Allegória

A melankólia allegorikus ábrázolása egy képzőművészeti alkotáson (Dürer: Melankólia I., 1514)

Az allegória (görög: allégorein= „mást mondani”) a metafora kiterjesztése, olyan szókép, melynek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy elvont fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést. Az allegória lehet rövid, vagy végigvonulhat egy mű egy részén vagy akár a teljes egészén is.

Példák

• A Toldi álom-allegóriája:

„Hanem amidőn már szépen megpitymallott,

És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,

Akkor lelopódzott a fiú fejére,

Két szárnyát teríté annak két szemére;

Aztán álommézet csókolt ajakára,

Akit mákvirágból gyüjte éjszakára;

Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén

Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén”

• John Bunyan A zarándok útja (1678) az egyik legismertebb allegorikus mű az angol irodalomban; a mű tulajdonképpen a lélek útját ábrázolja.

• Egy-egy központi allegóriára épül:
  • Tompa Mihály: A madár fiaihoz,
  • Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger,
  • Vajda János: A virrasztók,
  • Charles Baudelaire: Az albatrosz című verse.

Kapcsolódó cikkek

• Barlanghasonlat

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Allegória témájú médiaállományokat.

• Literary Terms and Definitions: A (Allegory). Carson-Newman University. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
• Az allegória mint költői eszköz. Sulinet Tudásbázis. (Hozzáférés: 2015. február 23.)