Ugrás a tartalomhoz

536-os globális lehűlés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A globális átlaghőmérséklet változása az utóbbi kétezer évben

Az 536-os globális lehűlés az átlaghőmérséklet hirtelen visszaesése volt, elsősorban az északi féltekén, amely i. sz. 536-ban kezdődött és nagyjából 560-ig tartott. Oka valószínűleg legalább három, egymást követő nagy vulkánkitörés volt, amelyek hatalmas mennyiségű hamut és szulfáttartalmú aeroszolt lövelltek az atmoszférába, elnyelve ezzel a földfelszínt érő napsugárzás egy részét. Az első kitörésre 535 végén vagy 536 elején került sor. A bizánci és kínai krónikások elhomályosult napról, száraz ködről, szokatlanul alacsony nyári hőmérsékletről és alacsony termésről adtak hírt. 536 nyarán az átlaghőmérséklet 2,5 °C-kal maradhatott el az azt megelőző évekétől. A fokozatosan normalizálódó éghajlatot 539/540-ben újabb vulkánkitörés hűtötte le, becslések szerint 2,7 °C-kal.[1] Egyes bizonyítékok szerint a hűvös időszakot 547-ben egy harmadik kitörés nyújtotta meg. Ez a "kora középkori kis jégkorszak" éhínséget hozott magával és a Földközi-tenger vidékének lakosságát ezenfelül az első jelentős pestisjárvány, valamint az elhúzódó itáliai gót háború is sújtotta.[2] Mindezen események alapján Michael McCormick történész szerint 536 volt a világtörténelem legrosszabb korszakának kezdete vagy annak a legrosszabb éve.[3]

Bizonyítékok

[szerkesztés]

A kortárs bizánci történetíró, Prokopiosz vandál háborút leíró krónikája szerint 536-ban "a legszörnyűbb csodajel történt. A Nap egész évben fényesség nélkül világított, mint a Hold és egészen úgy nézett ki, mint napfogyatkozás idején, mert kibocsátott sugarai nem voltak tiszták".[4]

538-ban a római Cassiodorus azt írta egy levelében, miszerint[5] a nap sugarai gyengék és kékes színűek voltak; az árnyékok délben sem látszottak; a napsütésnek alig volt heve; a telihold sem ragyogott; az évszakok összezavarodtak, télen nem voltak viharok, tavasszal enyhülés, nyáron forróság; az ég furcsa színű volt, mintha folyamatosan felhős lenne; aratáskor fagyott és a szőlő savanyú maradt. A következő leveleiben már az éhínség enyhítéséről ír.

A 12. században élő Szír Mihály (1126–1199), a szír ortodox egyház pátriárkája azt írta, hogy 536–537-ben a Nap elsötétült és másfél éven át csak gyengén világított. A gyümölcsök nem értek meg, a bor olyan volt, mintha savanyú szőlőből készült volna.[6]

Az Ír évkönyvek szerint 536-ban, illetve 536-tól 539-ig nem volt elég kenyér.[7][8][9]

A 10. századi Annales Cambriae így ír az 537-es évről: A camlanni csata, ahol Arthur és Medraut elesett, és nagy halálozások voltak Britanniában és Írországban."[10]

Kínában augusztusban hó esett, ami miatt csak későn tudták betakarítani a termést.[11]

A korabeli krónikákat alátámasztják a dendrokronológiai vizsgálatok. Az írországi tölgyek évgyűrűin látszik, hogy 536-ban abnormálisan keveset nőttek, majd helyzetük részleges normalizálódása után 542-ben ismét igen vékonyak az évgyűrűk.[12] A grönlandi és antarktiszi jéglerakódásokban érezhetően megnő a szulfátok koncentrációja az 534. (± 2) év körül.[13]

Lehetséges okok

[szerkesztés]

Az 536-os időjárási anomáliát a kezdetektől fogva vulkánkitöréssel, esetleg meteor- vagy üstökösbecsapódással próbálták magyarázni.[14][15][16] A 2015-ben az antarktiszi jégben talált szulfátkiülepedés azonban az első elmélet javára látszik eldönteni a vitát.[17] Arra a kérdésre azonban, hogy melyik vulkán tört ki, egyelőre nem sikerült megnyugtató választ adni.

