Ugrás a tartalomhoz

Saul Perlmutter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2a02:ab88:2800:7780:c853:50f4:8250:4c08 (vitalap) 2022. január 14., 18:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Munkássága: helyesírási javítás)
Saul Perlmutter
Saul Perlmutter 2006-ban átveszi a csillagászati Shaw-díjat
Saul Perlmutter 2006-ban átveszi a csillagászati Shaw-díjat
Született1959. szeptember 22. (65 éves)
Champaign-Urbana, Illinois, USA
Állampolgárságaamerikai[1][2][3]
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozásacsillagász, fizikus
Iskolái
KitüntetéseiErnesto Orlando Lawrence-díj (2002)
Shaw-díj (2006)
Gruber-díj (2007)
Fizikai Nobel-díj (2011)

A Wikimédia Commons tartalmaz Saul Perlmutter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Saul Perlmutter (Champaign-Urbana, Illinois, 1959. szeptember 22. –) amerikai csillagász, fizikus, a Lawrance Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa, illetve a Kaliforniai Egyetem professzora. Adam Riess és Brian P. Schmidt amerikai csillagászokkal közösen kapta 2006-ban a Shaw-díjat és 2011-ben a fizikai Nobel-díjat, mindkét esetben azért, mert bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a világegyetem gyorsulva tágul.

Tanulmányai

1981-ben fizikából szerzett magna cum laude diplomát a Harvard Egyetemen, és 1986-ban szerezte meg doktori címét a Kaliforniai Egyetemen. Doktori disszertációjában (címe "An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun"[4]) leírta egy automatizált távcső kifejlesztését és működését, amellyel a Nap feltételezett kísérőcsillagát próbálták megtalálni Richard A. Muller vezetésével. Később ugyanezt a módszert használta fel szupernóvák felfedezésére,[5] amelyért később több tudományos díjat is kapott. Perlmutter szerint a kutatás alapötlete a fizikai Nobel-díj 1968-as kitüntetettjétől, Luis Alvarez-től származik.[5]

Munkássága

Perlmutter jelenleg a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban dolgozik, ahol az általa vezetett csoport (Supernova Cosmology Project) 1988-ban kezdett foglalkozni a gyorsulva táguló univerzum és a sötét energia problémájával. A kutatások során az ún. 1a típusú szupernóvákat vizsgálták – fényességüket vetették össze a sugárzásuk vöröseltolódásával.

Az általuk megvizsgált 42 szupernóva adatainak elemzése után azt állapították meg, hogy távolabb vannak a vártnál[6] (azaz kevésbé fényesek, mint amilyennek kellene lenniük). A megismételt vizsgálatok után azt a következtetést vonták le, hogy azért vannak távolabb, mert az univerzum gyorsulva tágul, nem pedig lassulva, mint az a korábbi kozmológiai modellek feltételezték.

Perlmutter és csoportja 1998-ban tették közzé eredményüket, majdnem egyidőben a Riess és Schmidt által vezetett másik csoport jelentésével, akik ugyanerre a következtetésre jutottak. A két kutatócsoport eredményeit a tudományos közösség viszonylag gyorsan elfogadta,[7] mivel a két csoport eredményei egymást erősítették és hamarosan más bizonyítékokat is találtak,[7] illetve új vizsgálatokat indítottak be a sötét energia természetének feltárása és megértése érdekében.

Kutatásaiért 2006-ban a Shaw-díjjal, 2011-ben pedig a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki.

Perlmutter másik kutatási területe a Supernova/Acceleration Probe, amelyben olyan automatizált szupernóva megfigyelő műholdat próbálnak megépíteni, amely távoli szupernóvák megfigyelésével segítene pontosabban megállapítani, hogy mekkora a világegyetem tágulásának gyorsulása.

Kitüntetései

Perlmutter, Adam Riess és Brian P. Schmidt 2006-ban átveszik a Shaw-díjat. 2011-ben ők hárman kapták a fizikai Nobel-díjat is.
  • 2002: az amerikai energiaügyi minisztérium neki ítélte az Ernesto Orlando Lawrence díjat
  • 2003: az Év Tudósa Kalifornia államban
  • 2005: John Scott-díj
  • 2006: csillagászati Shaw díj Adam Riess és Brian P. Schmidt kutatókkal közösen,[8] illetve az Antonio Feltrinelli Nemzetközi Díj
  • 2007: a kozmológiai Gruber-díjat Perlmutter és csapata közösen kapta Schmidt-el és csapatával
  • 2011: megosztott fizikai Nobel-díj[8]
  • 2015: fizikai Breakthrough-díj[9]

Publikációi

Jegyzetek

  1. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1518949/Saul-Perlmutter
  2. Jewish Virtual Library (angol nyelven)
  3. http://www.nytimes.com/video/science/100000001090973/saul-perlmutter-on-dark-energy.html
  4. Saul Perlmutter: An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun
  5. a b David Appell. „"Discovering a Dark Universe: A Q&A with Saul Perlmutter"”, Scientific American, 2008. április 21. 
  6. S. Perlmutter et al. (The Supernova Cosmology Project) (1999). „Measurements of Omega and Lambda from 42 high redshift supernovae”. Astrophysical J. 517 (2), 565–86. o. DOI:10.1086/307221.  
  7. a b Palmer, Jason: Nobel physics prize honours accelerating Universe find. BBC, 2011. október 4. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  8. a b Nobel physics prize honours accelerating Universe find”, BBC News, 2011. október 4. 
  9. RECIPIENTS OF THE 2015 BREAKTHROUGH PRIZES IN FUNDAMENTAL PHYSICS AND LIFE SCIENCES ANNOUNCED (angol nyelven). breakthroughprize.org. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 4.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saul Perlmutter című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Kapcsolódó szócikkek