Ugrás a tartalomhoz

Agrón illír király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az illír uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: Agrón (egyértelműsítő lap).
Agrón
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 250 k. ? – i. e. 231
ElődjeII. Pleuratosz
UtódjaPinnész (Teuta mint régens)
Életrajzi adatok
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 231
Illíria
ÉdesapjaII. Pleuratosz
Testvére(i)Szkerdilaidasz
Házastársa
GyermekeiPinnész
A Wikimédia Commons tartalmaz Agrón témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Agrón (ógörög Ἄγρων, latin Agron) az ókori Illír Királyság uralkodója az i. e. 250 körüli évektől i. e. 231-ig. Noha a történelmi hagyományban a legnagyobb illír királyok között említik a nevét, életéről és uralkodásáról keveset tudni. Az elődeiénél lényegesen nagyobb flottát szervezve a partvidéki városok és a tengert járó kereskedőhajók fosztogatásával, kalóztámadásokkal alapozta meg uralkodását. Emellett visszahódította a korábban Épeirosz által elfoglalt dél-illíriai területek egy részét, és elfoglalta Pharosz szigetét. Nagy katonai tekintélyre élete utolsó évében, i. e. 231-ben tett szert, amikor Medion ostrománál megsemmisítő vereséget mért a görög világ egyik legütőképesebb seregére, az Aitóliai Szövetség haderejére. A diadal után Agrón váratlanul meghalt, politikai-katonai örökségét özvegye, Teuta vitte tovább.

Életútja

[szerkesztés]

II. Pleuratosz, a hagyományos kronológia szerint az ardiaták közül kikerült első illír uralkodó fiaként született, Szkerdilaidasz bátyja volt.[1] Albán történészek felvetették annak lehetőségét, hogy az illír királyok vérvonala Glaukiasztól folyamatos volt, és Agrón Mütilosz unokája lehetett.[2] Az illír uralkodók genealógiai sorát nem jegyezték fel a klasszikus szerzők, az Agrónról elsőként hírt adó Polübiosz pusztán „régi illír királyok utóda”-ként említette.[3] Polübiosz az i. e. 232–231-es évek kapcsán, azaz Agrón uralkodásának végóráiban ad számot az illír uralkodóról és hadi tetteiről.[4] Minden ezt az időszakot megelőző információ Agrón életéről és tetteiről közvetett adatok történettudományi vagy régészeti értékeléséből fakad.

Az i. e. 3. század első felében épült fel Lisszosz, az ardiata királyok rezidenciájául szolgáló város. Annyi bizonyos, hogy az i. e. 3. század közepéig az Illír Királyság hatalmi központja valamelyest északabbra, Szkodra környékére tolódott,[5] de hagyományos rezidenciájuk továbbra is Lisszosz maradt.[6] Ismert, hogy Agrón apja, II. Pleuratosz az Aóosztól (Vjosa) északra, a partvidéki poliszok, Apollónia és Epidamnosz hátországában elterülő királyságot hagyta fiára.[7] Hogy erre mikor került sor, az erősen kérdőjeles, de a történettudomány az i. e. 250 körüli évekre teszi Agrón uralkodásának kezdetét.[8] Polübiosztól tudjuk, hogy Agrón jelentősen megnövelte az illír flottát, hadseregének nagysága és hadereje messze felülmúlta elődeiét.[9] Flottája elsősorban az epiruszi és a görög partvidék fosztogatásával foglalta el magát, de nemritkán görög és itáliai kereskedőhajók ellen is intézett kalóztámadásokat.[10] E különös hadviselésben Agrón stratégiai újítása az volt, hogy hadserege a parton követte a flotta mozgását, és a tenger felől megindított ostromot a hátország felőli rohammal fejezte be.[11]

Az Illír Királyság feltételezett területe és főbb települései Agrón uralkodásának végén, i. e. 231-ben (a mai országhatárok jelölésével)

Hadviselésének lényegi eleme a zsákmányszerzés volt, de területszerző hódításai is ismertek. A történelmi irodalomban birodalmát némi elnagyoltsággal úgy írják le, hogy északról a Narón, délről az Aóosz völgye határolta, keletről pedig Makedóniával és Dardániával volt határos.[12] Appianosz tanúsága szerint a korábban az I. Alexandrosz épeiroszi király(wd) által elfoglalt dél-illíriai területek partvidéki részét valóban visszahódította, emellett annyit tudni, hogy birtokai közé tartozott Epidamnosz és az északi Pharosz szigete is, amelyet embere, Pharoszi Démétriosz kormányzott.[13] A szűkebb értelemben vett illíriai területeken egyedül a partvidéki Apollónia városa nem tartozott a fennhatósága alá.[14]

