Andrea Doria
Andrea Doria | |
Sebastiano del Piombo: Andrea Doria portréja | |
Született | 1466. november 30. Oneglia Milánói Hercegség |
Meghalt | 1560. november 25. (93 évesen) Genova Genovai Köztársaság |
Sírhely | San Matteo |
Állampolgársága | Genovai Köztársaság |
Nemzetisége | Olasz |
Fegyvernem | Haditengerészet |
Szolgálati ideje | 1487-1555 |
Rendfokozata | Admirális |
Csatái | Marseille (1524, GY) Tunisz (1535, GY) Préveza (1538, V) |
Kitüntetései | Liberator et Pater Patriae (Genova) |
Házastársa | Peretta Usodimare |
Rokonai | Giovanni Andrea Doria admirális az unokaöccse volt |
Andrea Doria aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrea Doria témájú médiaállományokat. |
Andrea Doria (Oneglia 1466. november 30. – Genova 1560. november 25.) itáliai tengerész, államférfi.
Élete
[szerkesztés]Régi nemesi családba született. Korán árvaságra jutott, ettől kezdve katona lett. Először VIII. Ince pápa seregében szolgált 1487 és 1492 között. Ezután aragóniai Alfonz nápolyi seregébe állt. A város elfoglalása után 1495 belépett a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendbe, és zarándoklatot tett a Szentföldön. 1503-ban hazatért, majd Korzikán harcolt Genova seregében a franciák oldalán. Nemsokára azonban már részt vett a hűbérúr Lajos francia király elleni lázadásban.
A genovai flotta parancsnoka lett, 1507 és 1519 között hosszú portyákat és hadjáratokat vezetett a Földközi-tenger nyugati és középső részében és az Adriai-tengeren. Időközben Franciaország, majd 1522-ben a Német-római Birodalom vette át a hatalmat Genovában, Doria I. Ferenc francia király tengernagya lett. 1524-ben sikerült felszabadítania az ostromlott Marseille-t.
1527-ig ismét pápai szolgálatban állt, ám egy év múlva ismét a franciákat támogatta. A király azonban vonakodott megfizetni Doriát, és Savona városát sem volt hajlandó visszaadni Genovának, ezért 1528-ban V. Károly császár szolgálatába szegődött. Az éppen Nápolyt blokád alatt tartó unokaöccsét, Filippinót visszarendelve Genovába ment, újra kiűzte a franciákat, és császári védelem alatt újra létrehozta a köztársaságot. Alkotmánya egészen 1798-ig érvényben volt. Nem fogadta el a dózse címét, viszont elvállalta az örökös cenzorságot, és a Liberator et Pater Patriae (A haza felszabadítója és atyja) címet. Doria hathatós támogatást nyújtott Károlynak Itália meghódításában és az Oszmán Birodalom elleni harcokban.
1532-ben elfoglalta a krétai Corona és a görögországi Patrasz városait. 1535-ben a császár személyes közreműködésével meghódította Tuniszt. A következő évben egy vegyes velencei, pápai és máltai flotta élén sikerült meglepnie a muszlim kalóz Barbarossát Észak-Afrikában, aki csak nehezen tudott elmenekülni előle. 1541-ben csatlakozott a császárhoz a – tanácsa ellenére elindított – algíri expedícióban, ahol csak kitűnő képességei mentették meg a sereget a teljes pusztulástól.
1544-ben a császár békét kötött Franciaországgal, a hetvenéves Doria ezért joggal remélte, hogy békében élheti le hátralévő éveit. Azonban hatalma és befolyása, valamint örökösének, Giannino unokaöccsének arroganciája 1547-ben lázadáshoz (Fiesco-összeesküvés) vezetett a Doria család ellen. Gianninót megölték, ám Doria végül leverte a lázadókat, és az őket támogató Pier Luigi Farnese parmai herceg meggyilkolásához is köze lehetett. Ezután is több összeesküvést szőttek ellene (pl. Giulio Cibò, 1548), ám sikertelenül.
Sikerrel állt ellen a császár kísérleteinek is, hogy egy spanyol csapatokkal megrakott citadellát építsen a város fölé. Éveivel ereje nem hagyott alább, 84 évesen, 1550-ben Claude de la Sengle johannita nagymester oldalán ismét tengerre szállt a muszlim kalózok ellen, ám nagy ellenségét, Turgut reiszt nem sikerült elfognia, csak mahdíjai bázisát foglalta el. Nemsokára újra kitört a háború a birodalom és Franciaország között, amelyben utóbbi elfoglalta az akkor a genovai Szent György Bank által irányított Korzikát. Doria két évet töltött a szigeten harcolva (1553-1555), váltakozó sikerrel. Ezután visszatért Genovába, és a hajóhad parancsnokságát átadta unokaöccsének, Giovanni Andrea Doriának. Még megérte unokaöccse hadjáratát Tripoli ellen, amelyből csak az életét sikerült megmentenie. Nem sokkal 94. születésnapja előtt halt meg.
Tőle származik a Doria-Pamphilii-Landi család, amely a Melfi hercege címet is viseli. Nevét viselte az 1915 és 1956 között szolgálatban állt Andrea Doria csatahajó, máig az olasz haditengerészet egyik legnagyobb egysége.
-
Az Andrea Doria tiszteletére elnevezett, 1915 és 1956 között szolgálatban állt, Caio Duilio osztályú Andrea Doria csatahajó.
Források
[szerkesztés]- Andrea Doria (angol nyelven). NNDB. (Hozzáférés: 2010. október 27.)
- Andrea Doria, Catholic Encyclopedia (angol nyelven). New Advent. Hozzáférés ideje: 2010. október 27.