Ugrás a tartalomhoz

I. Lajos savoyai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
I. Lajos
Ludovico (Lodovico) di Savoia
Louis de Savoie
Savoya uralkodó hercege
Piemont hercege
Aosta és Maurienne grófja
I. Lajos savoyai herceg (1701-ben készült fiktív arckép)
I. Lajos savoyai herceg
(1701-ben készült fiktív arckép)
RagadványneveIdősebb Lajos
a Bőkezű (il Generoso)
Savoyai Hercegség uralkodó hercege
I. Lajos
Uralkodási ideje
1440. – 1465. január 29.
ElődjeVIII. Amadé
UtódjaIX. Amadé
Piemont hercege
I. Lajos
Uralkodási ideje
1443. – 1465. január 29.
ElődjeVIII. Amadé
UtódjaIX. Amadé
Életrajzi adatok
UralkodóházSavoyai-ház
Született1413. február 21.
Genf, Savoyai Hercegség
Elhunyt1465. január 29. (51 évesen)
Lyon, Francia Királyság
NyughelyeGenf
ÉdesapjaVIII. (Békés) Amadé
ÉdesanyjaBurgundi Mária
Testvére(i)
  • Philip of Savoy, Count of Geneva
  • Marie of Savoy, Duchess of Milan
  • Margit Savoya grófnője
  • Bonne of Savoy
HázastársaLusignan Anna
GyermekeiIX. Amadé
Ifjabb Lajos
Bona
Vallásrómai katolikus
I. Lajos címere
I. Lajos címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Savoyai Lajos, franciául: Louis Ier de Savoie, olaszul: Ludovico (Lodovico) di Savoia, melléknevén Bőkezű Lajos, olaszul: il Generoso, (Genf, 1413. február 21. – Lyon, 1465. január 29.), a Savoyai-házból származó herceg, VIII. Amadé herceg fia, 1440–1465 között Savoya második uralkodó hercege, Piemont hercege, Aosta és Maurienne grófja.

Idősebb Lajosnak is nevezik, megkülönböztetésül második fiától, Ifjabb Lajostól, Ciprus királyától.

Élete

Származása

Édesapja VIII. (Békés) Amadé (1383–1451) volt, Piemont hercege, Aosta, Nizza és Maurienne grófja, 1418-ig Savoya grófja, 1418-tól Savoya első uralkodó hercege, VII. (Vörös) Amadé savoyai grófnak (1360–1391) és Bonne de Berry-nek (1362–1435), Carlat algrófnőjének (vicomtesse de Carlat) fia, 1439–1449 között V. Félix néven az utolsó (hivatalosan megválasztott) ellenpápa.

Édesanyja Burgundi Mária hercegnő (1386–1422) volt, II. (Merész) Fülöp burgundi herceg (1342–1404) és III. Margit flamand grófnő (1350–1405) leánya.

Szülei házasságából 10 testvér született, de csak négyen érték meg felnőttkort:

  • Margit (Margherita, 1405–1418), fiatalon meghalt,
  • Antal (Antonio, */† 1407), csecsemőként meghalt,
  • Antal (Antonio, */† 1408), csecsemőként meghalt,
  • Mária (Maria, 1411–1469), aki 1427-ben Filippo Maria Viscontihoz (1392–1447), Milánó hercegéhez ment feleségül,
  • Amadé (Amadeo, 1412–1431), Piemont hercege, fiatalon meghalt,
  • Lajos (1413–1465), apjának társuralkodója, majd utódja, Savoya uralkodó hercege, Piemont hercege, Aosta és Maurienne grófja
  • Bona (1415–1430), fiatalon meghalt,
  • Hugó (Hugo, 1415–1439), fiatalon meghalt,
  • Fülöp (Filippo, 1417–1444, Genf grófja,
  • Margit (Margherita, 1420–1479), aki háromszor ment férjhez: 1432-ben III. Anjou Lajoshoz (1403–1434), Provence és Forcalquier grófjához, Nápoly címzetes királyához, 1444-ben IV. Lajos pfalzi választófejedelemhez (1424–1449), végül 1453-ban V. Ulrich württembergi grófhoz (1413–1480).