  • Az egyik lehetséges jelölt az új-guineai Rabaul, amelynek volt ebben az időszakban egy kitörése, azonban a radiokarbonos kormeghatározás ezt valamivel későbbre, 667-699 közé tette.[18][19]
  • A Krakataunak volt egy 416-ra datált kitörése, de az időpont meghatározása lehet téves is. A tengerfenék üledékének vizsgálata azonban kizárta, hogy 535 körül jelentősebb aktivitása lett volna a vulkánnak.[20]
  • Egy másik jelölt az El Salvador-beli Ilopango kaldera, amelynek nagy kitörését 429-433 közöttre sikerült leszűkíteni.[21][22][23]
  • Svájci gleccserek jégmintáit analizálva izlandi vulkánok is szóba jöhetnek, azonban hamujuk azonosítása és a svájci gleccserjég kronológiája igen bizonytalan.[3][24][25][24][26]

Következmények

[szerkesztés]

Az 536-ban kezdődő lehűlés és azt követő éhínség számos törtélemi eseményt indíthatott el, legalábbis az elméletek szerint. A Skandináviában előkerülő, ebből az időszakból származó aranykincsleletek talán az isteneknek ajánlott áldozatok, hogy adják vissza a napfényt.[27][28] Az események emlékezete az olyan mitológiai történéseket is befolyásolhatta, mint a Ragnarök, a világvége, ahol a Nap megfeketedik (vagy más verzió szerint Fenrir óriásfarkas megeszi a Napot).[29]