Bár flottáját korábban is rettegték a hellenisztikus világban, Agrón nagy katonai tekintélyre uralkodása és élete utolsó évében, i. e. 231-ben tett szert. II. Démétriosz makedón király ekkor indított háborút északi szomszédjai, a Longarosz vezette dardánok ellen, az Aitóliai Szövetség(wd) pedig ezt kihasználva megtámadta a Makedóniával szövetséges Akarnaniát(wd), és megindult a főváros, Medion ostroma. II. Démétriosz megbízásából Agrón flottája száz lembosszal és ötezer harcossal Medion(wd) alá hajózott, ahol a városból kitörő akarnaniaiak támogatásával megsemmisítő csapást mért az aitól seregre.[15] Agrón személyesen nem vett részt a csatában, de a győzelem hírére nagy örömünnepet ültek Illíriában. Az egyik lakoma következtében Agrón váratlanul meghalt, a források szerint a mértéktelen alkoholfogyasztás vezetett a – Polübiosz szerint is nagyivó hírében állt király[16] – halálához.[17] Neritan Ceka(wd) albán régész szerint halálakor Agrón 55-60 éves lehetett.[18]

Agrónnak két felesége volt, ami a kor illírjei körében ha nem is volt általános, de semmiképpen nem volt szokatlan. Első asszonya, Teuta vélhetően nem örvendeztette meg fiúutóddal, ezért később feleségül vette Triteutát is. Közös gyermekük, Pinnész apja halálakor még karonülő gyermek volt, ezért az illíriai öröklési rendnek megfelelően első felesége, Teuta vette át régensként az uralkodást, és folytatta elhunyt férje háborús politikáját.[19]

Érdekességek

[szerkesztés]

A tudományosan nem tisztázott, de Albániában meglehetősen közkeletű illír–albán kontinuitáselmélet okán Agrón az „albán történelmi múlt” egyik kiemelt figurája, és az albánok körében az Agron a kedvelt és gyakori férfinevek egyike.[20]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Wilkes 1992 :156.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :120.; Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :173.; Šašel Kos 2013 :175.; Zavalani 2015 :17. Ugyanakkor Šašel Kos 2013 :178. külön magyarázat nélkül megjegyzi, hogy az Agrón és Szkerdilaidasz közötti testvéri kapcsolat téves feltételezés.
  2. ↑ Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :174.
  3. ↑ Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :173.
  4. ↑ Përzhita 2012 :117.
  5. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Jacques 2009 :120.; Elsie 2010 :4.; Zavalani 2015 :17.
  6. ↑ Ceka 2013 :171., 174.
  7. ↑ Ceka 2013 :175–176.
  8. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Schütz 2002 :71.; Elsie 2010 :4.; Zavalani 2015 :17.
  9. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :157.; Jacques 2009 :120.; Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :173.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :17.
  10. ↑ Jacques 2009 :120–121.; Elsie 2010 :4.
  11. ↑ Wilkes 1992 :157.
  12. ↑ Jacques 2009 :120.; Përzhita 2012 :117.; Sotirović 2012 :59.; Zavalani 2015 :17.
  13. ↑ Wilkes 1992 :115., 156.; Jacques 2009 :121.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :175. Jacques Kerküra szigetét is hódoltságai között tartja számon, de azt csak özvegye, Teuta vette be i. e. 229-ben: Wilkes 1992 :160.; Schütz 2002 :72.; Përzhita 2012 :119–120.; Ceka 2013 :179–180.; Šašel Kos 2013 :176.
  14. ↑ Përzhita 2012 :117.
  15. ↑ Pollo & Puto 1981 :14., 17.; Wilkes 1992 :157–158.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4.; Përzhita 2012 :118.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
  16. ↑ Ceka 2013 :409.
  17. ↑ Wilkes 1992 :158.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18. A halál közvetlen okaként tüdő- vagy mellhártya-gyulladást említ: Wilkes 1992 :158.; Ceka 2013 :177.
  18. ↑ Ceka 2013 :182.
  19. ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :158., 167.; Schütz 2002 :71.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4., 439.; Ceka 2013 :177., 408.; Zavalani 2015 :18.
  20. ↑ Elsie 2010 :4.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • ↑ Sotirović 2012: Vladislav Sotirović: Who are the Albanians? The Illyrian anthroponomy and the ethnogenesis of the Albanians. Serbian Studies, XXVI. évf. 1–2. sz. (2012) 45–79. o.
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Agrón_illír_király&oldid=25584205”