Útja a hercegi trónig

Lajos herceget, a másodszülött fiút apja 1427-ben Bagé grófjává, majd 1428-ban Genf grófjává nevezte ki.[1]

Apja, VIII. Amadé herceg 1422-ben megözvegyült. A következő években fokozatosan kivonult az államvezetésből, figyelme a vallás és az egyház ügyei felé fordult. 1431-ben az elsőszülött fiú, Amadé herceg 19 évesen elhunyt, Lajos trónörökössé lépett elő. Piemont hercegévé (Prince de Piémont / Principe di Piemonte) nevezték ki.

1434 után apja kinevezte a hercegség régensévé és maga mellé vette társuralkodónak. 1439 októberében VIII. Amadé herceg, politikai támogatónak hathatós segítségével V. Félix néven ellenpápává választatta magát. 1440. július 23-án a lausanne-i székesegyházban beiktatták a pápai méltóságba, ekkor Amadé herceg lemondott Savoya uralkodói hercegi (duc de Savoie / duca di Savoia) tisztségéről. Utódja Lajos herceg lett.

Házassága

Lajos herceg 1433. november 1-jén Chambéryben feleségül vette Lusignan Annát (1418–1462), aki a Ramnulfidáknak is nevezett Poitiers-Aquitániai-ház azon ágából származott, amely a Ciprusi Királyságban uralkodott, és ott a Lusignan-ház nevet használta. Anna hercegnő apja I. Janus (1374/75 – 1432) volt, Ciprus és Jeruzsálem királya. Anyja Janus király második felesége, Bourbon Sarolta (1388–1422) volt.

A fényes és költséges hercegi esküvő és lakodalom leírása fennmaradt a Savoyai-ház évkönyveiben. A jegyespárt Tarentaise érseke adta össze. Ezt követően teljes hat napon át folytak a lakomák és ünnepségek a chambéry-i hercegi kastélyban. Megjelent a vőlegény apja, VIII. Amadé és húga, Margit címzetes nápolyi királyné is. Jelen volt Ciprus érseke, a menyasszony nagybátyja. (A menyasszony apja, Lusignan Janus ciprusi király fél évvel az esküvő előtt elhunyt). Az illusztris vendégek között volt még III. Fülöp burgundi herceg, Anjou René, Bar hercege, Nápoly jövendő királya, továbbá Nevers és Kleve grófjai, Oránia hercege, valamint Christophe d'Harcourt kamarás, d’Havré ura, VII. Károly francia király nagykövete. Savoya tartományaiból és a Ciprusi Királyságból tisztelgő delegációk érkeztek. Hivatalos küldöttségek képviselték az Aranygyapjas rend Savoyai, burgundiai és ausztriai tartományait is. A bálok és ünnepségek a hetedik nap hajnalán értek véget.[2]

Gyermekei

Lajos herceg és Lusignan Anna házasságát gazdag gyermekáldás kísérte, 18 gyermekük született, (számukat különféle források 17 és 19 között adják meg), de közülük sokan meghaltak gyermek- és fiatalkorukban:

  1. Amadé (Amédée/Amadeo, 1435–1472), trónörökös, apjának utódaként 1465–től haláláig IX. (Boldog) Amadé néven Savoya uralkodó hercege,
  2. Mária (*/† 1436), csecsemőkorban meghalt,
  3. Lajos (Louis, 1436/37–1482), melléknevén az ifjabb, Genf grófja. 1459-ben I. Sarolta ciprusi királynőt vette feleségül. Felesége jogán (de iure uxoris) Ciprus királya, Örményország címzetes királya lett.
  4. Margit (Marguerite, 1439–1484)[3] Első férje 1458-tól IV. Monferratói János (1413–1464), Monferrato őrgrófja, második férje 1466-tól saját unokaöccse, II. Pierre de Luxemburg-St.Pol gróf (1440–1482), St. Pol és Brienne grófja lett.
  5. Jánusz (Janus, 1440–1491), Genf grófja, aki 1466-ban Hélène de Luxembourg grófkisasszonyt († 1488) vette feleségül,
  6. Sarolta (Charlotte, 1441–1483), 1451-től XI. Lajos francia király (1423–1483) második felesége, 1461-től Franciaország királynéja,
  7. Aimon (Aymon, 1442–1443), csecsemőkorban meghalt,
  8. Fülöp (1443–1497), Bresse grófja, melléknevén „Földnélküli”. 1496–tól haláláig II. (Bresse-i) Fülöp néven Savoya uralkodó hercege,
  9. Jakab (Jacques, 1444–1445), csecsemőként meghalt, az Hautecombe apátságban temették el, nevét a források egy része nem említi,
  10. Ágnes (Agnès, 1445–1508), aki 1466-ban I. Ferenc orléans-longueville-i hercegnek (1447–1491), Dunois és Longueville grófjának felesége lett,
  11. Péter (Pierre, 1446 k. – 1458), Genf püspöke, Tarentaise érseke, tizenkét évesen meghalt,
  12. János Lajos (Jean-Louis, 1447–1482), Genf püspöki adminisztrátora, Tarentaise érseke,
  13. Mária (Marie, 1448–1475), aki 1466-ban Louis de Luxembourg connétable-nak (1418-1475), Ligny, St. Pol és Brienne grófjának felesége lett,
  14. Bona (Bonne, 1449–1503), 1468-tól Galeazzo Maria Sforzának (1444–1476), Milánó hercegének felesége, Sforza Bianka Mária német-római császárné anyja,
  15. Jakab (Jacques, 1450–1486), Romont grófja, Vaud ura, aki 1484-ben saját unokahúgát, Marie de Luxembourg–St. Pol grófkisasszonyt (1462–1546) vette feleségül,
  16. Anna (Anne, */† 1452), csecsemőkorban meghalt, a genfi Szent Ferenc-templomban van eltemetve,
  17. Ferenc (François, 1454–1490), Genf püspöke, Auch érseke,
  18. Johanna (Jeanne, */† 1456 k.), csecsemőkorban meghalt.