Más – egyáltalán nem bizonyított – spekulációk szerint az éghajlatváltozás megzavarta a sztyeppe élővilágát, az ottani rágcsálók a városok közelébe húzódtak és így indulhatott el az 541-ben kezdődő iusztinianoszi pestisjárvány, amely a Bizánci Birodalom lakosságának negyedét elpusztította. Ugyanez az éhínség űzte volna nyugatra az avarokat és a mongolokat, ez gyengítette meg a perzsa Szászánida dinasztiát és az indiai Gupta Birodalmat. Ez vezetett volna az iszlám felemelkedéséhez, a türk törzsek terjeszkedéséhez, Amerikában pedig Teotihuacán bukásához.[30]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Fate of Rome. Princeton: Princeton University Press, 253. o. (2017. szeptember 24.). ISBN 9780691166834 
  2. (2020) „Climate and social change at the start of the Late Antique Little Ice Age”. The Holocene 30 (11), 1643–1648. o. DOI:10.1177/0959683620941079. ISSN 0959-6836. (Hozzáférés: 2021. november 18.)  
  3. a b (2018. november 15.) „Why 536 was 'the worst year to be alive'”. Science. DOI:10.1126/science.aaw0632. ISSN 0036-8075.  
  4. Procopius. London, England: William Heinemann, 329. o. (1916. szeptember 24.). ISBN 978-0-674-99054-8 
  5. The Letters of Cassiodorus. London, England: Henry Frowde, 518–520. o. (1886. szeptember 24.)  See: "25. Senator, Praetorian Praefect, to his deputy Ambrosius, an Illustris."
  6. Chronique de Michel le Syrien, Patriarche Jacobite d'Antoche (francia nyelven). Paris, France: Leroux, 220–221. o. (1901. szeptember 24.) 
  7. Gaelic Irish Annals translations
  8. List of Published Texts at CELT. celt.ucc.ie
  9. Annals of the Four Masters. celt.ucc.ie
  10. Camlan | Robbins Library Digital Projects” (Hozzáférés: 2018. július 31.) (angol nyelvű) 
  11. Climate: the force that shapes our world and the future of life on earth. Emmaus, Pennsylvania: Rodale, 71. o. (2005). ISBN 978-1-59486-288-5 
  12. Baillie, M.G.L. (1994). "Dendrochronology Raises Questions About the Nature of the AD 536 Dust-Veil Event." The Holocene fig. 3 p. 215
  13. (2008) „New ice core evidence for a volcanic cause of the A.D. 536 dust veil”. Geophys. Res. Lett. 35 (4), L04708. o. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1029/2007GL032450. ISSN 0094-8276. (Hozzáférés: 2023. június 28.)  
  14. Baillie, M. G. L.. Exodus to Arthur: Catastrophic Encounters with Comets. London: B.T. Batsford (1999). ISBN 978-0-7134-8352-9 
  15. (2004. február 1.) „A comet impact in AD 536?”. Astronomy and Geophysics 45 (1), 1.23–1.26. o. DOI:10.1046/j.1468-4004.2003.45123.x. ISSN 1366-8781.  
  16. MacIntyre, Ferren (2002). „Simultaneous Settlement of Indo-Pacific Extrema?”. Rapa Nui Journal 16 (2), 96–104. o.  
  17. (2015) „Timing and climate forcing of volcanic eruptions for the past 2,500 years”. Nature 523 (7562), 543–549. o. DOI:10.1038/nature14565. ISSN 0028-0836. PMID 26153860.  
  18. Stothers R.B. (1984. január 26.). „Mystery cloud of AD 536”. Nature 307 (5949), 344–345. o. DOI:10.1038/307344a0. ISSN 0028-0836.  
  19. (2015. július 4.) „A revised age of ad 667–699 for the latest major eruption at Rabaul” (angol nyelven). Bulletin of Volcanology 77 (7), 65. o. DOI:10.1007/s00445-015-0954-7. ISSN 1432-0819.  
  20. (2013. február 9.) „Planktonic Foram Dates from the Indonesian Arc: Marine 14C Reservoir Ages and a Mythical AD 535 Eruption of Krakatau” (angol nyelven). Radiocarbon 55 (3), 1164–1172. o. DOI:10.1017/S0033822200048074. ISSN 0033-8222.  
  21. Dull, R. (13–17 December 2010). „Did the TBJ Ilopango eruption cause the AD 536 event?”. AGU Fall Meeting Abstracts 13, V13C–2370. o.  
  22. (2019. október 1.) „Radiocarbon and geologic evidence reveal Ilopango volcano as a source of the colossal 'mystery' eruption of 539/40 CE”. Quaternary Science Reviews 222, 105855. o. DOI:10.1016/j.quascirev.2019.07.037. ISSN 0277-3791.  
  23. (2020. október 20.) „The magnitude and impact of the 431 CE Tierra Blanca Joven eruption of Ilopango, El Salvador”. Proceedings of the National Academy of Sciences 117 (42), 26061–26068. o. DOI:10.1073/pnas.2003008117. ISSN 0027-8424. PMID 32989145. PMC 7584997.  
  24. a b (2018. november 14.) „Alpine ice-core evidence for the transformation of the European monetary system, AD 640–670” (angol nyelven). Antiquity 92 (366), 1571–1585. o. DOI:10.15184/aqy.2018.110. ISSN 0003-598X.  
  25. (2020. június 8.) „Smoking guns and volcanic ash: the importance of sparse tephras in Greenland ice cores”. Polar Research 39. DOI:10.33265/polar.v39.3511. ISSN 0800-0395.  
  26. history.com
  27. Morten Axboe (2001). „Året 536”. Skalk (4), 28–32. o.  
  28. Morten Axboe (1999). „The year 536 and the Scandinavian gold hoards”. Medieval Archaeology 43, 186–188. o. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 28.)  
  29. Ström, Folke: Nordisk Hedendom, Studentlitteratur, Lund 2005, ISBN 91-44-00551-2
  30. Gunn, Joel D.. The Years Without Summer: Tracing A.D. 536 and its Aftermath, British Archaeological Reports (BAR) International. Oxford, England: Archaeopress (2000). ISBN 978-1-84171-074-7 

Irodalom

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Volcanic winter of 536 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.