Ainó
Az Ainó[1] finn eredetű női név, jelentése: egyetlen, egyedüli. 1849-ben jelent meg először, a Kalevala új kiadásában. Valószínűleg Elias Lönnrotnak, a Kalevala összeállítójának az alkotása, mivel az eposzban szereplő alak korábban csak az ainoa tyttö körülírással volt megnevezve, aminek a jelentése egyedüli lány.[2]
Rokon nevek
[szerkesztés]Gyakorisága
[szerkesztés]Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő.[3] A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között.[4]
A teljes népességre vonatkozóan az Ainó sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között.[5]
Névnapok
[szerkesztés]Híres Ainók
[szerkesztés]- Aino Aalto, finn építész és dizájner
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ a b Ladó-Bíró, 137. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Nyilvántartó.hu[halott link]
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)