Savoya uralkodó hercege

Lajos herceg arany dukátja

Lajos herceg uralkodása során állandóan egyensúlyozni kényszerült agresszív szomszédai, a Francia Királyság és a Milánói Hercegség között. Emellett meg kellett küzdenie felesége ciprusi udvaroncainak szövevényes intrikáival is. Lajos megpróbálta folytatni apjának külpolitikai koncepcióját, de ingatag és következetlen módon tette ezt. Területszerző ambícióit kevés siker kísérte. Franciaország nyomására át kellett engednie Valentinois grófságát. 1441-ben szövetséget kötött a Burgundi Hercegséggel. Döntőbírói szerepet vállalt a Burgundia és Bern kanton közötti hatalmi vitában. A bernieket támogatta Freiburg kanton ellenében, és 1450-ben megszerezte Freiburg egyes területeit.

1447-ben utód nélkül elhunyt Lajos herceg sógora, Filippo Maria Visconti, Milánó hercege, a Visconti-ház utolsó férfi tagja. Örökségének megszerzéséért hatalmi harc kezdődött az Aragóniai, az Orléans-ház és a Habsburg-ház között. Savoyai Lajos is megpróbálta megszerezni Milánót, hivatkozva nővérének, az özvegy Mária milánói hercegnének jogcímére, de kudarcot vallott. 1450-ben, a rövid életű Ambróziai Köztársaság bukása után (I.) Francesco Sforza szerezte meg a Milánó fölötti főhatalmat.

A milánói örökség elvesztése után Lajos szövetségre lépett Velencével Firenze ellen, majd Firenzével szövetkezett Velence ellen.

A Szent Lepel őrzője

1452. szeptember 13-án Lajos herceg és felesége egy csereüzlet keretében Margherita di Charny-tól, Geoffroi de Charny lovag (1300–1356 ) egyik leszármazottjától megszerezték a torinói leplet. Az értékes ereklyéért cserébe Varambon várkastélyát adták oda (Bresse tartományban, a mai Ain megyében). Lajos herceg felvette a „Szent Lepel őrzője” (Custode della Sacra Sindone) címet, melyet örökösei is viselhettek. A lepel ezután több, mint félezer éven át a Savoyai-ház tulajdonában maradt. 1983-ban, az utolsó olasz király, II. Umbertó (1904–1983) elhunyta után a lepel a római katolikus egyház tulajdonába ment át.

A hagyomány szerint 1453. június 6-án, Úrnapján, a Franciaország és Savoya között folyó háború során, a Susa-völgyből Torinóba érkező fosztogató francia katonákat csudálatos jelenés riasztotta meg, amely „il miracolo eucaristico di Torino” azaz „a torinói eucharisztikus csoda” néven került be az egyházi történetírásba. Az esemény emlékére Lajos herceg utódai 1509-ben kis kápolnát emeltek, majd 1607-ben ennek helyére épült a barokk Corpus Domini-bazilika.[4]

Utolsó évei

1462-ben negyedik fia, a nyughatatlan természetű Fülöp herceg összeesküvést szervezett apjának kormánya ellen, és sikeresen megbuktatta Jacques de Valpergue-et, a Savoyai Hercegség kancellárját.[5] A családi konfliktus miatt Lajos herceg a vejétől, XI. Lajos francia királytól kért segítséget. 1462. november 11-én felesége, Lusignan Anna Genfben elhunyt. A megözvegyült Lajos herceg 1463-ban Lyonba költözött, és egy évet töltött a francia királyi udvarban leányánál, Sarolta királynénál.[5] 1464. december végén ismét Lyonba utazott,[6] itt hunyt el egy hónappal később, 1465. január 29-én.

