Ugrás a tartalomhoz

Alekszej Mihajlovics Remizov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszej Mihajlovics Remizov
Született

Moszkva[5][6]
Elhunyt1957. november 26. (80 évesen)[1][6][2][7][8]
Párizs[9][6]
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiMoszkvai Állami Egyetem
SírhelyeSainte-Geneviève-des-Bois Orosz Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Mihajlovics Remizov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alekszej Mihajlovics Remizov (oroszul: Алексей Михайлович Ремизов; Moszkva, 1877. július 6.[10] – Párizs, 1957. november 26.) orosz modernista író, festő, emigráns alkotó, az orosz nyelv egyik legnagyobb stilisztája.

Életpályája

[szerkesztés]

Gazdag moszkvai kereskedőcsaládba született, szélesebb rokoni köréhez értelmiségiek és művészetpártolók tartoztak.

Élénk képzeletű gyermek volt. Első elbeszélését 7 évesen írta: a nevelőnője által elmesélt tűzvészt öntötte szavakba. Ekkor határozta el, hogy író lesz.

1895-ben szülővárosában kereskedelmi iskolát végzett, majd a moszkvai egyetem fizika-matematika szakán folytatta tanulmányait. Diákévei alatt tévedésből tartóztatták le egy diáktüntetés kapcsán, s ennek nyomán 6 évre száműzetésbe küldték Oroszország északi vidékére. Penza városában kötött életre szóló barátságot a 3 évvel idősebb Vszevolod Mejerholddal (később neves színházi rendező), aki a marxizmus klasszikusaival és a munkásmozgalommal ismertette meg a fogékony fiatalembert.

1901-től száműzetésének helyszíne Uszty-Sziszolszk (a későbbiekben Sziktivkar), majd Vologda, ahol a szocialista mozgalom számos résztvevőjével és vezetőjével (szociálforradalmárok, "eszerek") ismerkedik meg. Baloldali elköteleződése dacára politikai beállítottságát tekintve antibolsevik volt, ami a későbbiekben szembeállította a formálódó új szovjethatalommal.

Első műve – álnéven – 1902-ben Moszkvában jelent meg. A száműzetésből 1905-ben Szentpétervárra tér vissza, ahol aktív irodalmi tevékenységet fejt ki: regényeket és elbeszéléseket jelentet meg, a középkori misztériumjátékok hatását tükröző színdarabokkal jelentkezik. A korabeli irodalmi körök a szimbolisták közé sorolták művészetét, holott magát soha nem tartotta annak. Szentpétervárott mintegy másfél tucat könyve jelenik meg, az 1910-es évek elején 8 kötetes, gyűjteményes kiadásban adja közre addig írott műveit, ill. néhány műve Moszkvában is napvilágot lát.

A háború és forradalmak alatt mindvégig Szentpétervárott élt (Oroszország kulturális központja, 1917-ig főváros). 1921-ben orvosi kezelésre Németországba utazik, és soha többé nem tér vissza hazájába. Berlinben mintegy 2 évig él, tucatnyi kötetet ad közre.

1923-ban Párizsba költözik, ahol élete további 34 évét tölti. Oroszul folytatja írói tevékenységét, a húszas években mintegy 10 kötete jelenik meg, ám egyre nehezebb közreadnia őket. 1931 után publikációi száma jelentősen megcsappan, másfél évtizeden át csak szórványosan jelentkezik írásokkal. Élete vége felé, 1950-től jelennek meg ismét művei – tisztelői egy kis kiadót (Oplesnyik, Оплешник) hoztak létre Párizsban, kifejezetten Remizov kötetei számára.

A festészet és grafika terén is tehetséges volt, leveleit többnyire kalligrafikus motívumokkal díszítette. 1933-ban Prágában rajzkiállítása nyílt. Rajzművészetét Marc Chagall, Pablo Picasso és Vaszilij Kandinszkij is elismerte. A háború éveiben álomnaplót vezetett.

Felesége 1903-tól Szerafima Pavlovna Remizova-Dovgello (Серафима Павловна Ремизова-Довгелло, 1876–1943) paleográfus, a párizsi egyetem tanára. Leányuk Natalja Alekszejevna Remizova (Наталья Алексеевна Ремизова, 1904–1943).

Élete végén visszakapta szovjet állampolgárságát. 80 éves korában hunyt el Párizsban, sírja a Sainte-Geneviève-des-Bois temetőben található.

Hagyatéka 2013-ban került vissza Oroszországba, és még azévben nagyszabású kiállítás keretében mutatták be Moszkvában (Vozvrascsenyije – Visszatérés címen).[11][12]

Főbb művei

[szerkesztés]

Lásd személyi bibliográfiáját (orosz nyelvű).

Magyarul

[szerkesztés]
  • Istenítélet. Rejtelmes történetek; ford. Haiman Hugó; Kner, Gyoma, 1928
  • Testvérek a keresztben. Regény; ford., utószó Kántor Péter, ill. Szántó Piroska; Európa, Bp., 1985
  • Istenítélet (elbeszélések); ford. Hajdú Csaba et al., vál. Galina Bazsanova, utószó Hajdú Csaba; Európa, Bp., 1988

További információk

[szerkesztés]
  • Remizov mesés világa, születésének 140. évfordulójára (Сказочный мир Алексея Михайловича Ремизова в документах и рисунках – moszkvai kiállítás, 2017)[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Литераторы Санкт-Петербурга. ХХ век (orosz nyelven)
  4. ↑ Russian literature of the 20th century. Volume 3, 2005
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 19.)
  6. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ремизов Алексей Михайлович, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  10. ↑ A Gergely-naptár szerint, a régi, Julián-naptár szerint június 24-én.
  11. ↑ Archivált másolat. [2019. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  12. ↑ Archivált másolat. [2019. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  13. ↑ https://www.rsl.ru/ru/events/afisha/vistavki/remisov

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ремизов, Алексей Михайлович című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alekszej_Mihajlovics_Remizov&oldid=26907088”