Akácia-szövőmadár
Akácia-szövőmadár | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Sporopipes frontalis (Daudin, 1802) | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú kategóriát. |
Az akácia-szövőmadár (Sporopipes frontalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt François-Marie Daudin francia zoológus írta le 1802-ben, a Loxia nembe Loxia frontalis néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Sporopipes frontalis emini Neumann, 1900
- Sporopipes frontalis frontalis (Daudin, 1800)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Afrikában, Csád, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Ghána, Benin, Burkina Faso, Kamerun, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Dél-Szudán, Szomália, Eritrea, Etiópia, Kenya és Tanzánia területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 11 centiméter, testtömege 14–22 gramm.[5]Testének alsó fele fehér. Szárnyai és farka barnásszürke. Jellegzetes bélyege a tarkóján és a nyakán látható, nagy méretű összefüggő gesztenyebarna folt. Feje tetején sötét tollakból álló korona látható. Rövid csőre van.
Életmódja
[szerkesztés]Elsősorban magvakkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is, melyeket a talajon gyűjt össze. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.
Sötétedés után kisebb, három-négy egyedből álló csoportokban pihen a fákon. Néha vékony ágakból úgynevezett alvófészket is készít.
Hangja kellemesen dallamos. Felszállás közben hangos riasztóhangot hallat.
Szaporodása
[szerkesztés]Monogám párkapcsolatban élő faj. A hím a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függeszti fel száraz fűből szőtt gömb alakú fészkét. A fészeknek csőszerű oldalsó bejárata van.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
[szerkesztés]
- Sporopipes
- Madárfajok
- Csád madarai
- Mali madarai
- Mauritánia madarai
- Niger madarai
- Szenegál madarai
- Gambia madarai
- Guinea madarai
- Bissau-Guinea madarai
- Ghána madarai
- Benin madarai
- Burkina Faso madarai
- Kamerun madarai
- Nigéria madarai
- A Közép-afrikai Köztársaság madarai
- Dél-Szudán madarai
- Szudán madarai
- Szomália madarai
- Eritrea madarai
- Etiópia madarai
- Kenya madarai
- Tanzánia madarai