Ugrás a tartalomhoz

Saul Perlmutter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saul Perlmutter
Saul Perlmutter 2006-ban átveszi a csillagászati Shaw-díjat
Saul Perlmutter 2006-ban átveszi a csillagászati Shaw-díjat
Született1959. szeptember 22. (65 éves)
Champaign-Urbana, Illinois, USA
Állampolgárságaamerikai[1][2][3]
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozásacsillagász, fizikus
Iskolái
KitüntetéseiErnesto Orlando Lawrence-díj (2002)
Shaw-díj (2006)
Gruber-díj (2007)
Fizikai Nobel-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Saul Perlmutter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Saul Perlmutter (Champaign-Urbana, Illinois, 1959. szeptember 22. –) amerikai csillagász, fizikus, a Lawrance Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa, illetve a Kaliforniai Egyetem professzora. Adam Riess és Brian P. Schmidt amerikai csillagászokkal közösen kapta 2006-ban a Shaw-díjat és 2011-ben a fizikai Nobel-díjat, mindkét esetben azért, mert bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a világegyetem gyorsulva tágul.

Tanulmányai

[szerkesztés]

1981-ben fizikából szerzett magna cum laude diplomát a Harvard Egyetemen, és 1986-ban szerezte meg doktori címét a Kaliforniai Egyetemen. Doktori disszertációjában (címe "An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun"[4]) leírta egy automatizált távcső kifejlesztését és működését, amellyel a Nap feltételezett kísérőcsillagát próbálták megtalálni Richard A. Muller vezetésével. Később ugyanezt a módszert használta fel szupernóvák felfedezésére,[5] amelyért később több tudományos díjat is kapott. Perlmutter szerint a kutatás alapötlete a fizikai Nobel-díj 1968-as kitüntetettjétől, Luis Walter Alvarez-től származik.[5]

Munkássága

[szerkesztés]

Perlmutter jelenleg a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban dolgozik, ahol az általa vezetett csoport (Supernova Cosmology Project) 1988-ban kezdett foglalkozni a gyorsulva táguló univerzum és a sötét energia problémájával. A kutatások során az ún. 1a típusú szupernóvákat vizsgálták – fényességüket vetették össze a sugárzásuk vöröseltolódásával.

Az általuk megvizsgált 42 szupernóva adatainak elemzése után azt állapították meg, hogy távolabb vannak a vártnál[6] (azaz kevésbé fényesek, mint amilyennek kellene lenniük). A megismételt vizsgálatok után azt a következtetést vonták le, hogy azért vannak távolabb, mert az univerzum gyorsulva tágul, nem pedig lassulva, mint az a korábbi kozmológiai modellek feltételezték.

Perlmutter és csoportja 1998-ban tették közzé eredményüket, majdnem egyidőben a Riess és Schmidt által vezetett másik csoport jelentésével, akik ugyanerre a következtetésre jutottak. A két kutatócsoport eredményeit a tudományos közösség viszonylag gyorsan elfogadta,[7] mivel a két csoport eredményei egymást erősítették és hamarosan más bizonyítékokat is találtak,[7] illetve új vizsgálatokat indítottak be a sötét energia természetének feltárása és megértése érdekében.

Kutatásaiért 2006-ban a Shaw-díjjal, 2011-ben pedig a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki.

Perlmutter másik kutatási területe a Supernova/Acceleration Probe, amelyben olyan automatizált szupernóva megfigyelő műholdat próbálnak megépíteni, amely távoli szupernóvák megfigyelésével segítene pontosabban megállapítani, hogy mekkora a világegyetem tágulásának gyorsulása.

Kitüntetései

[szerkesztés]
Perlmutter, Adam Riess és Brian P. Schmidt 2006-ban átveszik a Shaw-díjat. 2011-ben ők hárman kapták a fizikai Nobel-díjat is.
  • 2002: az amerikai energiaügyi minisztérium neki ítélte az Ernesto Orlando Lawrence díjat
  • 2003: az Év Tudósa Kalifornia államban
  • 2005: John Scott-díj
  • 2006: csillagászati Shaw díj Adam Riess és Brian P. Schmidt kutatókkal közösen,[8] illetve az Antonio Feltrinelli Nemzetközi Díj
  • 2007: a kozmológiai Gruber-díjat Perlmutter és csapata közösen kapta Schmidt-el és csapatával
  • 2011: megosztott fizikai Nobel-díj[8]
  • 2015: fizikai Breakthrough-díj[9]

Publikációi

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1518949/Saul-Perlmutter
  2. ↑ Jewish Virtual Library (angol nyelven)
  3. ↑ http://www.nytimes.com/video/science/100000001090973/saul-perlmutter-on-dark-energy.html
  4. ↑ Saul Perlmutter: An Astrometric Search for a Stellar Companion to the Sun
  5. ↑ a b David Appell. „"Discovering a Dark Universe: A Q&A with Saul Perlmutter"”, Scientific American, 2008. április 21. 
  6. ↑ S. Perlmutter et al. (The Supernova Cosmology Project) (1999). „Measurements of Omega and Lambda from 42 high redshift supernovae”. Astrophysical J. 517 (2), 565–86. o. DOI:10.1086/307221. 
  7. ↑ a b Palmer, Jason: Nobel physics prize honours accelerating Universe find. BBC, 2011. október 4. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  8. ↑ a b „Nobel physics prize honours accelerating Universe find”, BBC News, 2011. október 4. 
  9. ↑ RECIPIENTS OF THE 2015 BREAKTHROUGH PRIZES IN FUNDAMENTAL PHYSICS AND LIFE SCIENCES ANNOUNCED (angol nyelven). breakthroughprize.org. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 4.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saul Perlmutter című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Saul_Perlmutter&oldid=26369750”