Alojz Gradnik

Alojz Gradnik
Élete
Született	1882. augusztus 3. Medana
Elhunyt	1967. július 14. (84 évesen) Ljubljana
Nemzetiség	szlovén
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	versek
Irodalmi irányzat	modern, expresszionizmus
Hatottak rá	Simon Jenka, Josip Murna, Oton Zupančič
A Wikimédia Commons tartalmaz Alojz Gradnik témájú médiaállományokat.

Alojz Gradnik (Medana, 1882. augusztus 3. – Ljubljana, 1967. július 14.) szlovén költő, bíró és fordító

Élete

Édesapja szlovén volt, édesanyja friuli. A gimnáziumot 1901-ben Goricában végezte el, ezután Bécsben folytatta tanulmányait a jogi karon, ahol 1907-ben doktorált. Bíróként és jogászként tevékenykedett Pulában, Goricában, Krminben és Rovinjban. Az 1. világháború kitörése után börtönbe zárták, mert a szerb politikával szimpatizált. 1920-ban visszahúzódott és jogi szakemberként tevékenykedett a belgrádi külügyminisztérium megbízottjaként, illetve a legfelsőbb bíróság bírójaként Ljubljanában (1922-29). 1929-től Belgrádba helyezték, mivel kritizálta a politikai baloldalt. 1930-36-ig a fellebbviteli bíróságon tevékenykedett Ljubljanában. 1936 és 1941 között Zágrábban volt a „stola sedmovice” bírója. 1941-ben elbocsátották állásából, a második világháború alatt a ljubljanai legfelsőbb bíróságon dolgozott. 1946-tól haláláig nyugalmazott bíróként élt Ljubljanában.

Munkássága

Gradnik munkássága a modern és az expresszionizmus közé tehető: egy kevéssel ugyan fiatalabb a szlovén modernista költőknél, de verseskötete, amellyel viszonylag későn mutatkozott be a nyilvánosság előtt, lassan elvált a moderntől és előkészítette az expresszionizmust. Témái miatt legtöbbször Gorški brd költőjének, vagy a szerelem és halál költőjének nevezik. A periodikákban megjelent versei azonban más képet mutatnak: a versek Simon Jenkára, Josip Murnára és Oton Župančičra emlékeztetnek, habár felismerhetőek bennük tipikusan gradniki vonások is. Legtöbbször jambikus, négy versszakos szerelmes versekről van szó. A szerelmet már a kezdetektől összeköti a szenvedéssel és a halállal, ezért versei hangvétele borongós, szomorú. A meg nem hallgatott ifjúkori szerelmi vágyakozás szenvedélyes, dekadens szerelmi tapasztalattá növi ki magát, ami a hűtlen nőket bosszúval fenyegeti. Ezekben a költeményekben a szerelem egészen az önmegsemmisítésig fokozódik. Szerelmi költészetének jellegzetessége a hazaszeretet, ami isztriai és brdi motívumokban jelenik meg. Tájverseiben szociális irányvonal is jelen van, különösen megfigyelhető ez a háborús témájú verseknél (pl: Padajočih zvezdah), ezen kívül megjelennek történelmi témák (Poti bolesti) és a nemzeti identitás keresése. A De profundis című gyűjteményében hazai témákon keresztül mondja ki morális és filozófiai egyetemes igazságokat.

A 2. világháború után Gradnik csak alkalomszerűen írt. Gyerekeknek adott ki gyűjteményt Narobe svet in druge pesmi za mladino (Hibák a világban és más versek fiataloknak) címmel. Ebben az időben fordítóként tevékenykedett. Fordított Byrontól, Dantétől és az ő nevéhez fűződik Petőfi Sándor verseinek és Shakespeare szonettjeinek szlovénre fordítása is.

Ifjúsági irodalom

Megpróbál a gyerekek szemével nézni és segíteni nekik megérteni az őket körülvevő világot. Ifjúsági prózáját eleinte nagy hírlapokban jelentette meg, majd 1953-ban gyűjteményben adta ki Narobe svet in druge pesmi za mladino címmel. A kötet megjelenésével az a kritika érte, hogy a versekben sikertelenül próbálja a gyerekek szemével nézni a világot. Ez volt egyetlen kötete, amit a fiatal generációnak szánt. Verseiben legtöbbször definiálja a tárgyakat és a fogalmakat, emellett megjelennek műveiben még állatok, természetes játékok, a szerelem és poétikája.Visszatér a gyerekkorba, de alkalmatlan az empátiára. A versekben nehezen lehet megtalálni a már elhangzott, többször ismételt témát. Némelyik oktató, mások elbeszélőek, kinyilatkoztatás szerűek. Megfigyelhető a törődés a gyerekekkel, nem rendeli a gyerekeket a felnőttek alá, nem akarja a költészetet lebutítani, ezért empatikus próbálkozásai nem járhatnak sikerrel. Csak meg akarja könnyíteni és jobban elfogadottá tenni a gyerekek olvasását. Két részre lehet osztani ifjúsági költészetét: Az elsőben a versekkel csak a gyerekeket célozza meg, a másikban olyan versek vannak, amikről nem lehet pontosan megállapítani, hogy felnőtteknek is szólnak-e, vagy csak gyerekeknek. A gyerekeknek és ifjúságnak szánt verseiben nincs sok metafora, mert ezeket a gyerekek nem értik. a versek nyelvezetére jellemző a játékosság, a sok ismétlés és a refrén, a humor és a zeneiség. A gyűjteményben vannak fejtörők is, amik az olvasótól aktív közreműködést igényelnek és megfejtésük közben csak saját tudására támaszkodhat. Néhányat közülük saját maga írt, de a legtöbb szerb eredetű.

Ifjúsági verseinek főbb jellemzői

• metaforák példák, vagy hasonlatok

• neologizmusokat használ

• ritmikus jambusok

• jellemző témák

A témák és a motívumok hasonlóak, mint felnőtteknek szóló költeményeiben – néhányban megtalálható a szomorúság és a halál.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alojz Gradnik című szlovén Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• [1] etno-muzej.si, szlovén nyelven

A Wikimédia Commons tartalmaz Alojz Gradnik témájú médiaállományokat.