Ugrás a tartalomhoz

Aurel Vlad

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aurel Vlad
Született1875. január 25.
Tordos
Elhunyt1953. július 2. (78 évesen)
Máramarossziget
Állampolgársága
Foglalkozása
  • jogi képviselő
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1903. június 30. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
  • pénzügyminiszter (1919. december 1. – 1920. február 23.)
  • Románia belügyminisztere (1919. december 16. – 1919. december 27.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurel Vlad témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Aurel Vlad szülőháza Tordoson

Aurel Vlad (Tordos, 1875. január 25.Máramarossziget, 1953. július 2.) román ügyvéd, politikus, az első világháború után az erdélyi román kormányzótanács tagja, később román pénzügy-. majd kultuszminiszter.

Életpályája

[szerkesztés]

Anyai ágon George Bariț unokája. Szászvároson járt iskolába, itt végezte el 1893-ban kitűnő eredménnyel a református gimnáziumot. Ezután Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. 1897 és 1899 között Hátszegen gyakornokoskodott. 1899-ben Budapesten doktorált. 1990. október 1-jén Déván ügyvédi irodát nyitott. 1901-től Déván bankigazgató. 1903-ban megnyerte a dobrai időközi választásokat, és bekerült a magyar parlamentbe. Az első világháború kitörésekor visszavonult bábolnai birtokára. 1918. december elsején részt vett a gyulafehérvári román nagygyűlésen, tagja lett a másnap megalakult erdélyi román kormányzótanácsnak.

Dénes István interjúja Aurel Vladdal 1919-ben. A megszálló román hatalom cenzúrája töröltette a cikk utolsó mondatait.[1]

Romániában 1919-ben a Román Nemzeti Párt megnyerte a választásokat, Aurel Vlad pénzügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Rá egy évre pártja ellenzékbe szorult, ezért független politikusként tevékenykedett tovább. 1928-tól kultuszminiszter Iuliu Maniu kormányában.

1930-ban lemondott, mivel hosszabb kezelésre Bécsbe ment. 1938-ban, hivatkozva az uralkodó politikai anarchiára, visszavonult a politikától. 1939-ben a bábolnai és algyógyi birtokára vonult vissza. 1944 tavaszán levélben kérte a királyt, hogy hozza meg a szükséges döntéseket a katasztrófa elkerüléséért, amelybe a háború az országot sodorja.

A kommunista hatalomátvétel után, 1950. május 5-én éjjel Aurel Vladot letartóztatták, vagyonát elkobozták. 1953-ban halt meg a máramarosszigeti börtönben.

Kitüntetései

[szerkesztés]
  • A király által adományozott Ferdinand I-érdemrend, 1931. május 6.
  • Hűséges Szolgálat Érdemrend (Ordinul "Serviciul Credincios" în grad de Mare Ofiţer), 1939

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Daczó Katalin, Erdélynek a múltban elképzelt jövője, Hargita Népe, 2015. december 2. Online hozzáférés Archiválva 2017. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]