Bahusrutíja
A bahusrutíja (szanszkrit; kínai: 多聞部, pinjin: Duōwén Bù) korai buddhista iskola, amelyről a mahájána doxológiai forrásai alapján úgy tartják, hogy a mahászánghika iskolából vált ki a történelmi Buddha halála után több mint kétszáz évvel.
Elnevezése
[szerkesztés]A bahusrutíja név szó szerinti jelentése "azok, akik sokat hallottak" (azaz "műveltek"). Kínai fordítása (Duoven Bu (多聞部) - "nagyon-kemény szekta") is illeszkedik ehhez az etimológiai vonalhoz.
Eredete
[szerkesztés]Paramartha, 6. századi indiai szerzetes azt írta, hogy a bahusrutíja szekta alapítóját Jádzsnavalkjának hívták.[1] Jádzsnavalkja Buddha idején élt és hallotta a megvilágosodott beszédeit, azonban Buddha parinirvánája idején mély, 200 évig tartó szamádhi meditációban volt.[1] A meditáció végeztével felismerte, hogy a mahászanghika tanítások csak a szútrák felszínes értelmezésai és ezért megalapította a bahusrutíja szektát.[1]
Tanok és a kánon
[szerkesztés]Paramartha jellemzése alapján a bahusrutíja irányzat elfogadta a hínajána és a mahájána tanításokat is.[2] Szerinte azért hozták létre ezt az új irányzatot, hogy magába foglalhassa mind a "konvencionális" és a "legvégső értelemben vett" igazságokat is.[3] Sree Padma és Anthony Barber ebbe a mahájána tanítások is beletartoztak.[4]
Vaszumitra szerint a bahusrutíják Buddha tanításai közül az állandótlanság, szenvedés, üresség és nirvána fogalmát természetfelettinek tekintették, más tanokat viszont világinak gondoltak.[5]
A többi mahászanghika szektához hasonlóan a bahusrutíja szekta szerzetesei is úgy tartották, hogy az arhatok esendőek.[6]
Tattvasziddhi Sásztra
[szerkesztés]A Tattvasziddhi Sásztra, vagy más néven Szatjasziddhi Sásztra egy létező abhidharma szöveg, amelyet egy indiai szerzetes (Harivarman) írt a 4. században. Harivarmanról úgy tartják, hogy a bahusrutíja iskolához tartozott, annak ellenére, hogy ez a szöveg jobban hasonlít a szarvásztiváda irányzatba tartozó Szautrántika iskola szövegeire. Ez az abhidharma ma a kínai buddhista kánon részét képezi, 16 füzetben (Taisó Tripitaka, 1646).[7] A tudósok egyetértenek abban, hogy ez az abhidharma szöveg hínajána és mahájána szövegek kombinációja.[3][8]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 267
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
- ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 52
- ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 61
- ↑ Dutt, Nalinaksha. Buddhist Sects in India. 1998. p. 117
- ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 218
- ↑ The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (K 966), <http://www.acmuller.net/descriptive_catalogue/files/k0966.html>
- ↑ Harris, Ian Charles. The Continuity of Madhyamaka and Yogacara in Indian Mahayana Buddhism. 1991. p. 99