Barátpapagáj

Barátpapagáj
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Papagájfélék (Psittacidae);
Alcsalád:	Araformák (Arinae);
Nemzetség:	Brotogerini;
Nem:	Myiopsitta; Bonaparte, 1854
Faj:	M. monachus;
Tudományos név
	Myiopsitta monachus; (Boddaert, 1783)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barátpapagáj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barátpapagáj témájú médiaállományokat és Barátpapagáj témájú kategóriát.

A barátpapagáj (Myiopsitta monachus), korábban remetepapagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Myiopsitta nem faja.^[1]^[2] Egyes szervezetek a jákópapagáj-formák (Psittacinae) alcsaládjába sorolják.^[3]

Rendszerezése

A fajt Pieter Boddaert holland orvos, biológus és ornitológus írta le 1880-ban, a Psittacus nembe Psittacus monachus néven.^[4]

Alfajai

Myiopsitta monachus monachus (Boddaert, 1783) – Brazília délkeleti része, Uruguay és Északkelet-Argentína
Myiopsitta monachus calita (Jardine & Selby, 1830) – Argentína nyugati és déli része
Myiopsitta monachus cotorra (Vieillot, 1818) – Délkelet-Bolívia, Paraguay, Észak-Argentína és Dél-Brazília
Myiopsitta monachus luchsi (Finsch, 1868) – Ez egy izolált populáció Bolíviában, amit az újabb rendszerezések külön fajként kezelnek, mint Bolíviai barátpapagáj (Myiopsitta luchsi).^[2]

Előfordulása

Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint emberi környezet. Állandó, nem vonuló faj.^[5]

Kedvelt kalitkamadár. Mivel fészkei karbantartása miatt egész évben viszonylag helyhez kötötten él, ezért sok helyütt félig vagy teljesen szabadon tartják állatkertek és magángyűjtők is. Ezek közül a madarak közül olykor néhány pár elszakadva a kolóniától teljesen önálló életet kezd máshol, így betelepült madárként több, számára alkalmas helyen megjelent már. Ilyen önállóan költő kolóniái vannak az Egyesült Államokban, Puerto Ricón, a Bermuda-szigeteken, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Izraelben és Japánban is.

Megjelenése

Átlagos testhossza 29 centiméter, szárnyfesztávja 43-48 centiméter, testtömege 90-140 gramm.^[6] Homloka világosszürke, a fejtető és a tarkó zöldes, pofatájéka és torka világosszürke. Testének többi része barnás-, illetve sárgászöld.

Életmódja

Kifejezetten közösségszerető madár, több család kolóniát alkotva együtt él. A táplálkozóhelyeken több száz madár is összeverődik. Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, rovarokból és azok lárváiból áll.

Szaporodása

A téli hónapokban költ. A papagájfélék többségétől eltérően nem odúban költ, hanem hatalmas, faágakból és vesszőkből összeállított fészket épít a kolónia. A fészekben minden párnak külön költőkamrája van. Fészekalja 5-8 tojásból áll, amin 26 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
↑ ^a ^b Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
Handbook of the Birds of the World Vol 4, Josep del Hoyo editor, ISBN 84-87334-22-9
"National Audubon Society" The Sibley Guide to Birds, by David Allen Sibley, ISBN 0-679-45122-6
"Parrots Have Colonized the Wilds of Brooklyn" Washington Post [1]
"Parrots In The City" One Bird's Struggle for a Place on the Planet, by Mattie Sue Athan, JoAnn and Jon-Mark Davey, ISBN 159113563X
Birding.hu - magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)

[Olah2022-2] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

[B-3] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)

[E-4] Avibase. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)

[C-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)

[D-6] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]