgyvölgyi Széll József (Bucsu, 1801 – Szombathely, 1871) vasi főispán
                • Bertha Mária (Rábahídvég, 1820 – Tömörd, 1893) – chernelházi Chernel Ferdinánd (1815–1891) alispán, táblabíró

Felesége rokonai

  • Apai nagyszülők: bezerédi Bezerédj Péter (1754-1812) insurgens kapitány - barkóczi Rosty Magdolna (1762-1799)
  • Anyai nagyszülők: mezőszegedi Szegedy Ignác Zala vármegyei alispán - barkóczi Rosty Katalin (1753-1787)

Munkái

[szerkesztés]
  • Méltóságos lomniczai Skerlecz József urnak neve ünnepére. Szombathely, 1825 (költemény, írta a szombathelyi magyar társaság nevében mint másodéves filozófus)
  • A nemeseknek a házi adó terheibeni részesüléséről. uo., 1845

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 26.)
  2. Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
  3. Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, 5. kötet, Vas megye kastélyai és kúriái, 191-192. o., Budapest, 2004
  4. Századok – 1996 | Library | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. május 16.)
  5. Szluha Márton - Vas vármegye nemes családjai, I. kötet, 167. o., Heraldika kiadó, 2011

Források

[szerkesztés]