Az elhunyt Lajos herceget Genfben, a régi Szent Ferenc-templom Betlehemi Szűz Mária-kápolnájában temették el, ugyanitt nyugvó felesége mellé.[7] Szívurnáját a cölesztinus rend lyoni kolostorának régi templomában helyezték el.[7]

Trónját legidősebb fia, IX. Amadé (1435–1472) örökölte, akit két évszázaddal halála után, 1677-ben boldoggá avattak (Szalézi Szent Ferenc 1612-ben beadott indítványa alapján).

Jegyzetek

  1. ↑ Marie-José de Belgique. La maison de Savoie : Amédée VIII, le duc qui devint pape. Paris: A. Michel, 300 ff. o.. ASIN B00CJ720YG (1962) 
  2. ↑ Archives de Savoie (Savoyai levéltárak). [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 28.)
  3. ↑ A középkori burgundiai naptár szerint – ahol az újév húsvétkor kezdődött – Margit hercegnő 1483. március 9-én hunyt el. A modern Gergely-naptár szerint halálának éve 1484. Forrás: Raphael de Smedt. Les chevaliers de l’ordre de la Toison d’or au XVe siècle. Notices bio-bibliographiques, Kieler Werkstücke D3. Frankfurt: Verlag Peter Lang, 200. o. (2000). ISBN 3-631-36017-7 
  4. ↑ Raffaele Iaria. I miracoli eucaristici in Italia. Edizioni Paoline (2005) 
  5. ↑ a b Joseph Vaesen – Étienne Charavay. Lettres de Louis XI, Miscellanea di Storia italiana. Paris: Librairie Renouard, 130-145. o. (1885) 
  6. ↑ Archives municipales de Lyon, BB10, 30. kötet.
  7. ↑ a b Juliusz A. Chrościcki - Mark Hengerer - Gérard Sabatier. Paolo Cozzo: Stratégie dynastique chez les Savoie: une ambition royale, XVI-XVIII siècle, Les funérailles princières en Europe, XVIe-XVIIIe siècle. Les Editions de la MSH, 217-235. o. (2015) 

Források

Lásd még


Előző uralkodó:
VIII. Amadé savoyai herceg 		Következő uralkodó:
IX. Amadé savoyai herceg
I. Lajos savoyai herceg ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Aymon savoyai gróf
 
 
 
 
 
 
 
8. VI. Amadé savoyai gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Montferrati Jolanda
 
 
 
 
 
 
 
4. VII. Amadé savoyai gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. I. Péter, Bourbon hercege
 
 
 
 
 
 
 
9. Bonne de Bourbon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Valois Izabella
 
 
 
 
 
 
 
2. VIII. Amadé savoyai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. II. János francia király = 12
 
 
 
 
 
 
 
10. Jean de Berry
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Bonne de Luxembourg = 13
 
 
 
 
 
 
 
5. Bonne de Berry
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. I. János, Armagnac grófja
 
 
 
 
 
 
 
11. Jeanne d’Armagnac
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Béatrice de Clermont
 
 
 
 
 
 
 
1. I. Lajos savoyai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. VI. Fülöp francia király
 
 
 
 
 
 
 
12. II. János francia király = 20
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Burgundi Johanna (1293 k. – 1349)
 
 
 
 
 
 
 
6. II. Fülöp burgundi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. János cseh király
 
 
 
 
 
 
 
13. Bonne de Luxembourg = 21
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Přemysl Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
3. Marie de Bourgogne
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. I. Lajos flamand gróf
 
 
 
 
 
 
 
14. II. Lajos flamand gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. I. Margit burgundi grófnő
 
 
 
 
 
 
 
7. III. Margit flamand grófnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. III. János brabanti herceg
 
 
 
 
 
 
 
15. Brabanti Margit flamand grófné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Marie d’Évreux
 
 
 
 
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Lajos_savoyai_herceg&oldid=26143559”